Vasárnapi irodalom

Greguss Ágost: Az étkezés aesthetikája

IV.

EVŐESZKÖZÖK

Az evőeszközök között legrégibb és legelterjedtebb a tál és tányér. Minden egyéb asztali készülékek s eszközök ujabb keletüek és kevesebb nemzetre szoritkoznak. 

A mi asztalunkon különösen három evőeszköz szerepel, u. m. kés, kanál, villa. De lássuk előbb magát az asztal fölszerelését, az abroszt s asztalkendőt. Az abrosz elég régi, – ámbár a szövött abrosz még mai napig is a fényűzési tárgyak közé tartozik; legtöbb helyen távolléte által tündököl, vagy pótoljuk viaszos vászon, fonadék, gyékény stb. Régebben maga az asztal volt már ugy feldiszitve, hogy az abrosz nem kellett rá. Mai nap különösen a kőasztalokat használják ily czélra; nálunk kevésbé, de Európa nyugati részében gyakrabban minden abrosz nélkül, ugy, hogy tisztességesebb helyeken is abrosz nélkül étkeznek a kőasztalokon. 

Az asztalkendő sokkal ujabb eredetü, mint az abrosz. A rómaiaknál már előfordul, csakhogy a rómaiak egészen más czélra használták; nem is a lakománál találják a vendégek, hanem magokkal viszik. Az asztalkendőt mai czéljára tulajdonképen csak a villával kezdték egyszerre használni, az abroszok mellett. Régebben az asztalkendőt használták törülközőül. Az első asztalkendőket a renaissance idejében (XV. század) tisztán törülközési czélra Francziaországban, Rheimsban kezdték késziteni. Ma már, a tisztán evés következtében, ugy szólván ismét fölöslegesek az asztalkendők. Elmult az az idő, midőn az evő az asztalkendőt a nyakába akasztotta, mai nap már csak egy pár öreg ur teszi azt, s gyermeknél alkalmazzák. Ugy is kell, mert mindenkiről feltehető, hogy tud enni ugy, hogy be ne piszkolja magát. A bajusz, melynek viselete egész Európában el van terjedve, még némiképen szükségessé teszi az asztalkendőt, sőt azt is, hogy nyakunkba kössük. A legujabb kor az asztalkendőknek egy uj faját szülte-papirból. Ezt követte a papir fehérnemű is, mely azonban nem annyira igazolt, mint a papir asztalkendő; mert ezt eldobják mindjárt étkezés után, s ha valaki elég tisztán tud étkezni, elég ez neki. 

A voltaképeni étkező eszközökből a kés a főeszköz s a legjobb; eredetileg nem evésre szolgált, s ha visszamegyünk, azt látjuk, hogy a kardot s egyéb gyilkoló szereket használják evőeszközül, és a kardból fejlődött tulajdonképen a kés. Igen régi eszköz a kanál is. Eredetileg nem étkezésre szolgált s használata az étkezésre jóformán csak a XIV-ik században terjedt el. A régiek nem használták, a folyadékokat findsából vagy annak aljából itták, keleten mai napig sem használják. A legrégibb kanalakat Egyiptom szolgáltatja. Több ezer évvel Kr.e. megvoltak már itt a kanalak, melyeket igen diszesen állitottak ki, csakhogy nem mint evőeszközt, hanem mint kendőző szert használták. Alakja is mutatja, hogy a folyadékok olvasztására,keverésére, higitására szolgált. Az egyiptomiak ép ezért különösen a  nyelet a legszebb művészi kombinácziókban s változatokban készitették. 

A kanálnál sokkal érdekesebb és ujabb a villa; ez olasz találmány, melylyel a renaissance ajánékozta meg az emberiséget. Francziaországban a XIV. század vége felé kezdett meghonosulni, egész Európában csak a XVII. században terjedt el. A törökök, arabok mai nap sem élnek vele; ők részint Ádám apánk villáját. 

Némely inventáriumban felmerül a villa már a XIV. század vége felé. Legelőször Francziaországban terjedt el; ott már a XIV. század elején több helyen előfordul mint fényüzési czikk; 1306-ban II.János alatt szintén előfordul. Ezek voltak az első villák. Nem sokára a királyné kincstárában is; Róbert Károly leánya; Klementina, birtokában 1328-ban volt 30 kanál és egy villa; ez a villa azonban aranyból volt készitve. A villát ez első megjelenéskor nem használták húshoz, mire a mai nap leginkább használják, hanem roston sült sajt elköltésére, melyet czukorral szoktak enni. Használták továbbá gyümölcsnek felszurására, hogy ne kelljen hozzá ujjal nyulni s végre piritott kenyérhez, melyet szintén sajttal szoktak enni. A XVI. század vége felé följegyezték II. Henrikről, hogy egy pamflet jelent meg korában, melyben mint csodálatos és megrovandó dolgot emlitik, hogy az udvaronczok nem nyulnak kezükkel a húshoz, hanem villával; tehát akkor még a kés és villa nem tartoztak együvé. De tudjuk hazánk történetéből is Galeottinak dicséretét Mátyás királyról, hogy oly ügyesen tudta használni ujjait evés közben, hogy soha össze nem piszkolta. Ez a czivilizáczió létezett, megvolt Budán! Angolországban épen csak a XVII. század elején hozták be a villát. A villa először két águ volt, később három águ lett, mai nap pedig négy águ. Kétágu villák is vannak ugyan, de ezeket étkezésre nem használják. 

Feljegyzik, hogy a finom izlésü Montpeinser herczeg volt az első Francziaországban, ki a művelt világot a kés és villa használatára megtanitotta. A villának használata az étkezésnél kétségtelenül nagy haladás a tisztaság dolgában. A régi korban- még a középkorban is,- sőt keleten a mai napig sokkal inkább gondoltak a fényüzéssel, mint a tisztasággal; mint mindenben, ugy az étkezés tekintetében is. A középkorban a legelőbbkelő lakomákon, nagy ebédeknél már fényüzés volt, ha minden vendégnek egy-egy kanalat adtak, melylyel azonban végig kellett ennie az egész ebédnek híg részeit. 

Az igazi műveltség fokmérője azonban nem a fényüzés, hanem a tisztaság. 

Az asztali fényüzés példái gyanánt rendesen a római császárokat szokták emlegetni, a kik nemcsak dúsan császárokat szokták emlegetni, a kik nemcsak dúsan megvendégelték, hanem busásan meg is ajándékozták vendégeiket. Pedig hogy eltörpülnek ezek az ujabbkori lakomák mellett! XV. Lajos franczia király oly lakomát adott 1750. január 15-én, melyen 55 tál étek volt. Mlle de Blois, XIV. Lajos leánya, midőn Conti herczeghez nőül ment, nászlakomáján 160-féle étek volt. Milyen szegényesek ily példák mellett Lucullus, Heliogabalus, Caracalla stb. ebédjei!

Némi vendéglői élet a rómaiaknál is kifejlődött, de ez a mai vendéglői élettel ki nem állja a versenyt, legfölebb Európa keleti országéival. A czivilizáczió emelkedésével kapcsolatos a fogadók keletkezése. Minél nagyobbak a vendéglők, annál inkább rászorulunk a vendégszeretetre. Különben a helyes vendéglői élet nem régi dolog. A mult században a vendéglők egész Francziaországban rossz hirben állottak; a ki csak tehette, elkerülte a vendégfogadót. Tulajdonképp csak a jelen század elején fejlődött ki a vendéglői élet s mai nap legtökéletesebb Francziaországban és Svájczban található.