Hétfő

Ki utálja a hétfőt?
Én nem. Sőt, kimondottan szeretem, hogy a hétvégi nagy nyüzsgés után átmenetileg (délelőttre) újra beáll itthon a csend. Ezúttal azonban a délelőtti magány helyett kora reggel buszra ültem, és Budapestre utaztam, méghozzá a Vendég&Hotel című szaklap business klubjának(!) rendezvényére. Az eseménynek ezúttal a Zila Kávéház adott otthont, amelyhez kedves emlékek fűznek. Ezt a meghívást a Laptopkonyhás munkámnak köszönhetem, illetve Buza Sanyi kollégámnak, akit kvázi helyettesítettem tegnap.
Egy ilyen klubgyűlés úgy néz ki, hogy van néhány érdekes, és nem is hosszú előadás, majd ebéd, amelyhez bort is kóstoltat egy-egy borászat. Ezúttal a Jackfall, amelyet nem “dzsekfól”-nak kell mondani, ahogy azt az ember gondolná, hanem jakkfallnak – a név ugyanis Kisjakabfalva sváb neve, itt található a borászat.
Tehát, az első témánk a következő volt: van-e élet egy szállodában azt követően, hogy a hitelt nyújtó bank válik tulajdonossá?
Ezt az előadást dr. Galla Gábor, a Tourconsult Kft ügyvezető igazgatója tartotta. Elmondta, hogy ma Magyarországon 40-50 szálloda van közvetlenül csődhelyzetben, vagyis annak küszöbén, amikor a bank viszi az épületet. Hozzátette, hogy igazából ez nálunk ilyen viszonylag új dolog, mert például Németországban köztudott, hogy egy szállodát a harmadik tulajdonos tudja nyereségesen működtetni: az első tulaj, az építtető általában megbukik, a második, a bank szabadulni akar az ingatlantól, ezért olcsón eladja a harmadiknak, aki pontosan az alacsony bekerülési költség miatt már rentábilissá tudja tenni az üzletet. El is határoztam, nem fogok szállodát építeni, ha egyszer ilyesmi terveim lesznek, a bankoknál kérdezősködöm.
A második előadó Honti Szilvia volt, a Trevira CS-Textil Műszaki Iroda képviselője, aki az égésbiztos szállodai textíliák előnyeit ismertette. Egy felvételt is bemutatott, amelyen tesztelték a nehezen égő anyagokat: két kis szobarészletet rendeztek be, ablak, függöny, előtte papírkosár, a fal tapétával borított, talán egy kis asztal is volt terítővel. A kísérletet tűzoltók jelenlétben végezték el; mindkét szobasarokban begyújtották a papírkosarat, és az egyik helyen pillanatok alatt lángra kapott az egész, a másikban csak a papírkosár égett addig, ameddig. Érdekes volt.
Harmadikként a “Miele szakértőként” aposztrofált Kardos Györgyöt hallhattuk, aki a Miele család sikertörténetét foglalta össze dióhéjban. A céget 1899-ben alapította Carl Miele és Reinhard Zinkann, az első gyártmányuk a vajköpülőgép volt. Az első mosógépet 1900-ban dobták piacra, “Meteor” volt a neve. Tudtátok, hogy a Miele autót is gyártott az 1900-as évek elején? Bizony, igaz, nem sokáig, 143-at adtak el belőle, ám a túl nagy tőkeszükséglete miatt a tulajdonosok úgy döntöttek, elhagyják ezt az ágazatot. Inkább a mosó- és mosogatógépek fejlesztésére költöttek (többek között), és milyen jól tették! Mert ennek a szemléletnek köszönhetően  rebeg hálát ma nap mint nap annyi háziasszony, akiknek többsége nem is tudja, hogy 1929-ben jelent meg az első mosogatógép Európában, szintén Miele-éknek köszönhetően.
Még rengeteg fejlesztés követte a kezdeti modelleket, persze, mert például a mosogatógép 1966-ra lett teljesen automata, a mosógép 1958-ra, az első háztartási szárítógép pedig 1966-ban került piacra.
És ha belegondoltok, melyik  mikor jelent meg a mi kis hazánkban… Németország messze van.
Ma az alapítók negyedik generációja dolgozik a cégben – azért ez nem semmi.
Saás Petra, a Fruccola Juice Café tulajdonosa a “fast casual” típusú vendéglátásról szólt. Ez tulajdonképpen keresztezi a “fast food”  és a “casual dining” előnyeit; azokat célozza meg, akik odafigyelnek arra, mit esznek, de továbbra sincs sok idejük egy-egy étkezésre. A fast casual éttermek, bisztrók esetében fontos szempont a gyorsaság, ugyanakkor minőségi ételeket készítenek, igyekeznek helyi beszállítókat keresni (minél közelebbieket), és minél kisebb ökolábnyomot hagyni maguk után.
Utolsóként a Paillasse pékség mutatkozott be, akiknek az igényes termékeivel egyre több helyen – itt nálunk Keszthelyen például a Spar és az Interspar üzletekben – lehet találkozni. Nagyon finom pékárut készítenek, direkt megkóstoltam a croissant-jukat – bizony, jó.
Az előadások után következett Ziláék ebédje, amelyet már fényképeztem is, hát íme:

Füstölt lazactatárral töltött vajhal terrine sós piskótán; Kalácsba töltött konyakos libamáj – ezekhez a Jackfall Chardonnay-t kínált.

Sous vide sertésszűz trombitagombás gesztenyés demi glace-szal, káposztás burgonyafánkkal – és Jackfall Portugieser-rel.

Csokoládémousse narancsöntettel; Kecskeméti barackkocka, hozzá Jackfall Grand, amely egy Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc házasítás. Finom.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)