Olyan környezetben, ahol nagy kunszt a négy gyerek – mert van olyan, ahol nem az, ahol a szülők úgy merengenek el: “ó, amikor még csak négy gyerekünk volt…” -, szóval, ahol a négy gyerek extra teljesítménynek számít, időnként érdekes kérdésekkel lepnek meg.
Az egyik kedvencem a következő: az illető meghökken a gyerekek számán, majd a következő buggyan ki belőle: “és hogy bírod?”
Hát kérem szépen, mihez képest.
De azért ilyenkor általában vissza szoktam kérdezni, hogy “miért, van választásom?” Nem azért mondom ezt, mintha bármiféle problémát jelentene számomra a gyerekek átlagosnál magasabb száma, sőt, így terveztük, így is lett, és nagyon örülök. Inkább azért szoktam ezt mondani, hogy ráébresszem az illetőt a kérdés banalitására.
Az ember bírja, mert bírni kell. Egyik gyerek sem garanciális, vagy adható át valamiféle “szerelőnek”, ha úgy látjuk, valami nem oké. Nyilván, vannak időszakok, amikor könnyebb, és időnként elcsípek pillanatokat, amikor minden tökéletesnek tűnik. Aztán van úgy, hogy csak sodródom az eseményekkel, vagy a fáradtság olyan fokára érek, amikor már csak a humor és az irónia lendít tovább, amikor ülök, bámulok magam elé, és azt számolom, hogy öt perc alatt hányszor rángatózik a szemem mellett az a kis izom.
De soha, egyetlen egyszer sem gondoltam, pláne mondtam ki a számmal olyat, hogy “minek kellett nekem ennyi gyerek…?”
Meggyőződésem, hogy ugyanúgy, ahogy a magzatot befolyásolják az anya körülötte forgó gondolatai, érzelmei, a gyerekek is “leveszik” a szülők gondolatait, érzéseit, és az otthon atmoszféráját meghatározza, hogy az anya, az apa hogyan áll a gyerekeihez (nemcsak ez, persze, de ez egy fontos terület). Hogy jó legyen a légkör, néha megy magától, néha dolgozni kell rajta. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy még ha meg is fordul a fejében a fenti gondolat, ne mondja ki, főleg ne a gyerek(ek)nek, mert azzal nagyon komoly sérüléseket, károkat tud okozni. Hogy egy újabb bibliai idézettel jöjjek, Péter apostol a következőt mondta:
“Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot.” – vagyis a nyelvünk determinálja a sorsunkat. Ez az, amit mindig szem előtt kell tartani, amikor elborítanak a negatív gondolatok.
Velem is előfordul, ó igen. De igyekszem csendben maradni. Ha valamivel mégis kiugrasztják belőlem az elfojtott oroszlánt, kiabálok. Aztán, ha ráébredek, hogy már túl sokat kiabáltam, bocsánatot kérek.
Amikor ilyen zűrös napok vannak, kimondottan örülök a villámgyors recepteknek, mert általában ilyenkor az egyéb teendők is összesűrűsödnek. Mindenkinek ízlett az alábbi zöldséges-sonkás tészta. Különlegessége, hogy az eredeti receptből ki kellett hagynom a tejszínt, mert az utóbbi időben a férjem gyomra érzékenyen reagál a tejtermékekre, különösen a tejre, tejszínre, tejfölre.
Hozzávalók 4-6 személyre:
fél fej hagyma
1 cukkini
2 szál sárgarépa
30 dkg sonka (a felvágott-pultból, valami jóféle)
2 ek szójaszósz
2 ek étkezési keményítő
2 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
50 dkg fussili
Wokban készítettem a ragut, mert abban kényelmesen elfér minden. De először is feltettem a tésztának egy vízzel teli nagy lábast a tűzhelyre, két teáskanál sót dobtam bele.
Ezt követően vettem elő a wokot. Apróra vágtam a fél fej hagymát. Megpucoltam a répákat, és félkarikákra vágtam, a cukkinit ugyanakkora darabokra szeleteltem, csak kicsit vastagabbra, mint a répát. A sonkát felkockáztam. Az olívaolajon párolni kezdtem hagymát, majd rádobtam a kétféle zöldséget, és amikor nagyjából puhára párolódott (nem kell nagyon puhára, hadd legyen harapható), hozzáadtam a sonkát is. Mivel nem nyers volt, elég volt átforrósítani. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, és belenyomtam a fokhagymát.
Amikor forrt, a szójaszószt összekevertem az étkezési keményítővel, és az eddigiekhez öntöttem; addig hígítottam, amíg a lé már nem volt főzelék sűrűségű, de arra is figyeltem, hogy túl “vékony” se legyen a szaft. Azt akartam elérni, hogy szépen vonja be a tésztát.
Sóztam, borsoztam.
Közben épp kifőtt a fussili, ami külön jó ehhez az ételhez, mert a “kanyarokba” klasszul beleül a szósz. A tésztát leszűrtem, és beleforgattam a cukkinis raguba.
Lehetett is tálalni. A tányérokon megszórtam reszelt sajttal.
Na, de elmondom a másik kedvenc kérdésemet. Tehát, kiderül, hogy négy gyerekem van.
– Ööö…és egy apától?
Nos, erre csak röviden tudok válaszolni: bármennyire is furcsa, igen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Az első kérdésnél bőszen bólogattam, mert én is sokszor megkapom ezt a kérdést, pedig csak három gyerkőcöm van. A szemizom rángásnál még jobban bólogattam, mert én is rendszeresen küzdök vele.Na de a második kérdésnél már sírva nevettem… Ki az az elvetemült nőszemély, aki képes egy férfinek 4 gyereket is szülni?! 😀 😀 Jaj, már fáj a hasam a nevetéstől… 😀 😀
:)))
A szemizomrángásra jó a sok magnézium.A második kérdés a mai világ kérdése. Nálunk is 3 gyerek van, a barátnőméknél szintén. A kérdés pedig már többször elhangzott. Igen, egy apától nálunk is, náluk is, akárcsak nálatok. Sajna ma ez nem “trendi”. Pedig szerintem így normális.
ismerős, ismerős. mármint az első.a másodikon folyik a könnyem, úgy röhögök. neeeeem, ezt MÉG nem kérdezte senki sem tőlem.nálam a kérdés: csak úgy becsúsztak? hát ha azt veszem, hogy nem inszem egyik gyerekem sem, akkor igenis becsúsztak. de tervezett az összes.na, megyek elnyihogom a pasasomnak is. bírni fogja nagyon.Tejtermék érzékenységre. Próbáljátok meg azt is, hogy spéci neki amennyire tudjátok, kivonjátok az étrendjéből (na persze az apróbetűs részt minden hozzávalón nem mondanám szigorúan venni). Aztán amíg bírja, úgy étkezzen. Aztán mini adagokba visszatéríteni. Mondom ezt azért, mert vagy huszonéve én a tojással lettem így. Vagy 2 évig nem ettem (panírban, sütiben azért benne volt), majd szép lassan visszatértem. Azóta hálisten ehetem.
Pasim röhög. És feleleveníti, hogy tavaly az egyik papnétől vásároltam valami kézműves dolgokat. Akkor 1 éves Kiffiam volt csak velem. A pap (mi másik egyházkerülethez tartozunk) látván a fiam a babakocsiban rámkérdez: egyke? A válaszom (neeeem, negyedik-ke) hallatán alig jutott szóhoz, s csak azon csodálkozott, hogy nem hallott még Brassóban a mi, 4 gyerekes, magyar családunkról. Hát na….ha már egy pap is a családban levő gyerekek számán csodálkozik…..
Macus, igen, a magnézium itt figyel a konyhaablakban…:)4Gyerek, köszi a tippet. Most vagyunk a kivonó fázisban. De szeretném, hogy miinl előbb menjen el orvoshoz,, és nézesse meg pontosan, miről is kell lemondani.
En is nagycsaladban elek, 4 testverem van. Es 23 elso unokatesom. Amikor ezt meselem, altalaban neznek nagyon es megkerdezik: “es tudod mindenki nevet??” :))
🙂 ÓÓÓ de ismerős a kérdés… amúgy most újra előjött, de tőlünk már mikor Adél 5 éve megszületett akkor is kérdezgették, hogy bírom 2 gyerekkel mert hogy akkor Tomi még csak két éves volt. Aztán most megint…. meeeeg hogy: “Ééés mikor jön a negyedik? “Ezt az egy apától dolgot még nem kérdezte senki szerencsére. Szemizom rángás itt is befigyel… mondjuk szerintem engem hamarabb ki lehet hozni a sordomból és akkor “dirigálok”(Tomit idéztem).Amúgy amikor úgyérzem “sok” a gyerekem eszembe jut 2 remek példa:http://port.hu/jon,_kate_es_8_gyerek_jon_&_kate_plus_8/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=15646428&i_topic_id=1Illetve Sárosdi Virágnál már belinket 56 pizsama c. oldal 11 gyerkődös családja(az anyuka egy kedves ismerősöm/dúlatársam jó barátnője)éééés most várják a 12. gyerkőcöt!!http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/11-gyerek-56-pizsama-sorozat-ferj-nagycsalados-pelenkazni-lRHKUoTspSFTKeGK#b
Annyira jókat írsz Móni, imádom az oldaladat már csak emiatt is olvasni!!Az én szüleim is 3 gyereket neveltek fel, és nem volt mindig könnyü! Nagyon tetszett még a “Kötelezö igazolvány gyerekeknek” és a “Vendég a háznál” írásod is!! Szerintem nehéz lehet, ha az összes gyerek kirepült, és a szülök “egyedül” maradtak…Èn néha látom anyukámon, hogy hiányzik neki az az idö, amikor még mindhárman otthon laktunk. Ezért azt tanácsolom Neked, élvezzd ki minden percet, amíg ilyen sok gyerek van körülötted!! :-)A töltött zsemlét nálunk mindig kiflivel készítette anyukám, és utána serpenyöben olajban sütötte ki! Ja, és egyébként le a kalappal, hogy a laptopkonyhában szerepelsz. Èn biztos egy szót nem tudnék ki nyöszörögni az izgalomtól!! Nem semmi egy anyuka-nö vagy te !! 🙂
:-)Hát jót nevettem a végén, az tuti!De van aktualitása. A szomszéd asszonynak 3 gyereke van, nem édes testvérek, hozzá 3 férje is volt.Pussz!Ildikó
A cipő hasonló, csak egy számmal nagyobb :O) Mi “csodabogarak” tartsunk össze. (Valószínűleg tudjuk a titkot, amit a kérdező nagy bánatára nem ismer)A jó kis tésztás recept már “csak” hab a tortán. Még egy, amit biztosan kipróbálunk…
Nekem csak két gyerekem van, de hülyeségeket kérdezni a kis létszám mellett is lehet. A csajok ikrek, de kétpetéjűek és egyáltalán nem hasonlítanak. kérdés 1.:- Te, biztos hogy ikrek?kérdés 2.:- És terveztétek? (mármint hogy ikrek legyenek) Mintha ezt csak úgy megtervezné az ember és kész…Amíg kicsik voltak, sokszor elhangzott a hogy bírod- is. mindig azt válaszoltam, hogy mivel nem tudom milyen egy gyerekkel, én ezt szoktam meg és ezt bírom. Aztán csodálkoztam mikor a játszótéren az első és egy-gyerekes anyukák egymást licitálták túl hogy ki a kimerültebb az éjszakai nem-alvástól 🙂
Három gyereknél tartunk ha családilag kivonulunk mindig jól szórakozom a járókelőkön ahogy kerekedik a szemük. Múltkor egy nő annyira számolt, majd’ kiesett a szélvédőn.
Nekem négy fiam (és egy vasárnapi) van, egy apától és két anyától. :o) Én csak a második anya vagyok és a legutálatosabb kérdés, amit rendszeresen feltesznek nekem: “De nem te szülted a nagyokat?” Ilyenkor – mert mocsok vagyok belátom – azt felelem, hogy nem örököltem őket, de most már az enyémek. Hadd érezzék magukat ők is olyan szarul, mint én és a nevelt fiaim! :o)Én is utáltam, amikor a mostohaapámmal aláztak minket. Mintha olyan különleges helyzet volna a mozaikcsalád.
Amikor megmondom, hogy hét testvérem, van, akkor ezt a második kérdést már nem is kérdezik, hanem ténynek gondolják, hogy egytől “nyilván” nem lehet ennyi, úgyhogy már csak az a kérdés, hogy kettőtől, vagy még többtől. Akkor helyesbítek, hogy nem, egy apától, akkor még jobban elkerekedik a szeme: “És egy anyától is?” Majd utána: “De jó neked!”…:)
Nekem az a sztenderd kérdés szokott leggyakrabban jönni három gyerekkel, hogy “Mind saját?” Mondjuk elég sokat mászkálok a szomszéd kislánnyal kiegészülve, és akkor annak, aki egyáltalán meg meri kérdezni, be kell vallanom, hogy nem, egy kölcsön…
“És mind egy apától?”Ezen én is hangosan röhögtem, annak ellenére hogy nálunk a válasz nem 🙂 a legnagyobbamat egyedül vállaltam, mert apuci nem kért a gyerekből. (én meg az abortuszból nem)Nálunk a következő kínos-vicces szitu zajlott le a boltosunkkal 🙂 -Olyan cserfesek ezek a lányok, a nagyfiú meg olyan kis csöndes, mintha nem is egy lenne az apjuk.-Nyertél egy hangszórót :)-Miiii?És tényleg, beletrafált :)Zsu
Ez még eszembe jutott. Az egy gyerekesnek vissza lehet kérdezni döbbenten:- A tiéd nem unatkozik egyedül???
NA igen, annak ellenére, hogy én ezt a helyzetet most itt karikíroztam, néha én is teszek ám fel hülye kérdéseket!!:))Mondjuk, úgy gondolom, aki ma már egyetlen gyereket vállal, az is nagy dolgot tesz… És elméletben meg is értem, ha nem mernek többet. Mi még fiatalon vállaltuk be a négyet, nem racionális alapon. A gondolkodás a gyerekvállalás ellenfele.
Csúnya dolognak tartom, ha teljesen idegenek vájkálnak a családi életünkben. Nekem csak egy gyerekem van, volt, hogy megkérdezték, hogy nincs-e valami baj, hogy nem szűlök többet. Jócskán túl vagyok a 40-en, de nemrég kérdezték, nem lesz-e másik? Fiam óvodás korában elváltunk. Sokan azért is hülyének tartottak, hogy egyedül nevelem. Bevallom, fiatalon nem így mentem neki az életnek. A fiam normális körülmények között nőtt fel. Nemrég diplomát is szerzett. Egy 3 gyermekes ismerősömet az utcán megbámulják, ha a gyerekeivel van. A két picit testvér babakocsiban tolja. Mindenkinek a magán ügye legyen, hány gyereke van és milyen felállásban.
Nekem hatan vannak, négy nagy és két pici. Amikor az ötödiket vártam, az ultrahangos orvos kérdezte meg a rövid párbeszéd után, amiből kiderült, hogy az előző gyerekhez képest tizenegy év a korkülönbség: “Új házasság?” Hát nem. Nekem ugyanaz. Később kiderült, hogy ő viszont épp akkor vált a feleségétől.
Az Én kedvenc kérdésem a 4 .gyereknél;”És akartátok?”A válaszom mindig az volt,hogy tervezni nem terveztük,de akarni nagyon akartuk!Ma találtam a blogra,nagyon tetszik.:)
Mi nagyon szerettünk volna legalább négyet,de “csak” három lett. Sokáig majd belehaltam, de ma már majdnem sikerült elfogadnom,hogy Isten tudja,mi a jó neked”-amikor valakitől kérdeztem az én nagy gondomat,a hogyan tovább….Ma már nagyon hálás vagyok,hogy van három, ők is CSODÁK,betegségek,és egyéb,nem anyagi eredetű gondok között!Viszont két fiú után született a lányunk és már a szülőasztalon-de utáltam!mármint főleg a szülőágyat-már ott megkérdezték,hogy ugye,azért lett harmadik,mert lányt is szerettünk volna?…Hát nem,egyáltalán nem azért lett harmadik….
Kiegészítés: nem mintha nem lettek volna anyagi gondjaink, de az sosem számított mércének a gyermekvállalásnál…
Néggyerekes ismerősömtől kérdezték, amikor a hatmadikat várta,( alig másfél év a 2. és 3. közt a korkülönbség) : Mi vaaan, te már megint?! Vagy ez még ugyanaz?
Hát… Nekem “csak” három lesz, de két apától… adott esetben a kérdés jogos is lehet, más kérdés, hogy hogy lehet már ilyet megkérdezni? Aki nem áll közel annyira, hogy tudja, annak mi köze hozzá??A két apának egyébként semmi köze nem volt ahhoz, hogy trendi vagy nem trendi. Szívesebben szültem volna egytől négyet, de így alakult. Azért most hétvégén a négy unokatesót látva megkérdezte egy vadidegen, hogy ez mind a maguké? 😀 Apukám mondta, hogy igen, az unokái, az illető nem akarta elhinni. Fiatalos, 55 éves apukám van egy 8, egy 5, két kétéves és egy magzatka unokával 🙂
Mi most várjuk a harmadik gyermekünket és egyre gyakrabban szegezik nekünk a kérdést, hogy ” ..és jól meggondoltátok? .. és akartátok? Megpróbáljátok, hogy a két fiú után hátha a harmadik lány lesz?” Már elegem van belőlük és idegesítenek! Nem, csak szeretnénk még egy gyermeket és teljesen mindegy hogy fiú vagy lány csak egészséges legyen!!!!
Köszönöm, most pont jókor jött. Én kimondtam egyetlen gyermekem jelenlétében, aki mellett lassan egy éve nem lehet három óránál hosszabban aludni, hogy ha tehetném, visszacsinálnám… Helyretett a bibliai idézet. Egy dolog fáradtnak lenni és kiborulni. Az rendben van. Most azok alapján, amit írtál, talán egy kicsit jobban érzem a határt, amit már nem engedhetek meg magamnak. Kamilla
Hát igen, azt látom, vannak jó kérdések…:)) És én is észrevettem magamon, hogy igen, tudok hülyeséget kérdezni, és fogalmam sincs, miért, vagy honnan jön… de előfordul:))
Kamilla, ha ilyen hozzászólásokat olvasok, úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok. Kívánok sok erőt – és sok örömöt a gyerkőchöz; van, amikor kutyanehéznek tűnik az élet, de aztán, hidd el, jobb lesz…;-)
Zsuzsmok, dettó, dettó, dettó!!! 🙂
Móni, pont ezért írtam most hozzászólást – már régóta olvaslak csendben -, hogy tudd mennyit adsz a blogoddal. Szóval csak írj írj szorgalmasan :)!
Az előző hsz én voltam, Kamilla
Móni, pont ezért írtam most hozzászólást (régóta olvaslak csenben), hogy tudd, mennyit adsz a blogoddal. Csak írj írj továbbra is szorgalmasan 🙂 !Kamilla
37 éves vagyok és nincs gyerekem és éppen ezért kapok idegesítő,buta kérdéseket.Kb. 10 éve fárasztank “az itt lenne ám az ideje”,”kifutsz ám az időből”,”van valami bajod,azért nincs gyereked?”stb. tanácsokkal és kérdésekkel.Sajnos a gyerekkor fájdalmait nem lehet kiheverni és igazad van,hogy a kimondott szavaknak hatalmas súlya van.Anyum ezerszer mondta,hogy,ha esze lett volna sose szül gyereket és ezt jól ki is cifrázta mikor ideges volt.Ami napi szinten megtörtént.”Ha eszed van,nem szülsz!”Ezt a mai napig elmondja,ha gyerekről,gyerekekről beszélünk.Nem véletlen,hogy nincs gyerekem és nem is lesz már.Kedves Maimoni,mélységes igazat mondtál,a szavak nagyon veszélyesek is tudnak lenni.Jobb hallgatni sokszor…Edina
Én a másodikat várom, de szerencsére megkímélnek a buta kérdésekkel…Elkészítettem a receptet, nagyon finom lett! Köszönöm!
Nagyon jó téma. Én is kaptam hasonló kérdéseket. Nekünk 3 gyerkőcünk van. Így terveztük, ennyi lett. De sokan azért úgy gondolják, hogy csupán véletlenül “csúsztak” be. 😀 Nem könnyű a 3 gyerekkel, pláne, hogy a férjemen kívül senki más nem tud segíteni a mindennapokban, de soha nem bántam meg őket. Így vagyunk tökéletesek, így vagyunk egészek. :)Bár a kórházban, amikor Édu született (sűrű fekete hosszú hajjal),és meglátogatott a férjem a két szöszi gyerekemmel, kikerekedett szemmel azt kérdezte a csecsemős nővér, hogy “Török volt a postás?” 😀 A férjem mindig azt válaszolja, hogy nem tudom, de szép gyerek, megtartjuk. 😀 és voltak olyan emberek is, akik az utcán rákérdeztek, hogy mind a 3 az enyém? Én: “Nem egyet hoztam a szomszédból is, hogy megnehezítsem a sétát!” 😀
Az embereknek soha nem jó semmi…Se az, ha nincs, se az egy, se a kettő, se a három,stb.Nekünk egy van jelenleg (de még reménykedünk, és lélekben nagycsaládosnak érezzük magunkat:-) ), kapok én is kéretlen kérdéseket…”Csak ez az egy?” Ha nagyon dühít az illető, akkor biztatóan válaszolom neki: Igen,… de… egy apától! Elképedés -csönd. 🙂