Akik velem együtt teszik meg a FlyLady program kezdő lépéseit, azoknak mondom: a mai, vagyis a 7. nap feladata a holnap reggel felveendő ruha előkészítése szobainasra, székre, vállfára, fotelre, kanapéra – teljesen mindegy, a lényeg, hogy ne reggel töltsük az időt a sápítozással, hogy NINCS EGY RONGYOM, AMIT FELVEGYEK…!
Az eddigi kis rutinjaink:
1. A mosogató kifényesítése (tényleg azt írja: shine your sink), esti szárazra törlése.
2. Felkelés, felöltözés, arc, haj rendbetétele.
3. Kritikus ponton 2 percig pakolni reggel és este.
4. Ágy rendberakása.
5. Kontrollfüzet elindítása.
6. Reggelizés.
Tehát, tudjátok, van ez a kontrollfüzet, aminek eddig így kell kinéznie:
Reggel:
– Öltözés, arc+haj
– 2 perc pakolás a kritikus ponton
– Ágy rendberakása
– Reggeli
Este:
– A mosogató kifényesítése
– 2 perc pakolás egy kritikus ponton
– Holnapi ruha kikészítése
És ezzel túl is vagyunk az első héten. Hogy haladtok? Nekem megy, a mosogatóm most is csillog! Aki lemaradt, még nyugodtan beszállhat, nem késő!
Sosem késő…
Holnap is nézzetek be, a vargabéles receptjét fogom feltenni!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
A FlyLady program nekem is nagyon megtetszett. Én holnap fogom elkezdeni.
Nekem is nagyon tetszik eddig figyelgettem utána olvastam és én is holnap kezdem 🙂
Csak rajta, rajta!:)))
Neem nagyon tetszik! Imádom olvasni, ahogy MÁSOK takarítanak! Én eddig még nem szűntam rá magam. De a vargabéles nagyon izgat. A gyerekek teljesen lelkesek, amióta “tőled főzök” (lángos, fánk, stb. “Ilyet régen sosem csináltál!!!”)Szóval várom!
Esténk a mosogató megtisztul………..
Lassan már egy hete én is úgy fekszem le, hogy a mosogató üres, és tiszta.Így a konyha is nagyjából rendben éjszakázik. Jó érzés nagyon! köszi
Örülök!:)
Sziasztok!Én többnyire olvasó vagyok és nem is szándékozom “elpártolni” vagy bármi hasonló :), csak őszintén szólva eléggé meg vagyok lepődve.Nem azon, hogy bekerült a blogba ez a Flylady-dolog. Mindenki azt ír a blogjára, amit jónak lát, ez saját ügye. Akinek nem tetszik, ne olvassa és kész. Nem is azon, hogy pár alkalommal ezelőttig ment a “dulakodás”, hogy kié/hol/hogyan az eredeti. Gondolata a háztartásvezetéssel kapcsolatban mindenkinek lehet, hogy ki honnan veszi és mik a tapasztalatai, az szintén az ő dolga.Én magán a programon, és az ezzel kapcsolatos eufórián vagyok meglepődve. Értem én, hogy rohanó XXI. század, meg gyereknevelés + karrier és mindemellett még háztartásvezetés, na de bocsánat, megnéztem a mai “penzumot”. Komolyan azt kell felnőtt nőknek tanítani, hogy reggel az ember felkel, felöltözik és rendberakja a haját meg az arcát? Erre a nőnek nincs önmagából fakadóan igénye??? Hogy csinos legyen nem csak a munkahelyére, nem csak a párjának, hanem önmagának is? Aztán ágy rendberakása? Miért, előtte úgy volt hagyva az éjszakai alvástól befülledt ágynemű? Mosogító kitörlése? Itt jórészt sütő-főző háziasszonyok “gyülekeztek” össze, eddig nem volt igény arra, hogy tiszta legyen a mosogató nap végén?Mielőtt valaki félreérti: panelben lakó, 8-9-10 órában dolgozó (váltott műszak), mellette folyamatosan piacon vásárló, otthon sütő-főző háziasszony vagyok, aki szintén gondoskodik a párjáról (persze fele arányban besegít ő is) és két kiskorúról is legtöbbször… Szóval cseppet sem szupernő, sőt… De azt, hogy reggel ha felkelünk, rendben legyen a kinézetünk és kb. naponta tegyük rendbe pár perc alatt az életterünket, az ekkora felhajtást igényel, hogy füzetet kell vezetni róla és külön tanítani kell? Régen az úri kisasszonyoknak volt háztartástan a polgári iskolában, mert ők nem dolgoztak és a cselédséget is felügyelték, de kezdem azt hinni, hogy lassan csak a vécéremenésnek nincs már kézikönyve…Elnézést kérek mindenkitől, aki ezt bántónak érzi, de miért van az, hogy ma már mindenhez jegyzetfüzet és előre tervezés kell, mikor ezek a “problémák” régen is fennálltak, mégse csinált abból senki faksznit, hogy megfésülködjön, kisminkelje magát és főzés után (rögtön) rendberakja maga után a konyhát és ne hagyja ott összedzsuvázva…?
Kedves Padlásszoba,mint láttad, én nem flylady-zek, tehát nem a mundér becsületés védem. A belső igény az egy fura dolog: soha nem megyek ki a házból smink nélkül, de a takarítás nálam a tűzoltó jellegű munkák közé tartozik: akkor csinálom,amikor szükséges. Naponta kisikálni a mosogatót? Jó, ha hetente megcsinálom, akkor sem hypoval és nem törlöm szárazra. Az ágyneműt sem szellőztetem, mert a tetőtéri albakokból kilógatva letörülném velük a tetőt. De a panelban lakva sem láttamtúl sok ágyneműt az ablakban. És amikor főzök (hét emberre, mert öt kiskorú gyerekem van), akkor dehogy jut idő a konyhát közben/utána puccba vágni! Ugyanis sokkal fontosabb, hogy vacsi után azt a kis időt, amit még együtt töltünk, tartalmasabban töltsük. Bepakoloma mosgatógépet, előkészítem a másnapi reggeli/tízórai készítés felületét, de a többi bizony ottmarad éjszakára, mert este 9-10 után inkább alszom (ui. még szoptatok éjjel sokszor.) Szóval mindezek mellett nekem hiányzik a BELSŐ motiváció! Nekem erőt adna, hogy kipipálhatok valamit, hogy “sorstársakkal” összekacsintunk, hogy sikerült legyőznünk önmagunkat. Elkényeztetett pics@ vagyok? Lehet. Ez van, ebben élek, innen szeretnék fejlődni. Ebben bármilyen segítség kincs és semmi kivetnivalót nem látok benne. Akinek megy enélkül is, csodás, minden elismerésem! De akinek nem, miért nézze le a segítséget. Csak egy példa: mondhatnám, hogy minek ennyi szopis könyv, szoptatási tanácsadó, szoptatásbarát kórház, stb. A szoptatás természetes, belső igény, ha nekem tökéletes megy már ötödszörre, akkor másnak is, csak akarni kell. De nem mondom, mert ez nem így van. És boldog vagyok, hogy akinek nem megy flottul, kaphat segítséget. Na, lehet, hogy csapongtam ide-oda, elnézést. A flylady-re visszatérve: ismét elmondom,hogy nekem tetszik, csak még az akaraterő, az elhatározás hiányzik belőlem, hogy a megszokotton ilyen drasztikusan változtassak.
Én azt nem értem, miért gondolja azt a drágalátos családom, hogy én azért pakolok el egy-egy kritikus pontról, hogy ők aztán 2x akkora hegyet halmozzanak fel?!
Kedves Padlásszoba és többiek!Nem tudom ki mikor és mennyi időre találkozik a társadalom alsóbb felével. (most spec nem a hátsó félre gondolok).Döbbenetes a tudatlanság és az elhagyatottság.A tv mocskot ont rájuk, gyerekek nőnek valóvilág féle sz..-on.Az iskolai életmód, vagy valami hasonló tanítása itt-ott fordul csak elő.Biza ezerrel kellene ezt a butított népet okosítani, hogy apró, vagy nagyobb praktikákkal megkönnyítse kicsit életét.Minap egy igen mutatós fiatal nővel egyszerre voltam kozmetikusnál – kora harmincas lehetett, az utcán mindig csinos, beszélgetés közben meglepett, hogy az arcápolás minimumáról sincs fogalma. Más- nagyon bájos kedves anyuka igen szép arcú és feldobja a smink. Gondjai vannak, s hanyagolja a dolgot, a múlt héten jeleztem neki,hogy hiányolom a sminket. Meglepődött, s másnap ismét ragyogott az arca.Miért ne terelgethetnénk ókor egymást?Jegyzetfüzetet én sem vezetek, de eszembe jut, amit itt olvasok, s ha fáradt vagyok is még szánok néhány percet az időnként halogatott feladatokra. És!Gondolok rátok, akiket nem is ismerek, amikor este elrendezem a konyhapultot.
Szia!Tényleg szögezzük le, nem vagyok egy házitündér (anyám jót is mosolyogna rajta, ha ilyet állítanék :)). De azt lássuk be, a te példád (ha mégoly pozitív is :)) meglehetősen extrém, egy átlag magyar nő azért nem 5 gyerekről + 1 férjről gondoskodik, de feltételezem, az amerikai sem, ahonnan ez a technika kiindult.Szó sincs róla, hogy elkényeztetett p*csa volnál :), mindössze annyit próbáltam jól-rosszul megfogalmazni, hogy úgy érzem, ennek az egész dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsülöm, hanem azt, hogy pusztán nem értem, mibe telik pl. (csak hogy az általad is említett ágyneműs példánál maradjunk) reggel, amint felkelünk és elindulunk a WC felé ügyes-bajos dolgainkat elintézni (gondolom mindenki ezt teszi közvetlen ébredés után :)) kinyitni az ablakot a hálószobában. Kb. 5 másodperc, ha messze van az ablak, akkor lehet, hogy 7. 🙂 Én sem szellőztetem minden reggel a komplett garnitúrát az erkélyen, de mire visszaérek a WC+fogmosás körből, mégis szellőzött az ágynemű. Azt próbáltam leírni, hogy azt nem értem, hogy az ehhez hasonló egymozdulatos dolgokhoz minek kézikönyv, ezeket a józan paraszti ész diktálja, még csak nem is a rendmánia. folyt. köv.
folyt.:De lehetne még számtalan példát hozni, az egészen egyszerűektől a bonyolultabbakig, mint pl. azt, hogy a mosogép kivezetőcsöve a lakások 80%-ában helyhiány miatt a fürdőkádba vezetődik, így a szennyes lé ott folyik a csatornába. Mosás után szerintem max. 3 perc egy mosószeres ronggyal áttörölni a kádat, csak nem ül bele józanul gondolkodó ember a szennyes lével végigöntözött kádba fürdeni, pl. egy kádtisztításon mi a külön program? Nekem is vannak kolléganőim, akik azt mondják, jaj, borzasztó, este még ki is kell takarítaniuk a kádat. Mit takarítanak ki rajta, máskor a szennyesvizes kádba ülnek? Egy perc minden mosás után a kitörlése, szerintem az magával szúr csak ki, aki ebből esti programot kell hogy csináljon.A másik a gyerek téma: mint írtam, szerintem azért te nem vagy átlagos helyzetben, de nálunk a gyerekeknek az is normális dolog, hogy a rendrakás is hozzátartozik a mindennapi élethez. Nyilván én is szeretek mesét olvasni meg homokozni és legózni velük, de pl. sosem indulunk el úgy otthonról, hogy nincs elpakolva a játék és rumlis a lakás. Egyrészt mert nem hiszem, hogy robot volnék, aki mindent egyedül kell hogy csináljon (mondjuk szerencsés vagyok, a párommal együtt végzünk minden házimunkát), nekünk felnőtteknek is lehet rossz napunk, lehetünk fáradtak, másrészt a gyereknek az is élmény, hogy ezt is közösen csináljuk. Nyilván nem mindig van kedve egy három és fél évesnek elpakolnia maga után este a játékait és nem is cél, hogy folyamatosan kötelező legyen minden, de pl. az teljesen normális számára, hogyha látja, hogy teregetek, ő is jön segíteni, csak mert minden gyerekek a természte az, hogy részt akar venni a felnőtt elfoglaltságában. Nem csodagyerek egyik sem (hajjaj, de nem ám! :)), de miután azt látja, hogy ebéd után elmosogatok (nekem nincs mosogatógépem és azért egy 4 fős vasárnapi ebéd után is bőven van koszos cucc), ezért múltkor, hogy ő is részt vehessen abban, amit én csinálok, mert az olyan felnőttes, egyszer csak odahúzta a mosogatóhoz a széket, ráállt és közölte, hogy ő akar mosogatni. Mondjuk akkor az állam leesett , de odaálltam mögé és segítettem neki, „együtt” elmosogattunk és közben jókat nevettünk a mosogatószer buborékjain.Na, most elkalandoztam én is kissé, a lényeg csak annyi, hogy ezeket az egymozdulatos dolgokat szerintem pont nagyobb teher napi különprogrammá tenni és rákészülni, de ezt nyilván embere válogatja. A gyerek meg abba szokik bele amit lát és bizonyos kor után (az én véleményem szerint) nyugodtan kiveheti a részét dolgokból. A baj egyébként mindössze legtöbbször annyi, hogy azt látja, anya is utál mosogatni, az biztos valami nagyon rossz lehet, hát én is utálni fogom. De ha a felnőtt is képes azt felfedezni, hogy mennyivel rendezettebb máshol is az élete, ha az otthona is az (és itt közel sem arról van szó, hogy hetente kéne ablakot pucolni, isten őrizz! :)), akkor minden sokkal könnyebb. És ha én rendezett és csinos, ettől pedig nyugodt és magabiztos vagyok, akkor a gyerek is nyugodt lesz, a dolgok egymást generálják.
Zsoofi, szia, ajjaj, ez a téma már messzire vezetne és én nem szeretek más magánéletében turkálni. 🙂
Padlásszoba,nem vitatkozom azzal, amiket most írtál, mert kb. nálunk is hasonlóan van: együtt pakolunk/takarítunk, a gyerekeknek megvan a fix munkájuk, némi plusz munkával pedig gépidőt lehet “keresni”. Az egymozdulatos munkák elhanyagolása valóban csak a pillanatnyi éngyengeségen múlik. 😉 Hogy inkább előbb a tejeskávé, aztán MAJD beágyazok meg kiszellőztetek… :-pDe ha mi csak akkor mennénk el itthonról, ha rend van… :-DDDDD
Szia, Márta!A hátsó felével elég gyakran :). A terelgetéssel semmi gond, csak ahogy írtam is, számomra nagyobb gond volna ezekből az apróságokból külön programot csinálni és feljegyzést vezetni, mint egyszerűen csak elvégezni, de leszögezem, ez csak az én véleményem.Lehet, hogy most már teljesen hibbantnak tűnik, de tavasztól még mondjuk az erkélyen felseperni is jó, hiszen süt rám a nap közben és érzem a tavaszillatot (nem szedek semmit, esküszöm és tényleg nem vagyok oda a takarításért :)). Jut eszembe, bár ez tényleg már egy teljesen másik téma és nagyon messzire vezetne ez is: vajon mi a bánatért használja a legtöbb ember lomtárnak az erkélyét, mikor tele lehetne az összes panelerkély virágokkal és ládás fűszernövényekkel? Milyen régi, ócska, ezer éve használt lomokhoz ragaszkodik mindenki az életében és tárolja az erkélyén a valóságban és képletesen is ahelyett, hogy a jelent élné meg? Na jó, kábé buddhista térítőnek tűnök most már vagy valami ál-filozofikus okoskodónak, úgyhogy megyek inkább mára :). Szép estét nektek, én szeretem ezt az oldalt, elgondolkodtat. 🙂
malyvacsiga, kitartas, lesz az még úgy is! 🙂 És ami még jobb lesz: nem csak úgy elmenni, hogy rend van, hanem arra hazaérkezni, hogy már nem is kell semmit csinálni, “csak” “szétcsapni a bides kő’kök közt” :), hogy fejezzék be végre a fürdőszobában a búvárkodást és mossák meg végre rendesen a fogukat, hogy ágybadugassuk őket! 🙂
Erkély=lomtár: mert esetleg az 50 négyzetméteren nem fér el a 4-5 ember cucca? Mondjuk a biciklik? Vagy a szétszedett kiságy, vagy a szerszámosláda, vagyvagyvagy. És a közös tárolót meg folyton föltörik?(Nekünk nem volt a panelben erkélyünk, csak egy kilépő, hiányzott is nagyon.)
Na tessék, kicsit elmegyek az egyetemre, itt meg dúl a közösségi élet…:)Kedves Padlásszoba, itt egyszerűen arról van szó, hogy ez a program ezek szerint tényleg nem neked való. Az a helyzet, amíg 1-2 gyerekem volt, nekem sem okoztak problémát alapvető dolgok (itt most nem a felkelést és a fésülködést értem). A 3 gyereknél éreztem először, hogy a háztartás egy olyan sokfejű sárkány, amelynek hiába vágom le az egyik fejét, újra visszanő. Sosem tudom legyőzni. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatos rumli van a lakásban, de én belül éreztem azt, hogy valamit változtatnom kell a metóduson, mert nem kampányszerű takarításokat szeretnék, amiben lóg a nyelvem, hanem valami folyamatos rendfenntartást.Írtam azt is, hogy lehet, hogy néhány pont röhejesnek tűnik, mert magától értetődő, de most olyan napi rutinépítés folyik, amelynek a végén reményeim szerint eljutunk majd oda, hogy megtanuljuk a folyamatos rendfenntartást. És tudom, igenis vannak olyanok, akik elszaladgálnak akár fél délelőttön át hálóingben, mert otthon vannak, és szétesik a napjuk, mert nem tudják összeszervezni maguknak. Ezek a pontok támpontok, keretet adnak a napnak. Írtam én is, hogy viszolygok az ilyen füzetvezetésesditől, nem vagyok egy könyvelő típus, de ha ez segít… hát legyen. Aki nevetségesnek tartja, az ne csinálja ezt az egészet, persze. De miért kellene másokat lenézni azért, mert ilyen kis apróságokat is leírnak egy füzetbe? Ha boldogabbak lesznek tőle, hát tegyék, nem? Az nevessen a mosogatófényesítésen, aki önmaga tökéletes. De az persze nem fog:)))Szóval, mindennel együtt, én akkor is hasznosnak tartom ezt az egészet, ha kissé túl didaktikus is.
x
Na mos’má’, lányok, komolyan! :)malyvacsiga, bocsánat, de teljesen félreértetted amit az erkéllyel kapcsolatban írtam. Lomtért írtam és azt is gondoltam. Ahogy írtam, ócska, ezer éve nem használt régi cuccok, amikhez foggal-körömmel ragaszkodnak majd csak jó lesz valamire felkiáltással. Lomokra az életünkből, ami mindannyiunknak van, amit – ki tudja, miért – képtelen az ember elengedni ahelyett, hogy élvezné a friss virágokat, átvitt értelemben a jelen boldogságát. Szó nincs arról, hogy bickilit, szerszámosládát vagy más hasznos dolgot írtam volna, de érdekes, hogy a lomtárt, mint olyat hasznos dolgokkal azonosítottad. :)Móni, bocsánat, de sehol nem írtam, hogy lenézek bárkit is a rendszer használata miatt, csak azt írtam az elejétől kezdve, hogy nem értem. A kettő közel sem ugyanaz! Azt egyébként aboszlút el tudom fogadni, hogy 3 gyerekkel arányosan már más a dolog, már csak abból kiindulva is, hogy az embernek két keze van, kettőt még könnyeb koordinálni, a harmadik meg már világgá tud futni és nincs több kezem, hogy elkapjam. :)Remélem így nem vagyok félreérthető. (Az x véletlenül ment az előbb, nem tudom, hogy csináltam.)
lomtér = lomtárkiseb = kisebb
Okéoké, lehet, hogy én s kicsit felületes voltam, egy valószínűségszámítás és egy számvitel előadás van mögöttem, hát mit mondjak…Szóval, és nem is csak a gyerekek száma, hanem a kora… Egy idő után szinte reménytelen a küzdelem, hacsak nem őrmester az ember. Hát, én nem vagyok. Nem vagyok elég következetes, és ezt persze a gyerekek is gyönyörűen felismerik.Most, ezekkel a rendszeres, rövid ideig tartó pakolásokkal már egész jó eredményeket értünk el, és szeretném tényleg, hogy mindannyiunknál a napi rutin része legyen.
Igen érdekes ez a vita.Mi nem szoktunk itthon fel sem öltözni. ;-D Úgyhogy ezt a pontot kapásból ugrottam…