Egész jól alszom mostanában. Ennek egyik oka, hogy befenyítettük a kis kakukkfióka-gyereket, azt, amelyik szinte minden éjjel befurakodott az ágyunkba, majd rugdosott, csapkodott, mint valami karate világbajnok. Aztán, amikor mi már felkeltünk, kényelmesen terpeszkedve aludt tovább.
Többször eldöntöttük már, hogy bezárjuk a hálószoba ajtaját, mert időnként Zsófi előtt/után még Bence is megjelent, gondolhatjátok, az már tényleg mennyire klassz volt. Négyen négy négyzetméteren. De sosem vitt rá a lélek, hogy az álmosan, félálomban vándorló gyerekeinket ilyen sokkhatásnak tegyük ki, hogy nem tudnak bejönni az ajtón. Inkább a derékfájás.
De most már tényleg betelt a pohár.
Egyik este a férjem bejelentette Zsófinak: ne is próbáljon meg átjönni éjjel, zárva lesz az ajtó.
– Mégiscsak nyolc éves vagy már, Zsófi…
– Nem is vagyok nyolc, még csak hét múltam – mondta erre kétségbeesve a gyermek, és már záporoztak is a könnyei. Vigasztalhatatlan volt. Muszáj volt kitalálnom valamit.
– Figyelj – mondtam -, tudod mit? Nyitva lesz az ajtó mindig, ha nem jössz át. Ha viszont átjössz éjjel, be fogjuk zárni.
– És reggel sem mehetek?
– Hat után jöhetsz.
Azóta egész jól alszunk. Tudja, hogy nyitva az ajtó, és reggel mindig meg is jelenik. De előbb nem. Ennek is örülünk, ő pedig roppant büszke magára.
Vannak szülők, akik következetesen tudják tartani magukat ahhoz, hogy nem engedik be a gyereket az ágyukba, vagy, ha meg is engedik, hogy ott aludjon el, mindig visszaviszik a helyére. Én erre több okból nem voltam képes soha. Az egyik az, hogy elég mélyen alszom, és ha félig fel is ébredek az érkező miatt, annyira nem, hogy ki bírjak kelni az ágyból. A másik az, hogy szeretem, amikor a finom illatú, puha bőrükkel odabújnak hozzám. És bizony, egy ideje tudatosult bennem, hogy bármilyen régóta is tart ez az állapot, mármint, hogy mindig jön valaki, most már hamarosan vége lesz. Nincs újabb kicsi. A harmadik ok az emlék a saját gyerekkoromból, hogy milyen nagyszerű érzés volt mindig befeküdni a szüleim ágyába; elég volt beszívni a párna illatát, és már el is felejtettem a rossz álmot.
De hát nem lehet ezt a végletekig hagyni…
Ti hogy vagytok ezzel? Szigorúak vagytok és következetesek, vagy lusták és engedékenyek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nálunk úgy volt, hogy a fiam 8 éves koráig egy szobában voltunk, mert nem volt több. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve egy nap alatt befejeztük a tetőteret és lett az kishercegnek külön szobája. Meg sem próbált visszajárni. A Leány 3 hónapos koráig szoptatós baba volt, az én ágyam mellett volt a kiságya etetés után mindig visszatettem (a fiút is). nem hagytam magam mellett. Szerintem azért is nem kívánkoztak melletünk aludni, mert nem francia ágyunk van hanem 2 egyszemélyes heverő és talán nem kényelmes. én személy szerint nem tartom jó ötletnek, hogy megy a gyerek a szülői ágyba. Persze a puha gyerek illat.. hümm finom!:) “Andicsek körül a világ”
Lusta és engedékeny!Sőt! Még rosszabb:-)Egyik gyerek anyával,másik apával.Evvan!
Nálunk is rugdosódás van hajnal 2-től. A kisebbik lányom vándorol szinte minden nap. Habár vannak időszakok, amikor 1-2 hetet kihagy, ilyenkor kipihenjük a fáradalmakat és már alig várjuk, hogy jöjjön párnával, levendula nyuszival, Zsófi illattal!Egyenlőre nem tudok nemet mondani…hisz olyan hamar felnőnek!Marcsi
Amikor nagyon fáradtak vagyunk, akkor tiltás van, de mindig csak aznapra szóló. Még csak háromévesek a minik, nem szeretném, ha azt hinnék, akkor sem jöhetnek, amikor pl. betegség miatt tényleg szükségük van ránk.
Nálunk még rácsos ágy van (2 éves), onnan nincs szabadulás. Én valószínűleg a kényelmes szülő leszek, aki a maga kényelmére is kellően háklis lesz, tehát nem tervezem éjszaka átengedni a gyerkőcöt. Tudom, hogy mennyire hisztisek szoktunk lenni az urammal mindketten, ha nem tudjuk kipihenni magunkat. Aztán ugye ember tervez, gyermek végez…:)
Nálunk ez úgy megy, hogy ha képes nyugton maradni este – azaz nem dumálni és játszani – akkor elalhat köztünk, és utána átviszem/viszi a párom. Amennyiben a 3. rászólás után is rugdos, megy a szobájába. Az éjjeli átmászás pedig órafüggő. Ha nagyon “korán” van, akkor visszaviszem, de ha olyan 5 körül, akkor már nem. Ma pl. 7kor jött át. természetesen ez változik betegség alatt – akkor fixen velünk alszik, mert képtelen vagyok az ágya mellett virrasztani, de a saját ágyunkban minden rezdülésére megébredek. De nálunk ő az egyetlen, így könnyen vagyunk. PusszEdit
Lusta és engedékeny! De talán azért (is), mert nem sűrűn fordul elő…Szilvi
Ez most nálunk is kérdés, bár nálunk a kicsi még csak 4. Egyelőre még hagyom, bár nem tudok jól aludni, aztán majd kitalálok valamit.
két nagy szinte soha. Kicsilány visítós fajta, ha fejébe veszi, hogy anyánál akar aludni, akkor inkább legyen csönd és jöjjön. Kiffiú meg ha vígasztalhatatlant álmodik, akkor is jöhet. No de szerencsére ritka pillanatok ezek.szoktam is nekik mondani, hogy mit szólnátok, ha anya menne hozzátok éjjel?
🙂 Lusta és engedékeny! Pilchard, azt hittem nincs más ilyen “őrült” szülő. Mi is így alszunk 🙂 Persze sokakat kiakaszt. 🙂
Nálunk volt olyan, hogy reggelre a két kisebb gyerek olyan szinten elfoglalta az ágyat, hogy mi költöztünk át az ő helyükre…
Engedékeny :-)Nálunk az átjárás a bölcsivel kezdődött 19 hónaposan. Azóta hol jobb, hol nem… Úgy vagyok vele, hogy bizonyos lelki igényt kell ilyenkor kielégítenie, úgyhogy engedékeny vagyok.
Nálunk a “legközépső” volt notorius átjárkáló. Még óvodás volt, amikor egyszer megkérdeztük tőle, hogy mégis meddig akar még a mi ágyunkban vendégeskedni éjszakánként. Nagy komolyan csak ennyit mondott: Hát kábé 16 éves koromig! Most 14 és már jó ideje nem alszik velünk, de ha a reggeli ébredés után meglátja a kisebbeket vendégeskedni “Buli van!” felkiáltással ő is bevetődik közénk :o)
Az első gyereknél még szigorúak voltunk és következetesek, de a második megérkezése után minden más lett. Eleinte még vissza-vissza vittük a gyerekeket a saját ágyukba, de az is elég fárasztó. Most már (szerencsére nem csinálnak belőle rendszert) megengedjük, hogy ha átjött, akkor közöttünk aludjon. De ha mindkettő jön, akkor nincs mese, vissza kell menniük. Mi sem férünk el mindannyian az ágyban. Este meg szoktuk beszélni lefekvéskor, hogy mindenki a saját ágyában alszik és ez nekünk bevált. Persze vannak rossz álmok, de az más.
Négyen egy ágyban 😀 mentségünkre legyen mondva, este még mindenki a helyén, és a gyerekek életkora: 3 éves ill. 8 hónapos 😀
Nálunk néhány hete kezdődtek a problémák. először a Nagyfiú addig nem volt hajlandó az ágyába feküdni, amíg az öccse. (Ő esténként mellettem alszik el szopás közben.)Később már csak a mi ágyunkban volt hajlandó lefeküdni. Így többnyire mellettem alszik el, azután M.apu átviszi az ágyába.
Hehe…én már olvastam erről egy korábbi írásodat, és már akkor megnyugodtam, hogy az éjszakai vándorlás nem csak nálunk divat 🙂 Oké, nálunk még csak egy van, ő is kicsi (2,5), és megmondom őszintén, hogy egy cseppet sem zavar!!! Sőt, amikor kisebb volt, férjem képes volt kivenni a kiságyból alvás közben, és átrakni hozzánk 🙂 N,a jó, ez már nincs, de a legkisebb neszre megjelenik nálunk, bevágódik szigorúan kettőnk közé. És nagyon jó mindenkinek…igaz, nagyobb ágyat kellett vennünk 🙂 Gyerekkoromból én arra emlékszem, hogy engem nem engedtek soha be a szülői ágyba, és ez nagyon rossz érzés volt 🙁
Kb. 3 éves volt a fiam, amikor egy este befeküdt az ágyamba, majd megkérdezte:- Anya, te mikor fekszel le?- Hát, még megfürdök, fogat mosok, aztán én is lefekszem.- Jó, akkor már nem kell sokat várnom!Azóta ő már 7 éves, de a kisebb tesói mindig eljátszották ezt az “anyánál alszom”-ot. De csak a fiúk!A legkisebbet éppen most próbálom leszoktatni, de nagyon nehezen megy. Nálunk általában én költözöm éjjel. (Egyszemélyes heverőn nehéz ketten aludni, rosszabb, mint egy kétszemélyesen hárman.)Andi
Érdekes, nálunk a két nagyobb soha nem volt átjárós. A két kicsi meg pont ellenkezőleg…
Én szigorú, férjem engedékeny! 🙂 Ezért aztán sokszor nehéz eldönteni, hogy mi is a helyes! Persze nagyon jó érzés érezni a finom illatukat, meg hallani, ahogy szépen szabályosan lélegezve alszanak, de nekem nagyon tud fájni a hátam, ha nem alszom kényelmesen! Gyakran előfordul, hogy mégis engedek a könyörgésnek, s ilyenkor én külön alszom, mert a két személyes ágyban, nem igazán férünk el négyen! 🙂
Mi időnként kiosztottuk a “Saját ágyában ébredt” díjat. Ezt nagyon kevesen és nagyon kevésszer kapták meg. Most már a legkisebb is 17 éves és nagy szeretettel gondolok vissza azokra a mászkálós éjszakákra. De jó volt! Örüljetek neki, amíg tart! Márti
Mi úgy szúrtunk ki velük, hogy az ágyunk a sarokban van, így, ha valaki átjön az a falnál alszik, így nem furakszik közénk. De náluk csak néha van, alapvetően szépen a helyükön alszanak (5 és 3 éves fiúk és egy 2 éves lány).
Délután velünk alszik és ha nincs itthon a bátyja velünk alszik és ha félnek éjszaka, mert villámlik, akkor a 8 éves köztem és a fal között, a 13 éves a szivacson az ágyunk mellett alszik. :o) A 13 éves néha akar délután aludni, akkor az apjával hármasban alszanak vagy velem. Esetleg kettesben, de akkor a mi nagyágyunkban.Viszont az én kicsimet rakosgatni is lehet álmában, ha nagyon elterpeszkedik, csak elrendezgetem és továbbalszok. Azért nem alhat középen, mert az apját viszont valamiért rugdossa álmában. :o)
Szia!Nálunk is vándorlás van. A 7 éves már sosem jön át aludni, de reggel még közénk vetődik, legalább egy percre. Az 5 éves most szokott arról, hogy éjszaka-hajnalban megjelenjen, aztán ott is ragadjon reggelig. A legkisebb /3/ pedig jön rendszeresen. nem naponta, de heti 3-4 alkalommal jön, befurakszik, és alszik. Sosem dobtuk ki őket, ha már ketten jöttek, akkor valamelyikünk /akit jobban rugdostak/, megy és alszik kényelmesen a gyerekszobában. És igen: jó alvásszaguk van, és leszoknak róla, és én sem voltam kidobva a szüleim ágyából. Hova menne éjszaka, ha nem az én ágyamba, egy gyerek aki rosszat álmodott, fél?
Elvekkel indultunk, a mi ágyunkba gyerek nem jön. Aha… Szóval új szabály lett, gyerek csak akkor jöhet, ha már mi is lefeküdtünk aludni és sötét van. Aztán ahogy nőtt a gyerekszám, nőtt az ágy is. Most három gyerek és egy 2×2,5m-es ágy van. Néha jönnek, most már csak ritkán, (6-4-2 évesek) és mindig olyankor, ha gond van a lelkükkel. De most már nehezen férünk meg teljes létszámmal ebben a nagy ágyban is, néha valóságos ember puzzle-t játszom, hogy tudjak aludni is, a férjem meg viccelődött vele, hogy megtanult a függőleges falon aludni 🙂
Csak hogy tudd minek nézel elébe. Az én lányom 30 éves, van 2 gyereke, (10 hónapos, 5 éves)ha nálunk vannak, még mindig befurakszik közénk az ágyba, és elzavarja a sajátját, hogy így már nem férünk el. A vége az, hogy én kelek fel, mert nem férek el.
:))
MI több okból ( szopiztatás, meg finom babaillat :)) éjszakai állandó sírás különben ergó lustaság és könyörület ) miatt egszen születése óta velünk aludtak a gyerekek :)) Most, hogy már 8 és 11 évesek, most már külön ágyuk van azért, de még mindig egy szobában alszunk 🙂 De még ez sem elég sokszor, a kicsi mindig átmászik hozzánk, és amikor már nagyon nem férünk el, én megyek át az ő üres helyére 🙂 És igen! Én is emlékszem gyermekkoromból, hogy néha annyira féltem, hogy nem bírtam aludni.. és egyik szülőmnél mindig odabújhattam, milyen jó is volt.. Apáméknál, ahol szigor volt, pedig mennyit szenvedtem!