Nem értem, mi a baj velem. Mostanában a könyvtárból a népszerű kötetek számára fenntartott polcról választottam vagy valamilyen gasztronómiai, vagy az általam eddig plátóian szeretett Toszkánához, vagy más mediterrán vidékhez kapcsolódó regényt, és minden esetben csalódtam.
Az egyik Elizabeth Adler egy könyve, próbálom visszakeresni a Google képkeresője segítségével, melyik lehetett az, de mind egyforma; a nyolcvanas években oly sikerrel futó Claire Kenneth romantikus regényei jutnak eszembe, amelyeknek ilyen furmányos címei voltak, hogy “Neonfény a Nílus felett”, “Május Manhattanben”, “Randevú Rómában”, “Éjszaka Kairóban”. Adler könyvei között ilyenek vannak, hogy “Velem Velencében”, “Varázslatos Malibu”, “Ház Amalfin”, “Barcelonából, szeretettel”, “Párizsi randevú”, “Nyár Capri szigetén”. Igen, ez volt az, az utolsó. És azon gondolkodom, vajon csak én fogtam ki épp a leggyengébbet, hogy ez már az írónő sokadik, profittermelő, megrendelésre írt műve, vagy a többi is ilyen…?
Meg azon, hogy ha ilyen színvonallal sok-sok országba el lehet jutni – szerintem nem más, mint a sokak által áhított gazdagok életének részletes bemutatása miatt, na és persze a szintén nagy tömegek vágyának tárgyát képező exkluzív turistacélpontok leírásáért -, akkor én is írok ilyet. Persze, tudom, egy magyar, és ismeretlen írónak, pláne egy épphogy írogatónak ugyanerre 0,0001 százalék esélye van. Na meg aztán nem is ismerem a fényűző életmódot. Sőt, még Monte Carlóban sem voltam, többek között. De azért elhatároztam, egy gasztrokrimivel én is megpróbálkozom. Ahhoz maradhatok itt, az én kis vársomban is.
Mert a másik nagy csalódásom Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság c. gasztrokrimije volt. Sokat vártam tőle, a könyvtárosnő is, és a barátnőm is lelkendezve ajánlotta – talán pont ez volt a baj. Persze, nem akarom elvenni a kedvüket attól, hogy máskor is könyveket ajánljanak, de ezúttal a jó előrejelzésre hangolódva talán magasra tettem a mércét. Vagy az a baj, hogy túlságosan szeretem a jó krimiket, Agatha Christie-n és Sir Arthur Conan Doyle-on, no meg Edgar Wallace művein nőttem fel, a Columbo-sorozat a mai napig lenyűgöz. Ehhez képest ennek a kis könyvnek az olvasása során nem rágtam tövig a körmömet, nem maradtam fenn hajnalig, hogy végére járjak a rejtélynek. Cserébe mondjuk jó sütireceptek vannak benne, az vitathatatlan. Az Epertorta és gyilkosság egy sorozat egyik kötete, van még legalább négy másik, lehet, még eggyel megpróbálkozom. Hátha csak egyszerűen épp rosszkor olvastam, jó könyvek ezek, hiszen oly sokan rajonganak érte… Mindenesetre, amint mondtam, elhatároztam, ilyesmit írok én is. Még ha nem is fogják lefordítani 8 nyelvre, csak a kíváncsiság miatt, hogy sikerül-e…
A harmadik csalódást most is gyűröm, mert azért csak elolvasom már, de egyszerűen három oldal után mindig elalszom rajta. Ugyanakkor eddig kizárólag kedvenc könyvként, és szuperlatívuszokban írtak róla mindazok, akik írtak róla. Lehet, hogy egyszerűen ezt is csak rosszkor olvasom; mert míg az írónő, azaz Frances Mayes első könyve, a Napsütötte Toszkána nagyon tetszett, elvarázsolt, ez a második rész, az Édes élet Itáliában nem érint meg. Sőt, kimondottan idegesít. Úgy érzem, mintha a sikeres első rész után muszájból kellett volna írnia egy másikat, mindent feljegyzetelt kis cetlikre, ami eszébe jutott, aztán a cetliket valaki begépelte egymás után. Minden tizedik cédula után recepteket tett, amik viszont tetszenek. A történetek egyhangúak, mindig várom, hogy na, történik valami, de nem történik semmi különös.
Hát most hirtelen ennyi. Mondjatok valamit, velem van a baj? Jó könyvek ezek, csak rossz pillanataimban kerültek a kezembe? Olvastatok mást ezektől az írónőktől?Azok jobbak?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Volt egy Nőstényördög (She Devil) c. amerikai filmvígjáték, a remek Meryll Streep játszott benne egy ilyen bestseller-írónőt, aki sorozatban gyártja semmitmondó regényeit. (A nőstényördög azonban nem ő volt, hanem az a derék családanya, akinek elcsábította a mamlasz férjét.)Ami azt illeti, a hazai kínálat nem túl gazdag, elférne benne még egy-két olvasmányos könyv, hát csak hajrá, írjál, várjuk!
Rosamunde Pilcher könyveit ismered? Most adták ki újra sok könyvét és bár nem gasztrotémájú és nem is krimi, de valahogy vonzóan hétköznapi. Nincs nyár az északi fény alatt vagy mi, csak életszerű és egyszerű angol történetek és helyszínek. Amikor találkoztunk éppen az egyik könyvéért mentem a libribe. :o) Kezdd a Kagylókeresőkkel és a Szeptemberrel, nekem ez a kettő a kedvencem.
Altair ajánlásával egyetértek. Pilcher jó. Adlertől olvastam én is, a címekre nem emlékszem. talán ezt is, de a legutóbbi próbálkozásomnál feladtam,ne olvastam végig. A Fluke-könyveket olvastam, limonádé, de annak nem rossz, viszont nem úgy krimi, mint a “nagyok” könyvei. Viszont sütiket már próbáltam ki belőlük, azok beváltak.Ilyet tudnánk írni, valóban. DE ilyet meg nem akarunk, igaz?
Pilcher tényleg jó, és a Téli napforduló lehet a harmadik a Kagylókeresők és a Szeptember után :-)Adlerbe én is belefutottam, hát, izé…én szeretem még Jodi Picoult könyveit, mindig valami érdekes problémát boncolgat, a legtöbbet angolul olvastam, de a magyarul megjelentek is mind jók, szerintem: főleg a Nővérem húga és Házirend tetszett, de jó a Törékeny, az Elrabolt az apám és 19 pec is.
Szerintem az a bökkenő a gasztrokrimikkel, hogy bevált recepteket könyvbe rendezni könnyebb, mint egy valóban izgalmas bűnügyi történetet megkonstruálni. Azért az is művészet…A többi szerzőt még nem olvastam, de Frances Mayes Napsütötte Toszkánája nálam ugyanolyan csalódást okozott, mint neked a második rész. Valószínűleg egy regénytől izgalmas cselekményt várok, és ha receptre vágyom, akkor leveszek a polcról egy szakácskönyvet.Joanne Harris könyveit viszont szeretem. (Csokoládé, Szederbor)
Nálam Frances Mayes már a Napsütötte Toscanával elásta magát, nekem már az is meglehetősen vontatott volt. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy én Peter Mayle rajongó vagyok, és azért ő elég magasra pakolta a lécet :-)Ami katasztrófális élmény volt – konkrétan megsirattam a fákat amikből a papír lett – az a Stahl könyvtár két gasztrikrimije, és becsületesen bevallom, hogy Joan Harris Ötnegyed narancsa után is csak fogtam a feje,hogy ezt most miért…Viszont nagyon bejött a “Nem kell mindig kaviár”, kevéssé gasztro, de szerintem zseniális regény! Illetve Jacques Pépin “Elnökök séfje” és Anthony Bourdain “Íz világjáró” könyve megér egy olvasást,vagy a kicsit csajosabbak közül a “Francia kenyér”.
Szerintem egyszerűen van ilyen, amit az angolok “bad beat”-nek mondanak, egy rosszabb időszak, amikor nem jó könyvek kerülnek a kezedbe, például 🙂 Én mostanság a (szintén helyi, de nagy, híres, egyetemi könyvtári) filmekkel jártam így. Ahány dvd-t kivettem, leírásra jónak tűntek, de betegebbél betegebb, unalmas, művészkedő filmek voltak… Viszont most jó könyvet és jó filmet is találtam, talán elmúlt a rossz időszak :-)) Julia Child-ot olvastál már? Nem tudom, magyarul kapható-e, én angolul olvastam, és nagyon tetszett. Nem regény, de az életéről is ír, a munkásságáról is, ha teheted, próbáld ki.
Szia Móni, próbáld ki Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! című regényét, szerintem ez volt az első “gasztroregény”. Nagyon jó film is készült belőle!
Nekem a nagy-nagy kedvencem Fannie Flagg: Sült zöld paradicsoma. Filmen is, és könyvben is imádtam. Mondjuk nem feltétlenül gasztro, de a végén vannak receptek, amik szerepeltek a regényben..:)
A Szeress Mexikóban c. regény nekem is nagyon tetszett. Úgy emlékszem, hogy a filmen is láttam. A főhősnő, Tita, volt az utolsó prehispán szakácsnő. Tényleg jó receptek vannak benne, de azokat egy átlag embernek Mo-n nehéz elkészíteni. Tita a konyhában látta meg a napvilágot.
Hú, de jó ötletek jönnek!A Szeress Mexikóban tényleg szuper! A sült, zöld paradicsomot angolul olvastam, és imádtam, és Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai című könyvét is a mai napig nagyon kedvelem.
Én ebből csak a Frances Mayes könyvet olvastam, azt szeretem, de tény, hogy az első jobb. Én pontosan ilyen lassú folyású, kevés történésű dolce vitát vártam, elvégre ilyen az édes élet, nem? Mondjuk már régebben olvastam, nem pontosan emlékszem rá, arra igen, hogy picit unalmas, és az első tényleg nagyságrendekkel jobb. Az Elizabeth Adler könyv nagyon gagyi ponyvának tűnik, krimiben meg nem vagyok otthon 🙂
Köszi mindenkinek az ötleteket! Pilchertől valamikor régen mintha olvastam volna, utánanézek. Joanne Harristől szinte mindent, de sok olyasmit írtatok, amiről viszont nem is hallottam.
Volt egy jó “sütögetős” könyv. Ulpius kiadós , ha jól emlékszem. Nem csöpögős romantikus, de nekem bejött. Címe: Francia kenyér. Íróját most nem tudom megnézni, mert dolgozom(mint látható). HA érdekel és nem tudod megszerezni szívesen kölcsönadom Neked.Üdv: Kriszta Győrből
nekem Frances Mayestól az első kettő tetszett, de már jó rég olvastam, viszont a harmadik kötet szinte érintetlenül ott áll a polcon… Rosemunde Pilchert én is szeretem, ezt a Kagylókeresőt még nem olvastam, utána is járok! 🙂 A sült, zöld paradicsomot nekem is ajánlották, de már nem tudom, h ki 😀 majd még otthon szétnézek, h anno miket olvastam!
Floyd: A serpenyőn túl c. könyvét, illetve Peter Mayle-től az Egy év Provence-bant is nagyon szerettem. Ezeknek van köze a gasztronómiához, bár nem olyan klasszikus cselekményes regények. Mindenesetre kellemes volt olvasni őket, sajnáltam, hogy végük lett. És írjál könyvet, de ha pénzt akarsz belőle, inkább ne. Szerintem ahhoz túl jól írsz.
En nagyon szeretem Petrik Adrien Asszony es haza c.konyvet, van ekezet a hazon csak a gepemen nincs….csak kicsit fozos, de nagyon valodi, magyar, sokgyerekes es toszkanas sztori, gyonyoru kepekkel, van kertrol szolo folytatasa is. Blogbol meg ezeket a noket mar olvastad?www.gasztroemigransok.blogspot.com , nem semmi szoveguk van….Frances Mayes sztem egyszeruen csak rettenetesen amerikai karrierista noi prototipus, es ez nehezen jon ossze az almodozo olasz kisvarossal, en ugy ereztem vegig, hogy nagyon feluletes a csaj, a film se tetszett.De Cortonaban voltam, es fantasztikus hely!udv:Eszter