Mi legyen a száraz zsemléből ? – I.: Töltött zsemle

Nem unatkoztunk ezen a hétvégén sem; bár a délutánból van még hátra valamennyi, úgy érzem, a nehezén túl vagyunk. Hét gyerekünk volt ugyanis a péntek estétől szombat estig, amikoris Nóra lányom megjött az osztálykirándulásból, és nyolcadikként csatlakozott a kiskorú társasághoz. Barátaink kölcsön-gyerekei ma délelőtt tértek vissza otthonukba.
Íme, kis csapatunk fagyizni indult:

Nem mondom, jóleső érzéssel nyugtáztam a szembejövők félelemmel vegyes tiszteletet sugárzó tekintetét, amint jól megnéztek bennünket, először gyorsan a gyerekeket számolták össze, majd minket, a hős szülőpárost vettek szemügyre.
A gyerekek nagyon jók voltak egyébként, dacára annak, hogy az egy főre jutó négyzetméter nem volt éppen optimálisnak mondható. Ennek ellenére persze jól elfáradtam, és örömmel vettem a vasárnap délelőtti szabadidőmet, ilyenkor a férjem a fiúkkal együtt mindig elmegy focizni, mi pedig a lányokkal maradunk itthon. Kihasználtam a csendet, és tanulni kezdtem. Említettem pár napja, hogy a leggyilkosabb vizsgára készülök, éjjel például fogalmakat magoltam (nem is emlékszem, mikor tettem utoljára ilyet), például azt, hogy “A rendszer különböző, sajátos tulajdonságokkal rendelkező elemek (részek) integrált egysége. Benne az elemek egymással valódi kölcsönhatásban vannak, és ennek eredményeként az egész rendszerre jellemző új tulajdonság, eredmény vagy tárgyi jellegű objektum jelenik meg, ami csak a rendszer egészének sajátja”.
Nagyjából olyan, mintha valami elvont verset tanulnék, ami még csak nem is rímel. Ilyenből van most húsz, amit mindenképpen be kell vágnom – több van amúgy, de szortíroztam –, mert ha a dolgozat elején levő hat-nyolc fogalom legalább háromnegyedét nem tudja a vizsgázó SZÓ SZERINT, akkor a tanár már meg sem nézi a többit.
Ezért van az, hogy most a túlélésre játszom konyhai feladataimat illetően: abból főzöm, amit találok, és igyekszem a lehető leggyorsabban letudni a feladatot.
A töltött zsemlét anyósom készítette sokszor, én jóval ritkábban szoktam, de most adta magát a kenyértartóban kornyadozó hét zsemle (plusz még két kifli), meg a biztonság kedvéért vásárolt fél kiló túró.

Hozzávalók:
6-8 szikkadt zsemle
3 dl tej
50 dkg túró
2 tojás
ízlés szerint 1-2 dl tejföl
kb. 20 dkg cukor (ezt is inkább az ízlésünk határozza meg)
5 dkg mazsola
3-4 dkg vaj

A sütőt előmelegítjük 180 fokosra.
A zsemlék tetejét levágjuk, belesüket kikapargatjuk, és egy tálba gyűjtjük.

A túrót összekeverjük a két tojás sárgájával, a mazsolával, a langyos tejjel leöntött és kinyomkodott zsemlebéllel, és a felvert fehérjékkel; ha szükséges még kicsit lazítanunk a tölteléken, adhatunk hozzá kevés tejfölt.

A zsemléket kívülről beecseteljük a maradék langyos tejjel (bele is forgathatjuk), és sütőpapírral borított tepsibe sorakoztatjuk. Elosztjuk bennük a tölteléket, és visszatesszük rájuk a “kalapokat”.

A tetejükön elosztjuk a vajat – mivel az enyém lágy volt, egyszerűen elkentem.
A tepsit a sütőbe toljuk kb. 15 percre, azaz amíg a zsemlék jó ropogósra nem sülnek.

Porcukorral meghintve tálaljuk. Tartalmas leves után lehet második fogás, de desszertnek is jó.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)