Boldog március 15-ét! Meg egy finom mandulás körtepitét is…
Ugye, milyen gyönyörű nap volt a mai? Szeretem ezt az ünnepet, mert ekkor már tavasz van végre tényleg; ezúttal jó kis túrát tettünk a Balaton körül, mivel Bálintért el kellett mennünk a sógoromékhoz, Balatonföldvárra, onnan pedig az én szüleimhez, akik egy csodaszép balaton-felvidéki kis faluban, Felsőörsön élnek.
Földvárról Szántódra mentünk, ahol kompra szálltunk. A kompozás szuper balatoni program; amikor a gyerekek kisebbek voltak, egyszer elvittem őket (én balga, egyedül…) egy rendes hajókázásra. Valami kétórás program volt. Az első óra után legszívesebben a tóba vetettem volna magam, hogy kiússzam a partig, aztán ott majd átvegyem a gyerekeimet; ugyanis eleinte még izgalmas volt számukra a hajó, de fél óra elteltével elveszett az újdonság varázsa, és négyen háromfelé mentek, mert a negyedik le volt kötözve a babakocsiba, hogy amíg a többit egybeterelem, legalább ő legyen fix helyen. Ezt persze sérelmezte, ami miatt elég sokszor üvöltésben tört ki.
Na de borítsunk fátylat a múltra, akkor elhatároztam, hogy a) egyedül többé ilyen programokat nem vállalok velük, b) félórásnál hosszabb hajókázásra nem viszem őket egy darabig, az biztos.
Nos, a Tihany-Szántód között közlekedő kompban az a legtutibb, hogy tizenöt perc alatt megvan a hajózás élmény, senki nem unatkozik, lehet fényképezni, aztán a képek felkerülhetnek a zöld falra, milyen szép kis család is vagyunk mi.
Aztán az is jó, hogy legalább ilyenkor megnézzük Tihanyt, és mindig megállapítjuk, hogy itt valahogy különösen gyönyörű a víz.
A családlátogatásból hazatérve persze hamarosan elhangzott a “mit lehet enni” kérdés (ilyenkor eléggé rosszul viselem, egyébként), és gyorsan körülnéztem mink van: 1 csomag lassan lejáró szavatossági idejű leveles tészta, körte, tejszín, tojás…
És már neki is álltam: előmelegítettem a sütőt 190 fokosra, elővettem a piteformát (fodros szélű, kb. 4 cm magas peremű kerek üvegtál, amiben sütni lehet), kibéleltem a leveles tésztával, és az alját meghintettem két evőkanálnyi darált keksszel (zsemlemorzsa is lehetett volna). Három körtét meghámoztam, hosszában feldaraboltam, elrendezgettem a tésztán. A körtét megszórtam a múltkori mandulás-hagymás keksz készítéséből maradt darált mandulával (kb. 5 dkg), egy marék mazsolával. Három tojás felvertem, hozzáadtam 2,5 dl tejszínt, 2 ek cukrot, és aztán az egészet ráöntöttem a körtére, és már ment is a sütőbe 25 percre. Langyosan szuper.
Persze, nem bírták kivárni.
Este ne felejtsétek el szárazra törölni a mosogatót, reggel hajat, arcot rendbe tenni…!:-)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)