Tudom én azt, hogy darás tészta a becsületes neve ennek az ételnek, de amikor Veszprém megyéből ide Zalába kerültem, ez volt az egyik jelenség, amin fennakadtam: a “s” hangok zsésítése. Itt a Vas megye Vazs megye, legalábbis a tősgyökeres bennszülöttek szájából így bújik elő. A darás tészta meg darázstészta. Meg hát van darázsfészek nevű süti – ami borzasztó elnevezés, szerintem legalábbis, akit valaha csípett már meg darázs, az biztosan nem találja vonzónak -, és ha van darázsfészek, miért ne lehetne darázstészta?
Barátaink mesélték, amikor összeházasodtak, a feleség nem igazán tudott főzni, és a darás tésztát úgy készítette, hogy a kifőtt tésztát összekeverte a nyers búzadarával, aztán még összemelegítette kissé. A férje megette… hát ilyen az igazi szerelem.
Mondjuk, ennél jobb sztori, amit egy másik ismerősöm mesélt; ő kezdő háziasszonyként “az élesztőt felfuttatjuk” tartalmú, csak úgy lazán odavetett félmondattal nem tudott mit kezdeni. Végül arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára a tejnek futnia kell, és akkor mehet bele az élesztő, hogy az meg fusson a tetején. Mondanom sem kell, az élesztőgombák, amelyek már a 40 fokot sem igazán szeretik, elpusztultak a forró tejben, és az áhított kalács sem kelt meg. Ismerősömet a kollégái azzal húzták, miért nem a lépcsőn futott fel az élesztővel, hátha ezt jelenti az a bűvös félmondat…
Tény, hogy mi, akik ismerjük ezeket az alap konyhatechnikai eljárásokat, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ez nem mindenki számára egyértelmű. Persze, azt sem lehet elvárni, hogy minden receptben a kályhától induljunk (vagy igen…?), de ezért is jó az internetes szakácskönyv, mert be lehet linkelni a korábban leírt alapokat azok számára, akiknek problémát jelent.
Most is egy ilyen alapot szeretnék rögzíteni, bár már egyszer megtettem a gyümölcsmártásnál, de ismétlés a tudás anyukája, szóval, nem más ez, mint a pirított dara készítése.
Első és nagyon fontos tudnivaló: jó edényt válasszunk! Vacak vékonyaljúban pillanatok alatt megéghet a dara, aztán szellőztethetünk napokig, mire kimegy a szaga. Én leginkább a vastagtalpú serpenyőmet szeretem erre a célra befogni. Ugyancsak lényeges, hogy az edényünknek legyen fedője, amit a kezünk ügyébe készítünk.
No, de lássuk a hozzávalókat 6 személyre:
50 dkg szélesmetélt
3-4 ek olaj
30 dkg búzadara
só
víz
lekvár, porcukor a tálaláshoz
Mielőtt nekilátnánk a darának, tegyünk fel egy másik edényt tele vízzel a tészta főzéséhez, dobjunk bele 2 teáskanál sót. Most vegyük elő a vastagtalpú edényt/serpenyőt, a darát pedig mérjük ki egy nagy bögrébe.
Tehát 3-4 evőkanál olajat hevíteni kezdünk a serpenyőben, és amikor elég meleg (kb. 40 másodperc, ne füstöljön!), beleöntjük a darát, a bögrét pedig teleöntjük hideg vízzel, és a tűzhely mellé tesszük. Folyamatosan keverjük a darát, közben adunk hozzá egy kávéskanál sót. Ez fontos, ha nincs benne só, ízetlen lesz. Tehát keverjük, keverjük – nem hagyjuk ott! -, és egyszer csak észrevesszük, hogy az alja pirul.
Fokozott figyelemmel keverjük, nem ijedünk meg, addig pirítjuk-keverjük, amíg egyenletes világosbarna nem lesz; ne várjuk meg, amíg fekete szemek keletkeznek benne, az már baj, mert szenes. Tehát, a barna darára ráborítjuk a bögre vizet, majd gyorsan még egyet, átkeverjük, lefedjük, és ha látjuk, hogy forr (legfeljebb egy perc múlva), elzárjuk a lángot.
Öt perc alatt beszívja a vizet, akkor újra alaposan átforgatjuk.
Közben főzzük meg a tésztát.
Már csak annyi a feladatunk, hogy összekeverjük a kifőtt, leszűrt szélesmetéltet és a darát.
Tálalhatunk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
