Rozmaringos banánleves, kamaszkor

Kamasznak lenni nehéz, erre emlékszem.
A gyerek kamaszkorát átélni szülőként megint csak nehéz, ezt most tapasztalom.
A nagyobbik lányom 14 és fél, a nagyobbik fiam 13 és fél éves. Teljesen hullámzó, mikor kivel könnyebb éppen; és bizonyára rajtunk, a hozzáállásunkon is jócskán múlik, hogy a nehezebb időszakok miként vonulnak le.
Az ember, ha nem szakember, ösztönösen nevel, esetleg tanácsok mentén halad. És folyton-folyvást szembesül azzal, hogy a gyerekkorban látott szülői minta (amivel kapcsolatban megfogadta, hogy bizonyos dolgokat biztosan másképp tesz majd)  milyen mélyen rögzül. Tehát, az ember nemcsak a saját gyereke neveléséért felelős, hanem be kell kalkulálnia, hogy majd a gyerekei is így nevelik az ő gyerekeiket, aztán majd ők is…
Ha az emberiség a tökéletesedés útján járna, az azt jelentené, hogy ennyi év alatt a nevelés is tökéletességre jutott volna, mert hát hány generáció “lefutott” már, és ha mindenki csak egy porszemnyit javított volna elődei mintáján, akkor is, mára ki kellett volna kristályosodnia valami olyan esszenciális tudásnak, amelynek birtokában mindenki könnyedén túlesne a kamaszkoron. Szülők, gyerekek egyaránt.
Ám ha megkérdezzük eleinket, nagyjából ugyanazokkal küzdöttek ők is, mint mi.
Mit igazol ez?
Azt, hogy az emberről emberre öröklődő természet nem változik. Hogy mindenki ugyanonnan indul.
A Biblia arról beszél, hogy ez az ádámi, azaz az ótermészet, ami romlott. Meg arról, hogy Jézus halálával és feltámadásával, illetve ennek elfogadásával az ember új természet birtokosa lesz, ez a krisztusi természet, ami tökéletes. Azt is egyértelművé teszi, hogy minden embernek szüksége van a megváltásra, és csak ez által lehet “felülírni” az ádámi természetet.
A gyerekeimnél tapasztalt kamaszkori reakciók mindennél világosabban megértették ezt velem.
Az biztos, hogy sokat kell velük beszélgetni; és azt is látom, hogy a határfeszegető csörték lejátszása során, illetve után milyen fontos biztosítanunk őket a szeretetünkről. Érdekes, hogy a kamasz gyerek sok tekintetben olyan, mint a hároméves, akit babusgatni kell, ugyanakkor mindennél világosabban értésére kell adni, hogy ha azt mondom, hogy a járda szélénél megállunk, akkor megállunk, és nem lépünk le az úttestre.
Határozottan tudtukra kell adni a szabályokat, ugyanakkor kompromisszumokat is kell kötni.
Mint ebben a banánlevesben; a rozmaringgal új karaktert adtam neki, ahogy azt én szerettem volna, az édességével viszont a gyerekeknek kedveztem.

Rozmaringos banánleves
hozzávalók:
1 liter almalé
4-5 banán (jó érett)
1 citrom
nádcukor ízlés szerint (vagy xilit, ha van) – kb. 10 dkg
kb. 5 centis ág rozmaring
fél kk őrölt fahéj
2 ek étkezési keményítő
3 dl főzőtejszín

A tetejére:
durvára darált sós mogyoró vagy pisztácia

Nagyon egyszerű elkészíteni, mint általában a gyümölcsleveseket. Ha biztosan elfogy egy evésre, akkor szerintem teljesen felesleges főzni, gaspacho-szerűen, hidegen elkészíthetjük. Persze, akkor be kell érnünk a banánpüré sűrítő hatásával, és nem tesszük bele a keményítőt. Viszont több vitamin marad benne.
Én most főztem, méghozzá a következőképpen:
az almalét feltettem egy nagy lábasban,erős lángra, az apróra vágott rozmaringgal együtt (az ágról leszedegettem a leveleket, és felaprítottam). A banánokat összeturmixoltam a citrom levével, belekevertem a keményítőt, és amikor az almalé forrt, hozzáadtam, majd a tejszínt is beleöntöttem, beleszórtam az őrölt fahéjat, illetve a cukrot (a fehér cukrot most már szinte mindig kiváltom nád- vagy gyümölcscukorral, xilittel vagy mézzel). Jól elkevertem, és amikor újra felforrt, elzártam alatta a lángot. Amikor kihűlt, hűtőbe tettem. Másnap tálaltam ebédre, nem túl finomra őrölt sós mogyoróval megszórva.
Szuper leves, a rozmaring és a banán elképesztően jó párost alkot együtt.
Ez egy jó kompromisszum.

Ui: Újabb recepttel vagyok fent a Laptopkonyhán: a Citromisuval. Hatalmas pólóban.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)