Azt sem tudom, hogyan kezdjek bele. Tegnap alapjaiban formálódott át a halakhoz való hozzáállásom, köszönhető ez a Metro Vevőakadémián eltöltött közel 8 órának, ahol tíz gasztroblogger kartársammal együtt
hallgattuk, illetve néztük meg Szabó Péter, azaz OceanCowboy elméleti és gyakorlati előadását hal és seafood témakörben.
 |
| Bloggerek és egyebek iskolapadban. |
Péter, aki nem mellesleg halkereskedő is, az USA-ban és Skóciában szerezte be tudása legjavát, rengeteget tud a seafoodról; ezt a homárt sem csak jampiból tartja a kezében: később el is készítettük.
 |
| Oceancowboy alias Szabó L. Péter – és a homár. |
Egészen pontosan, először megfőztük. Éppen úgy, ahogy azt a Julie&Julia c. film alábbi részletében láthatjuk.
A homárgyilkos szerepét az Égigérő paszuly blog gazdája, Erika vállalta… ő nem sikított, sőt, előtte még egy kicsit babusgatta is a meglepődött jószágot…
 |
| “Nézd, milyen cuki…!” |
Tudtátok, hogy mi, magyarok évente fejenként mindössze 4,3 kg halat eszünk átlagosan? Ebben minden benne van, a konzerv tonhal, a sprotni, a fagyasztott garnéla, vagy épp a “balatoni” hekk… Utóbbival kapcsolatban Horasz kérdésére Péter elmondta, a hekk úgy lett “balatoni hal”, hogy a ’80-as években a magyar halat exportálták a Szovjetunióba, kellett helyette valami, így aztán vettek hekket.
 |
| “A homárt meg esetleg tegyem a fejemre…?” |
Az osztriga nyitása. Hát, én is megpróbáltam. Megenni, nyersen. Nem ment le. Ez van…
 |
| Látjátok, ilyen egyszerű… |
A néhány órás gyorstalpaló után mindenki főzött valamit. Előre jeleztük az alapanyag igényünket, és a Metro rendelkezésre bocsátotta. Hű, mi minden jót ettünk…
 |
| Ági főz – pontosabban garnélát tisztít. |
Na meg fotóztunk is…
 |
| Lorien partizánkodik. |
 |
| Lorien tálal – ha jól emlékszem, ez itt kardhal gyümölcsökkel – a háttérben Piszke, mellette Hódos Hajnalka. De hogy ki nyúlkál bele éppen a villájával, azt nem tudom. |
Készült garnélás szélesmetélt, tonhalfasírt, lazac kukoricás mártásban, és még rengeteg más finomság.
 |
| Füle Niki (Sajtkukac) főz, a többiek – Égigérő paszuly Erika és Horasz – meg jól elvannak. |
Aki egyszerűbb ételt készített – mint például én is -, annak jócskán volt ideje körbejárni a többieknél, ellesni a kis műhelytitkokat. Na meg enni, eszegetni ezt-azt… A halat nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, és kell is – sok benne az omega3 és az omega6 zsírsav. Egyetek halat.
 |
| Csendélet festővel (Bombadil Toma) és főtt homárral.
|
| Gabojsza tálal. Anya, az isteni…volt. |
Egyszerű ételt választottam, méghozzá az én egyik kedvenc kollégámtól, OZtól vettem hozzá az ötletet: ő készített egyszer lazacrétest kapros-tejszínes burgonyával. Hát én is lazacrétest sütöttem, de hozzá kapros avokádómártást kínáltam. Pont jó volt. Nagyon jó.
Hozzávalók:
1 csomag réteslap (legalább 6, de 8-nál több nem kell)
10 dkg vaj
40 dkg lazac
só
1 lime
A mártáshoz:
1 avokádó
25 dkg mascarpone, nagyon jó volt, de legközelebb inkább ricottával készíteném, úgy zsírszegényebb…
pár szál kapor
só
bors
legalább fél lime
további aprított zöldfűszerek, ez már ízlés szerint…
Annyira hamar megvan, és olyan finom…
A sütőt előmelegítettem 180 fokosra.
A lazacot 2×2 centis kockákra vágtam, sóztam, megcsepegtettem a lime levével.
Leterítettem egy konyharuhát, erre tettem az első réteslapot, amit megkentem vajjal, majd jött a következő, azt is megkentem, és így tovább; az utolsó lapra, úgy tízcentis csíkban ráhalmoztam a lazackockákat, és a konyharuha segítségével feltekertem. A tetejére kentem a maradék vajat, tepsibe tettem (félbe kellett vágnom a rudat, úgy fért csak be), és 25-30 perc alatt megsütöttem.
Amíg sült, félbe vágtam az avokádót, a húsát egy tányérba kanalaztam, és villával jól összetörtem. Összekevertem a mascarponéval, az aprított kaporral, a lime levével, sóval, borssal, és innentől még érzésre tovább ízesítettem.
Aztán tálaltam.
Úgy elfogyott, hogy csak na.
Ja igen, majd’ elfelejtettem. A végén mindannyian kaptunk oklevelet arról, hogy elvégeztük a Metro Vevőakadémia halgasztronómiai képzését, és, ahogy Péter mondta, halgasztronómusok lettünk.
Hát tessék, most már ez is megvan…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
várandós voltam, megkérdeztem a dokimtól, mit gondol, több halat kellene-e ennem? Azt mondta, “Isten ments”, tele vannak higannyal! én azóta is ehhez tartom magam, (nyilván az édesvízi, tenyésztett fajtákra nem vonatkozik). De ettől függetlenül gratulálok az oklevélhez, nagyon nagy élmény lehetett ez a nap!
Én is szeretnék halgasztromókus vagy nyúl vagy mi lenni. :):):)Nagyon guszták az ételek… (Tomát kicsit-nagyon irigylem, hogy ott meredezett előtte egy egész homár:)Gratula nektek.
Párom már úton is van horgászni…talán mi több halat eszünk az átlagnál…szeretjük is nagyon…bár nekünk a lazac nem jött be…de ezt kipróbálom egyszer, mert nagyon gusztaköszi és grat!
Hú, a lazacos rétesed nagyon jó volt, most is tudnék enni belőle!Emlékezetes nap volt 🙂
Amikor az első képen megláttam a homárt, nekem is egyből a 2Júliás-film ugrott be…
A homáros-tomás “csendélet” a legtutibb! :-))) Irigy vagyok! Biztos szuper volt a kurzus!
Szia Móni! Hal engem nagyon nem mozgat meg, viszont hoztam Neked játékot, csatlakozz Te is! http://kezzelszivvel.blogspot.com/2011/07/gyerekkorom-kedvenc-etelei.htmlTimi
Gratulálok :)) Hiába, a gasztrobloggerség… :))
Nos, hát köszönöm a gratulációkat!:))És köszönöm a játékra hívást is, igyekszem:)