Andalúzkodtam

Andalúz főzőkurzuson voltam ma. Bizony!
Nemrégiben az Extenda, az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda receptversenyt rendezett; olyan pályaműveket vártak, amelyekben legalább egy autentikus andalúz alapanyag felhasználásra került. A legjobb receptek beküldői lehettek részesei a mai főzőkurzusnak.
Akartam pályázni?
Igen.
Pályáztam végül?
Nem.
Hogy kerültem mégis oda ma? Hát a Laptopkonyha révén. Ugyanis, ebben a kampányban a Laptopkonyha partnere volt az Extendának, én pedig a Lk munkatársa vagyok, ezért effektíve munka nélkül bejuthattam a győztesek közé… Nem szép dolog, tudom, nem is ezt tanítom a gyerekeimnek, igenis, küzdeni kell, dolgozni, dolgozni, harcolni, menni, tenni – de ha egyszer út nyílik, hát miért ne sétálnánk már végig rajta, nemde…?
Az imént értem haza, tele élményekkel.
Nade.
Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján, addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről – na jó, a sógornőm is segített.
Úgy kezdődött, hogy ötgyerekes barátaink egyébirányú elfoglaltságuk miatt megkérdezték, a három nagyobb nem lehetne-e nálunk a hétvégén. Dehogynem – vágta rá az én optimista emberem, mire halkan figyelmeztettem, rendben, drágám, de tudod, hogy neked kell velük EGYEDÜL megküzdened…? Én szombaton Pesten leszek. “Nem lesz gond” – mondta ő, és a kocka el volt vetve. “Majd átmegyünk Tapolcára, L-ékhez, ott jól ellesznek”.
Ám.
Péntek este telefonált a sógorom, hogy el is felejtette mondani, de úgy tervezték, szombatra lejönnének hozzánk, nem gond?
Nem hát, gyertek nyugodtan. Két gyerek, két felnőtt plusz a létszámhoz – de azt hiszem, a férjem fellélegzett, hogy nem neki kell majd a konyhában keresnie ezt-azt, a sógornőm megteszi helyette.
Így viszont nem tudtak elmenni L-ékhez, cserébe ők jöttek hozzánk, 2 felnőtt, 2 gyerek, és így alakult ki a végleges létszám. Illetve, mégsem: apósom, és Nóra lányom barátnője, Zsófi csatlakozott még a társasághoz.
Én arra jöttem haza, hogy a hétéves vendéggyerek masszívan ostromolja házassági ajánlattal a tizenhét éves Zsófit, és arról győzködi, hogy a nagy korkülönbség nem akadály, mert a negyvenéves Feri barátunk is elvette a húszéves Szandrát. Szándékai komolyak, ez látszik.
Szóval, amikor reggel fél hatkor leléptem a hajóról, azt gondoltam, remélem, minden rendben lesz itthon.
Most azt gondolom, gyakrabban kéne elmennem.

(Ui.: Hozom majd a főzőkurzusról a képeket, de most nagyon-nagyon fáradt vagyok…)

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)