A Gerbeaud név megint szép lesz

Amikor a kilencvenes évek elején vidéki lányként felkerültem a számomra addig szinte tejesen ismeretlen Budapestre, minden lehetőséget megragadtam, hogy megismerjem a várost. Például, szabadidőmben csak úgy felültem buszokra, villamosokra, trolikra, figyeltem, merre mennek, ott milyen utca van, mihez van közel, és az, hogy ma úgy ismerem Pestet, ahogy, jórészt ezeknek a felfedező utaknak köszönhető. Még Rákoskeresztúrra is kiutaztam.
Legjobban persze a belvárosban szerettem csámborogni, csóró főiskolásként néha megengedtem magamnak egy kávét a Régiposta utcai McDonald’sban, és egyszer, egyetlen egyszer, hosszú fontolgatások és pénzszámlálgatás után beültem a Gerbeaud-ba. Mert hát az mégsem lehet, hogy egy ilyen nevezetes helyre nem megyek be. Kértem egy kávét, és kiválasztottam hozzá a vitrinből a legolcsóbb darab süteményt, ha jól emlékszem, sajtos roló volt. Egy nem túl barátságos néni hozta ki, akiből tömény megvetést éreztem felém áradni; a kávé rossz volt, a süti szinte ehetetlen, mindez csillagászati árakon. Ott és akkor lehúztam a rolót a Gerbeaud-nak, megfogadtam, én ide soha többé be nem teszem a lábam.
Azonban.
A múlt héten kaptam egy kedves meghívót onnan, amelyben gasztrobloggerek számára szervezett sütibemutatóra hívtak. No, mondtam, legyen; most revansot veszek a Gerbeaud-n…
Tegnap este hat órára szólt az invitálás; kicsit korábban ott  lődörögtem már a Vörösmarty téren, és elámultam, milyen gyönyörűen felújították az épületet.
Bent már gyülekeztek a bloggerek, jó volt ismét találkozni azokkal, akiket eddig is ismertem, és külön öröm volt számomra, hogy olyanokkal is megismerkedhettem, akiket eddig csak virtuálisan “láttam”.
Pintér Katalin, a Gerbeaud ügyvezető igazgatója, és Niszkács Anna marketing menedzser üdvözölt bennünket, és ők ketten meséltek az intézmény múltjáról – nem elfedve az általam is említett fényesnek nem nevezhető időszakot -, és arról a filozófiáról, amely mentén halad a komplexum – mert már rég nemcsak cukrászda -, ami nagyon szimpatikus volt.

Mindketten nagyon hangsúlyozták, hogy bár szeretik a külföldi vendégeket, fő céljuk, hogy magyar törzsvendégkört tudhassanak maguk mellett, hiszen velük lesz teljessé Gerbeaud Emil öröksége. Ezért szerették volna megmutatni nekünk – és rajtunk keresztül nektek, kedves olvasók -, hogy a Gerbeaud-ba érdemes elmenni, az alapító Kugler Henrik víziójának megfelelően kiváló minőségű  sütemények, tányérdesszertek készülnek kiváló alapanyagokból; csúcsminőségű francia Valrhona csokoládét használnak, és elmondhatom nektek, mert megkóstoltam a Valrhona csokitortát, hogy az… az valami pazar.
A reggeli kínálat is nagyon meggyőző, és egyáltalán nem megfizethetetlen; egy csésze kávé egy croissant-nal például 980 forint, ami szerintem abszolút jó, főleg, ha beleszámítom a környezetet.

Azoknak is szeretnének kedvezni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy családostól beüljenek egyet sütizni – mert hát legyünk őszinték, bármennyire is remek az ár-érték arány, sokan akkor sem tudják megfizetni: elvitel esetén egy sütire 10, két sütire 20, háromra 30, négyre 40, és öt, vagy annál többre 50 százalék kedvezményt adnak.

Miután mindenki elfogyasztott egy tányérdesszertet (én a már említett fantasztikus Valrhona csokitortát), Kolonics Zoltán, a ház főcukrásza ismertette a sütemény-kínálatot, amelyet egy-két falatnyi adagokban kóstolhattunk meg. Sajnos, nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. Ott volt a az rengeteg fiomság – narancsos karamelltorta, Esterházy-torta, bazsalikomos citromtorta (döbbenetesen jó), macaronok, dobos torta, robbanócukros csokis kocka, és még sok minden, én pedig csak vártam és vártam, hogy múljon az idő, és legyen hely a gyomromban még néhány csábító falatnak. Nem lett.
Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a Gerbeaud-nak részemről az a régi sérelem meg van bocsátva. A csorba ki van köszörülve. Biztos vagyok benne hogy ezzel a fiatalos lendülettel, a tradíciók és az innováció megfelelő ötvözésével az álom valóra válik, és a cukrászda neve ismét jól cseng – a hazai közönség számára is.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)