A torták

Amint már tegnap elmeséltem, a két tortát ajándékba készítettem 12 szeletes Zila tortaformában. Az egyik Max receptje, abszolút a leírása szerint haladtam, eltekintve attól, hogy a végén 20 deka vajat kevertem habosra, de ehhez már nem adtam plusz cukrot. Nekem egy kicsit még így is édes lett a krém, de remélem, akik majd megeszik, azoknak ízleni fog. Ezen kívül egy észrevételem van: a tészta a Max által jelzett hőfokon nekem 50 perc alatt sült meg.

A Mozart tortára a kis violinkulcsokat és a nagy M betűt nagyon egyszerű volt elkészíteni: megolvasztottam 5 deka étcsokit, egy kis zacskóba tettem, amelynek a sarkára pici lyukat vágtam, és egy darab sütőpapírra rajzoltam a dekorációt. Tíz percre fagyasztóba tettem a papírt, ennyi idő alatt megdermedt a csoki, és már díszítettem is. A képen látható kis körlapok marcipánból vannak.

A FlyLady 12. napjának teendője számomra kicsit vicces: nézd meg, kell-e ma mosni.

Nos, nekem minden nap kell. A szennyest szelektíven gyűjtjük, 4 egymásra rakható ikeás szennyestartó dobozt vettem még anno, és különböző eszközökkel kényszerítettem a családot, hogy tessék különválogatni mindenkinek a saját holmiját, és annak megfelelően elhelyezni azt a világos, fehér, sötét és színes feliratú fedeles tartókban. Megelégeltem ugyanis, hogy amíg ömlesztett szennyestartónk volt, minden mosásnál ki kellett borítanom az egészet, és különválogatnom aszerint, mit is akarok mosni. Nos, ennek a self-made különválogatósdinak az a hátránya, hogy különböző indokoknál fogva a lustábbak egyszer csak elkezdik levagdosni a szennyestartó-torony elé a cuccost, mintegy szándékosan megkímélve engem attól, hogy ki kelljen szednem majd a dobozból. Ezért aztán időről időre rá kell pirítanom a renitensekre, hogy tessék belerakni a dobozba – mire néha visszakapom, hogy “de nem fér bele”. És tényleg, sokszor nem… Főleg a téli időszakban. Egyszerűen nem tudok annyit mosni, hogy kiürüljenek a tartók. Illetve, mosni még csak tudnék, de teregetni nem tudok hova, csak egy szárítóra – legalábbis télen. tavasztól más a helyzet, már mehetek az udvarra, úgyhogy lassan majd kiürítem mindet. Amúgy, amióta színfogó kendőt használok a mosásokhoz, gyakorlatilag értelmét vesztette a szelektív szennyesgyűjtés, de ezt nem árulom el senkinek.

Arra kéne majd még kitalálni valamit, hogy ne felejtsem a mosógépben a ruhákat, és ne este tízkor kelljen kapkodni, hogy azért ki legyenek teregetve… Hozzáteszem: a teregetést általában nem én végzem, nekem csak a vezényszót kell kiadni (“légyszi, teregess ki”), de az a helyzet, hogy néha még ezt is elfelejtem.

Via leírása ITT.

Eddigi teendőink:

Reggel: