Cirkuszolók

Teljes erővel kitört  a tavaszi szünet, legközelebb majd csak április 27-én mennek a gyerekek iskolába. Nóra lányomat tegnap éjfélre vittem ki a buszhoz, amellyel Erdélybe indultak az iskolai kiránduló csoporttal, Bálint ma délelőtt hagyta el a fedélzetet, anyámékhoz távozott, szintén busszal. A férjem reggel hétkor ment el Budapestre, így aztán a két kisebbel (mert az ellen már tiltakoznak, hogy “kicsik”) maradtam itthon.

Mivel újabban tudatosan készülök a hétvégékre, tudtam, hogy a szomszédos múzeumban (tényleg itt van tőlünk két percre) ma húsvéti játszóházat tartanak, ez épp kapóra jött. Amikor pedig Bálintot kísértem a buszhoz, akkor olvastam a városban tartózkodó Circo Acquatico Bellucci plakátján, hogy ma délelőtt 10 és délután 1 között nyílt órákat tartanak, ingyen be lehet menni, és meg lehet nézni az állatokat. Remek!

Itt kezdtünk, kicsivel dél után, és bár olyan rengeteg állatot nem láttunk, amit megnézhettünk, tényleg érdekes volt.

Láttunk például alvó vízilovat.

Két barátságos pelikánt, akik közül az egyik tényleg nagyon érdeklődő volt.

Egy óriás teknőst, aki mélán rágcsált egy kis csokor füvet, és próbált nem tudomást venni arról, hogy az arcába mászom a fényképezőgéppel.

Apropó, fényképezőgép. Most apósomtól kértem el azt, ami még anyósomé volt; odaadta, de mondta, hogy elemet kell bele venni, mert az lemerült. És, kérdeztem, hol vannak a lemerült elemek? Azt mondja, kidobta.

Persze, tölthetőek voltak…

Mondom neki, oké, veszek elemet, de hol van hozzá az adatkábel?

A micsoda? – kérdezi meglepetten.

Hát a madzag, tudja, zsinór, amivel a számítógépre át lehet tölteni a képeket.

Ja, hát ő azt nem tudja.

Nem baj, gondoltam magamban, megoldjuk azt is.

Ma reggel kérdezem Bálint fiamat, nézd már meg, nincs egy ilyen végű USB-kábeled? – és mutatom a fényképezőn a bemenetet.

De, asszem van, mondja, a papa adott egyet, mert hogy az neki nem kell, nem tudja, mire való.

Hoppá! Megvan a gomb is, a kabát is – hát így készültek el a mai képeink.

Láttunk még cápákat és rengeteg piranhát. Aztán megnéztem a jegyárakat: 2000 és 2500 a gyerek, 2500 és 3000 a felnőtt, szektortól függően. Plusz, a szünetben 500 Ft/fő az állatok megnézegetése. Amúgy a műsoruk érdekesnek tűnik a youtube-on talált videók alapján, de még gondolkozom rajta, megér-e közel tízezret egy délutáni program.

A játszóház kellemes délutáni elfoglaltság volt. Érkezésünk után elküldték a gyerekeket (persze, én is mentem velük), hogy a múzeum területén keressenek elrejtett tojásokat.

Találtunk is jó sokat, és bár próbáltam rávenni Zsófit és Bencét, hogy kicsit nézzük már a kiállítást is, a tojásvadászat teljesen lekötötte őket.
Utána mehettünk a játszóházba, ahol először is ahhoz, hogy megtarthassák a tojásokat, a gyerekeknek meg kellett felelniük egy-egy kérdésre. Nagyjából sikerült csak, de  a néni jószívű volt, a tojások maradhattak.
Ezután képeslapokat készítettünk és tojást viaszoltunk, utóbbiba Zsófival annyira belemelegedtünk, hogy hoztunk is haza vagy tízet, ennyit festettünk  meg.

Zsófi ráadásul a tojásgurító versenyt is megnyerte, amiért egy szép könyv lett a jutalma: Utcák, terek, emberek – Zalaegerszeg régi képeken. Azt hiszem, ennek én örültem a legjobban…
A koronát a napra azért mindenképpen az ezt követő dvd-kölcsönzés tette fel, és amíg most ők feloldódnak aktuális kedvenc animációs filmjükben, én nyugodtan írom ezt a bejegyzést.
Két gyerekkel az élet csupa csend és nyugalom…

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »