Meséltem, hogy nemrég a Metro Vevőakadémián OceanCowboy-tól sokat tanultam a halakról, tengeri herkentyűkről. Megemlítettem azt is, hogy a magyar halfogyasztás fejenkénti átlaga 4,3 kg/év, de azt nem, hogy ugyanez a szám a lengyeleknél 17 kg, spanyoloknál 40 kg. Ez így, ebben az összehasonlításban ránk nézve nem túl pozitív – az viszont bizakodásra ad okot, hogy minden évben kicsit, a statisztika szerint fejenként 30 dkg-val több hal fogy az előző évhez képest.
Hogy mi lehet pontosan az oka a halaktól való idegenkedésnek, nem tudom. Tény, hogy a mi családunkban sem kerül annyiszor az asztalra, ahányszor az ajánlott. Ha viszont valaki szeretne halat venni, fontos tudnia, miből állapíthatja meg, hogy friss-e. Péter, azaz OceanCowboy erről a következőket mondta:
1. Az első érzékszervünk, ami a frissességvizsgálatban részt vesz, a szaglásunk. Péter szerint egy igazán jó halkereskedésben nincs halszag, inkább sós ózont érez az ember.
2. Tapintás: a hal teste legyen ruganyos, ha benyomjuk az ujjunkkal, vissza kell ugrania. Ha úgy marad, a hal nem friss.
3. Jól vegyük szemügyre az állatot: a kopoltyúnak vörösnek kell lennie, a szem flexibilis, követi a test vonalát, nem lehet kiszáradt. A friss hal uszonyai egészségesen nyálkásak, ezek sem száradhatnak ki. A pikkelyek nem potyognak. Ha bevérzések vannak a halon, az ugyan nem túl esztétikus, de gasztronómiai szempontból nem befolyásolja az élvezeti értékét.
Ha ezeket szem előtt tartjuk, biztosan jól választunk majd. Már, ha egész halat veszünk. Mert az is tény, hogy legtöbben a filézett tengeri halat részesítjük előnyben…
A minap állt némi lazac a házhoz, egészen pontosan egy ötkilós jószág, amit aztán kifilézve 60 dekás egységcsomagokra osztottam szét, és amit nem használtunk fel, lefagyasztottam. Meglepően kevés filé került a fagyasztóba, és az is folyamatosan fogy, Nóra lányom ugyanis eltökélten diétázik, és amikor kiengedett filé van a hűtőben, lazacot reggelizik, ebédel és vacsorázik. Megfűszerezve, olívaolajon megsütve. Nem is kell hozzá semmi, tényleg, hihetetlenül finom. Apropó, fűszerek: a metrós kurzuson találkoztam Tóth Gábor fűszermesterrel, aki fantasztikus fűszerkeverékeket hozott magával mutatóba – néhány félét mentettem is magamnak, és nagyon szívesen használom: semmi adalék, csak tengeri só és őrölt fűszerek. A lazacfilére a “Sülthal” keveréket szórom, ami a következőkből áll: tengeri só, petrezselyem, paprika, vöröshagyma, feketebors, fokhagyma, mustármag, curry, rozmaring,
Sikerült húsz deka filét megmentenem egy kis leveshez, úgyhogy most ezt mutatom meg. Krémlevest írtam volna, de nem sikerült teljesen egyneműsíteni – ahogy a halászlében sem lehet tökéletesen a passzírozott halat -, viszont nagyon finom.
Hozzávalók:
20 dkg lazacfilé
2 tk Sülthal fűszerkeverék – ennek hiányában só, bors, és amit még szeretnénk
kis csokor kapor
1 szál sárgarépa
1 közepes cukkini
1 dl tejszín
fél citrom leve
A cukkiniből gyalun vékony szeleteket vágtam, sütőpapírral borított tepsibe tettem, és amíg a leves főtt, 100 fokos sütőben szárítottam. Ropogós lett, de végül az egész intézkedés feleslegesnek bizonyult: ahogy rátettem a levesre, a cukkiniszeletek visszaszívták magukba a vizet, és puhák lettek. Szóval, ez nem jött be.
A cukkinit megmostam, a répát megpucoltam, és mindkettőt legyalultam a képen látható módon. Kevés olívaolajon átforrósítottam, megsóztam, annyi vizet öntöttem alá, amennyi épp ellepte, és amíg főtt, megsütöttem a halat.
Kockára vágtam a lazacfilét, beszórtam a fűszerkeverékkel, és pár perc alatt olívaolajban megsütöttem.
A sült halat, és az apróra vágott kaprot a répás cukkinihez adtam.
Ismét felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd botmixerrel pürésítettem az egészet. Hozzáöntöttem a tejszínt, egyet forraltam rajta, és készen is volt. Kicsit utánaízesítettem, fél citrommal savanyítottam, és tálaltam. A tetejére tettem a ropogós cukkinikarikákból, de mint fentebb mondottam, ez felesleges sznobizmusnak bizonyult. Maradt a levesgyöngy.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Köszi!A lazacról: 3 éves lánykám a minap odajött hozzám és megkért, hogy süssek neki rózsaszín husit :DŐ is úgy szereti, mint a tied.
Gyakran eszem halat és tengeri herkentyűket, ma éppen Zuppa di frutti di mare lesz ebédre. A lazacot imádom, csak ne lenne olyan drága! Bár már sokféleképp készítettem el, így – cukkinis lazacpüré levesnek – még nem. Köszi az ötletet, kipróbálom.
Na, azt én se értem, hogy mások miért nem szeretik a halat. :o)Imádom a halat, a tenger gyümölcseit és az édesvízi lényeket is! Mármint megenni, nem egy pogány vallás keretein belül. :o)A legjobb a tengeri hal roston “cigányszósszal” (olivaolaj, petrezselyem, aprított fokhagyma). Ezt egy vajdasági házinéni sütötte először nekem az adrián.Én inkább a csirkét meg a sertést hagynám ki a heti menüből. Kár, hogy nem tengerparton élünk, mert akkor ki is hagyhatnám. :o)
Mi nagyon szívesen ennénk halat hetente többször.Lazacot meg különösen, a kiskorú is nagyon szereti.A pénztárcánk az nem…/szégyenlősemoticon/Hiába, rossz az ízlése, de mit várhat az ember egy pénztárcától!
Hát igen, ha a pénztárcán múlt volna, mi sem tömnénk kétpofára…:)) Egy jó kis barter volt.:)
Képzeld el, vagy három éve karácsony előtt betévedtünk az akkor nyílt miskolci madarastescoba.Ott valami okból 399 manikért árulták az egész lazacot. Nem akartunk hinni a szemünknek, egy darabig csak távolról nézegettük hogy vesz-e valaki és tényleg annyiért adják-e oda.Vettünk öt kilót, két egész példányt. :)Karácsonyi ebéd fűszervajban sült lazac volt!
Az Adrián vettem némi szépséges rózsaszín filézett halacskát- vajban sütöttem, ízlett a kölköknek is!Itthon frisset nem gyakran veszek, sajna nem érem az átlagos halfogyasztást, pedig nagyon szeretem.A jövőben jobban odafigyelek!Egyedül én enném, ha csak nincs vendégség, s ezért kerül ritkábban az asztalra…