Aszalt szilvával töltött pulykamell

Hát, ezt nem állt módomban szépen tálalni, majd kényelmesen körbefotózni.

A ballagási ebédre készülődve merült fel az ötlet az ünnepelt részéről, hogy ugyan, legyen már aszalt szilvával töltött pulykamell is, azt még soha nem készítettem. Rendben, mondtam, majd kerestem egy jó receptet: Loriennél találtam is. Pontosan követtem az utasításait, attól eltekintve, hogy nem volt időm egy éjszakára borba áztatni a szilvát: nekem péntek este teljesen elő kellett készítenem a húst úgy, hogy szombaton reggel csak be kelljen tennem a sütőbe, amikor elmegyünk az évzáróra, majd kivennem onnan, amikor hazatérünk a ballagásról. Bár jóval kevesebb sütési időt írt Lorien, gondoltam egy kis plusz azon a 190 fokon, fólia alatt nem fog ártani. Ráadásul, ő 1,5 kilós pulykamellet írt, én 2,5 kilósat vettem. 18 főre készítettem ebédet. (Volt más is, persze, nemcsak ez a pulyka.)

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit különlegesebb fogással szeretné meglepni vendégeit, mert egyszerű az elkészítése, ugyanakkor látványos.

A következők kellettek hozzá:

egy szép nagy pulykamell (ez 2,5 kg volt)

35 dkg aszalt szilva

2,5 dl vörösbor

3 dl fehérbor

2 fej lilahagyma



bors

valamilyen szárnyas fűszerkeverék

és egy nagy zsákvarrótő – ha ilyenünk nincs, ne is álljunk neki…

A szilvát egy kis lábaskába szórtam, leöntöttem a borral, felforraltam, és hűlni hagytam. Lorien ezt a puhító műveletet hidegen végezte, éjszakára hűtőbe tette a borba áztatott szilvát.

A pulyka vastag felébe éles késsel rést vágtam, amit tágítottam óvatosan, ameddig tudtam, vigyázva, hogy ki ne lyukasszam a húst. A mellnek ezen kívül volt egy elég nagy része, ami elvált egymástól, a képen ezt varrom össze, vagyis ezt is jól be lehet tölteni.

A szilváról leöntöttem a bort, ezt félretettem a mártáshoz. A szilvát betöltöttem az általam vágott lyukba, illetve az említett, egymástól elvált részbe, majd egy hatalmas zsákvarrótűvel, négyszeresre vett cérnával összevarrtam a lyuk száját is, meg a lefegő darabot is hozzávarrtam a felső részhez.

Ezt a műveletet pénteken éjfélkor végeztem, ezt követően a pulyka zacskóba csomagolva ment éjszakára a hűtőbe.

Szombat reggel felszeltem a két fej hagymát, egy jénai aljába terítettem, ráöntöttem a fehérbort. A húst kívülről sóztam, borsoztam, bedörzsöltem egy kis fűszerkeverékkel is, majd a hagymára fektettem, lefedtem alufóliával, és a sütőbe toltam. A sütőt ekkor, 9 órakor kapcsoltam be, 190 fokosra állítottam, és elmentünk az évzáróra.

Az évzárót rögtön követte a bizonyítványosztás, majd azt a ballagás, azt hittem, lesz időm hazaugrani, de nem volt. Elbúcsúztattuk Bence tanító nénijét, hiszen az osztály jövőre felsős lesz, volt műsor, ajándék, kollektív zokogás. Aztán elballagtattuk Nórit, és persze ott is volt sírás, igazából, azt hiszem, éppen most kezdett jó lenni az osztályközösség, és most lett vége az egésznek; így legalább könnyebb lesz csak a szépre emlékezni.

Mire hazaértünk, úgy fél 12 körül, a pulyka gyönyörűen átpárolódott; levettem róla a fóliát, a levét a hagymával együtt átöntöttem egy lábasba, a húst visszatettem 25 percre pirulni. A levet felforraltam, beleöntöttem a szilváról leöntött bort, adtam hozzá egy-két teáskanál szójaszószt, és 2 tk vízzel összekevert étkezési keményítővel besűrítettem. Egyáltalán nem kellett túlcifrázni, nagyon jó volt így.

A húst már csak fel kellett szeletelni (a cérnát kihúzni), és tálalni. Sáfrányos rizst főztem mellé, de volt párolt zöldség is; ugyanakkor, többen csak friss kenyeret kértek hozzá.

Igazából az ebédet svédasztal-szerűen gondoltuk megoldani, de végül mindenki egyszerre letelepedett; én a konyhából irányítottam a folyamatokat, és próbáltam közben az ebéden is részt venni, ennek folyományaként valahogy a fotózásról megfeledkeztem.

Majd legközelebb.



 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »