Nemrég meséltem, hogy itthon járt Kanadában élő barátnőm, Eszter, aki néhány helyi sajátossággal lepett meg. Hozott többek között egy zacskó marshmallow-t, azaz mályva- vagy pillecukrot, nem tudta, hogy nálunk is kapható, mert itthon sosem vetemedett ilyesmi megvételére. Most is csak azért hozta, hogy mivel úgyis rengeteget grillezünk, illetve szalonnasütünk, próbáljuk ki a pillecukrot is nyárson, hogy tudjuk, min élnek az amerikai gyerekek, amikor barbecue-parti van.
Egy szóban összefoglalva: rettenetes.
A pillecukor amúgy is a tűrőképességem határán túl van, mivel nem más, mint habosított cukor, esetleg némi ételfesték (amit Eszter hozott, az fehér volt), meg adalékok. A házilag készítettben legalább az utóbbi csoport nincs benne, az annyival jobb. De akkor is csak cukor… Nem is értem körülötte ezt az őrületet, komolyan.
Nos, ráhúztuk a pillecukrokat a nyársra, kívülről karamellizáltuk kissé, de nem lett ám ettől roppanós, nem, lágy maradt, a közepe meg olyannyira meglágyult, hogy volt, amelyik egyszerűen lefolyt a nyársról, mert nem figyeltünk eléggé.
Aztán, amikor tisztítani próbáltuk a nyársakat, végül a parázsba kellett állítani, hogy leégjen róluk a ragacsos cukormassza.
A cukor a gyerekeknek sem ízlett.
Szerencsére.
Maradt a jó kis mangalicaszalonna…
Hamarosan bemutatom Eszter másik ajándékát, a leggyakoribb kanadai vacsorát; 79 cent, néhány perc – hetente négyszer-ötször…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
