Könnyes búcsú

Szomorúan tudatom mindazokkal, akik ismerték és szerették “gazdálkodó” címszóval ellátott írásaimat, hogy a farm-történeteknek ezennel vége.

Ezzel összefüggésben feloszlattuk a MAMŰTÁSZ-t, azaz a Magyar Mű- és Távparaszt Szövetséget, amelynek lészáma megalakulása óta állandó volt, talán nem véletlenül: a távparasztság – be kell látnunk – nem működik.

Kezdetben.

Majdnem pontosan egy éve, tavaly április 9-én jelentettem be, hogy egy rokonunk üresen álló falusi háza körüli területen gazdálkodásba fogunk, méghozzá a sógoromékkal közösen. A falu tőlünk 25 kilométerre helyezkedik el, és ez az első probléma: kevésnek hangzik, ahhoz azonban mégis sok, hogy az ember – jelen benzinárak mellett – kifutkozzon oda 30 tojásért. Pedig már egész jól kezdtek tojni a tyúkjaink, tényleg.

Az elmúlt egy évben rengeteg munkát elvégeztünk a háznál: kerítést javítottunk, villanypásztort telepítettünk, és eltakarítottunk egészen hihetetlen mennyiségű szemetet.

Próbáltunk kertészkedni, azonban terményeink javarészét megették a meztelencsigák, egyedül paradicsom, paprika és retek termett, utóbbi olyan csípős volt, hogy senki sem akarta megenni. Csak a csigák, azok zabáltak mindent.

Ilyen paradicsomunk is volt.

Na igen, ha ott vagyunk, és nap mint nap gondozzuk a veteményt, bizonyára nem így alakul.

Ami az állatállományt illeti, a liba- és kacsaprojekt sikerrel lezárult, karácsony előtt levágtuk az utolsó öt libát is. Az időközben beszerzett csirkékkel nagyon sok rossz történt; eluralkodott közöttük a kannibalizmus, azt kezeltük vitaminnal.

Amikor még kicsik és aranyosak voltak.

Sajnos, minden igyekezetünk ellenére elég sok volt az elhullás, aztán a télen a róka tizedelte meg a maradékot. Most, hogy mi álltunk szemben Vukkal, megsajnáltam a Simabőrűt.

Tél volt és csend és hó és halál.

Mert nemcsak a csirkék fogytak, de a birkák közül is elpusztul kettő, az egyik éppen ellés előtt állt, pár napja lehetett hátra csak. Ugyanakkor született saját kisbárányunk is, de az örömbe addigra túl sok üröm vegyült.

Az egyik bari a miénk, a másik a kos gazdájáé.

Aztán, a ház tulajdonosa eladni szeretné a birtokot, de időközben mi rájöttünk, nem ér annyit az egész, amennyit ő szeretne érte – így aztán, sok szerencsét kívánva, elbúcsúztunk. Az állatok náluk maradtak, cserében nem kértek tőlünk bérleti díjat az elmúlt időszakra.

Nagyon sok mindent tanultunk ezalatt az egy év alatt, például azt, hogy az állattenyésztés nem játék. Hogy rengeteg olyan probléma ütheti fel a fejét, amire a hozzá nem értő álmában sem gondol, és nem véletlen, hogy a mai falusi emberek nagy része nem vállalkozik erre. Korábban kissé elítélően gondolkodtam arról, aki falusi létére inkább megveszi az “ócsóhúst” a teszkóban, ahelyett, hogy a kis portáján felnevelné – nos, óvatosabb lettem ezen a téren is. Szokták mondani, hogy “a gazda szeme hízlalja a jószágot” – ha nincs a közelben a gazda, mert nem ér rá, mert számtalan más dolga van, azt az állat is meg fogja sínyleni. Aki állatot tart, annak ott kell lennie, gondoznia kell az állományát, és ha baj van, azonnal tud reagálni. Igaz, hogy ott volt állataink gondozója, Gyöngyi, aki járt etetni naponta kétszer-háromszor, de azért az sem ugyanaz.

A kis libapásztorok.

A gyerekeink is tudják már, honnan kerül az asztalra a hús, hogy a vágás bizony véres művelet, én pedig megtanultam szárnyast bontani, amire büszke vagyok. Volt nem kevés természetközeli élményünk, gyönyörű helyen voltunk, és nem utolsósorban sokatoknak sikerült átadnom az élményeket ezen a blogon keresztül.

Hát, ennyi volt.

______________________________________

A FlyLady program mai, 21. napjának, ezzel együtt majd minden vasárnapnak a “feladata”  a belső tankolás. Töltődjetek, merítsetek hozzá ötleteket ITT.

A nap hátralevő részében én is ezt teszem.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »