Családi program: Balatonfüred, Jókai villa

Ez így egy kirándulás céljának kevés, de mivel a szüleim Füredtől 15 kilométerre laknak, ezért az ő meglátogatásukkal kötöttük egybe a programot. Persze, nem azért mondom ezt, mintha ebben a gyönyörű városkában nem lehetne egy teljes napra való látnivalót találni.
A Jókai villa gyönyörűen felújított épületében nagyon hangulatos kiállítást tekinthet meg a nagyérdemű, de mielőtt magára a tárlatra rátérnék, hadd ejtsek szót a személyzetről: hihetetlenül kedvesek, készségesek, felkészültek. Először telefonon érdeklődtem a nyitva tartás és a jegyárak felől. A vonal túlsó végén a hölgy elmondta, este hatig nyitva vannak, a teljes árú jegy 700, a diák, nyugdíjas 350. Megköszöntem, mire búcsúzóul még annyit mondott a hölgy: “akkor szeretettel várjuk Önöket”. És tényleg; hárman dolgoztak, mindenki mosolygott, és bármit kérdeztem, szinte örömmel válaszoltak.
A házat helyreállított korabeli bútorokkal, és Jókai Mór hagyatékából származó tárgyakkal rendezték be – de az az igazság, hogy az utóbbiból eléggé kevés van. Ám ezt feledtetni tudja az a tény, hogy az író e falak között  alkotta számos regényét, köztük a számára legkedvesebbet, Az arany embert is. Itt olvastam Jókai dolgozószobájában, hogy ezt a regényét sok nyelvre lefordították; egy angol példányt kiállítottak, Timar’s Two World címmel jelent meg 1888-ban.

A hálószoba.

Jókai 1857-ben járt először Balatonfüreden, és úgy beleszeretett, hogy 1870-ben villát építtetett itt. Ezt követően húsz éven át, felesége, Laborfalvy Róza haláláig minden nyarat itt töltöttek.
Érdekes volt ez a házasság: az írónál nyolc évvel idősebb színésznőt sem Jókai anyja, sem barátai – köztük Petőfi – nem tartották méltó partinak, ellenezték a házasságot. Úgy próbálták lebeszélni Jókait választottjáról, hogy megmutatták neki a színésznő tizenéves lányát, aki a kor ünnepelt hősszerelmes színészétől, Lendvay Mártontól született, és akit Róza intézetben neveltetett.
A kívánt hatás azonban elmaradt, a pár 1848 augusztusában összeházasodott; közös gyermekük nem született, Jókai sajátjaként nevelte a kis Rózát, majd az ő lányát is, aki szintén a Róza nevet kapta. Anyja korai halála után Jókai örökbe fogadta a kvázi unokáját, így Jókai Róza lett a neve egészen addig, amíg férjhez nem ment Feszty Árpádhoz…
A háló mellett találjuk a gyönyörűen berendezett gyerekszobát, Zsófi lányom szívesen maradt volna itt…

A konyha egyik részlete.

A konyha Jókai számára nagyon fontos terület volt. A nők a tűzhely mellett című írásában így fogalmazott:
“Miért házasodnak a férfiak? Tán a mézes hetek gyönyöreiért? Bizony nem! Hanem az otthonért. Mi az otthon? Meleg szoba? Mosolygó arc? Zongora-hang? Nyugalmas ágy? Ezt mind kapni másutt is. Csak a tűzhelyt nem kapni meg sehol. Ez a nők valódi oltára.
Onnan jő a hitvesi hűség, gond, szeretet mindennapi tanúbizonysága; érezhető, nem szóval mondott bizonyítékok. Az ellenkezőt is azok mondják el: az elhidegülést, a gondatlanságot, a közönyt. Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válópör.”
Laborfalvy Róza mindenki meglepetésére példás háziasszonnyá vált. Sütött-főzött, méghozzá remekül. Jóban volt a füredi kofákkal, akik házhoz hozták neki a szebbnél szebb friss alapanyagokat.
Komoly társasági élet zajlott nyaranta a villában, a kor művészei szívesen jöttek ide. Nem is csoda.

Valahol Európában.

A villa nagyon közel van a Balaton-parthoz; semmiképpen nem szabad kihagyni, csodálatos, mintha Nyugat-Európa valamelyik tengerpartján járna az ember; remélem, hamarosan Keszthely is felzárkózik. Ha lementek a partra, az Olasz fagyizót keressétek. Drága (180/gombóc), de a helyiek szerint ez a legjobb.