Ugye, milyen gyönyörű nap volt a mai? Szeretem ezt az ünnepet, mert ekkor már tavasz van végre tényleg; ezúttal jó kis túrát tettünk a Balaton körül, mivel Bálintért el kellett mennünk a sógoromékhoz, Balatonföldvárra, onnan pedig az én szüleimhez, akik egy csodaszép balaton-felvidéki kis faluban, Felsőörsön élnek.
Földvárról Szántódra mentünk, ahol kompra szálltunk. A kompozás szuper balatoni program; amikor a gyerekek kisebbek voltak, egyszer elvittem őket (én balga, egyedül…) egy rendes hajókázásra. Valami kétórás program volt. Az első óra után legszívesebben a tóba vetettem volna magam, hogy kiússzam a partig, aztán ott majd átvegyem a gyerekeimet; ugyanis eleinte még izgalmas volt számukra a hajó, de fél óra elteltével elveszett az újdonság varázsa, és négyen háromfelé mentek, mert a negyedik le volt kötözve a babakocsiba, hogy amíg a többit egybeterelem, legalább ő legyen fix helyen. Ezt persze sérelmezte, ami miatt elég sokszor üvöltésben tört ki.
Na de borítsunk fátylat a múltra, akkor elhatároztam, hogy a) egyedül többé ilyen programokat nem vállalok velük, b) félórásnál hosszabb hajókázásra nem viszem őket egy darabig, az biztos.
Nos, a Tihany-Szántód között közlekedő kompban az a legtutibb, hogy tizenöt perc alatt megvan a hajózás élmény, senki nem unatkozik, lehet fényképezni, aztán a képek felkerülhetnek a zöld falra, milyen szép kis család is vagyunk mi.
Aztán az is jó, hogy legalább ilyenkor megnézzük Tihanyt, és mindig megállapítjuk, hogy itt valahogy különösen gyönyörű a víz.
A családlátogatásból hazatérve persze hamarosan elhangzott a “mit lehet enni” kérdés (ilyenkor eléggé rosszul viselem, egyébként), és gyorsan körülnéztem mink van: 1 csomag lassan lejáró szavatossági idejű leveles tészta, körte, tejszín, tojás…
És már neki is álltam: előmelegítettem a sütőt 190 fokosra, elővettem a piteformát (fodros szélű, kb. 4 cm magas peremű kerek üvegtál, amiben sütni lehet), kibéleltem a leveles tésztával, és az alját meghintettem két evőkanálnyi darált keksszel (zsemlemorzsa is lehetett volna). Három körtét meghámoztam, hosszában feldaraboltam, elrendezgettem a tésztán. A körtét megszórtam a múltkori mandulás-hagymás keksz készítéséből maradt darált mandulával (kb. 5 dkg), egy marék mazsolával. Három tojás felvertem, hozzáadtam 2,5 dl tejszínt, 2 ek cukrot, és aztán az egészet ráöntöttem a körtére, és már ment is a sütőbe 25 percre. Langyosan szuper.
Persze, nem bírták kivárni.
Este ne felejtsétek el szárazra törölni a mosogatót, reggel hajat, arcot rendbe tenni…!:-)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagyon szép nap volt akkor a mai.Mi is minden évben elmegyünk Tihanyba, és átkelünk a kompon, Balatongyörökön van egy kis területünk:-))Imádom a Balatont:-)
Mi Tihanyba “visszhangozni” mentünk, vasárnap… 🙂 Holnap írok majd róla a blogban.Milyen vicces lett volna összefutni!!!Puszi,Szilvi
A kétórásnál én is kiakadtam, pedig én csak egy gyerekkel voltam anno..A kompozás meg a körtetorta viszont szuper!:-))
Sziasztok! Nagyon jó a blog, köszi!! Mi s négy gyerekkel nyomulunk, bár eggyel kisebb “generáció”.Viszont a komphoz egy jótanács: csak azért, mert mi is ott voltunk a hétvégén, s a tájékoztató legalján olvasható csak: minden nagycsaládosnak (aki igazolja, hogy övé a gyerek), 90%-os jegy jár, azaz fejenként 50 Ft…(mindenkinek, akinek már kell jegy)Jó tudni… Nóri
A receptet elvittem, köszönöm. Tényleg szépek vagytok.
A mindenit, norácska, ne már…!!!! Kérdezte a pénztáros néni, hogy mieink-e a gyerekek, mondtam, hogy igen, kérdezte, tudom-e igazolni, de csak a két kisebbről volt nálam papír… azt egy szóval nem mondta, hogy akkor 90 százalékos járna…Uff.
Gesztenye, Balatongyörök az egyik legszebb… Szilvi, hát vicces lett volna, tényleg.:))Andi, örülök, hogy nemcsak én viselem rosszul az ilyesmit, ez megnyugtat.Éva, köszi:)
Szépet kirándultatok!! Nekünk is tervben volt egy kis cangázás, de anyukámék keresztbe húzták a terveket… dee végülis így is levegőn voltunk és mozogtunk. Mert fát kellett rakodni. A jegy kiadó néninek meg ejnye bejnye… amúgy az egyik babás fórum nagycsaládos topicjában olvastam egy anyukától, hogy hajlamosak ilyesmikre, vagy nem tudják, vagy “csak úgy” ;)…Bár nem hinném, hogy hasznuk származna az ilyen “téves” jegy kiadásból. Náluk azt akarta megmagyarázni a buszsofőr, mindenkinek kell fizetni a 90%-os jegyet, apuka anyuka oké, de a 3 gyereknek még nem kellett volna jegyet venni, mert még kicsik. De ezt jó hogy írtátok, hogy kell igazolni mienk-e a gyerek, mert akkor ebbe se tudnak belekötni ha utazunk.
Milyen irattal tudom hivatalosan igazolni, hogy enyém a gyerek? TAJ kártya, kiskönyv, születési anyakönyvi kivonat (a két kisebbnek A4-es méretű lepedőt adtak)? Elég a fénymásolat is? Az eredetit nem szívesen hurcolom magammal.
Hát képzeld, hogy most már minden gyereknek kötelezően lennie kell vagy érvényes személyinek, vagy útlevélnek, és ezt sokan nem tudják – én is csak nem olyan rég hallottam. Most már nem úgy van, mint régen, hogy a suliban megkaptuk az első személyit a 14. szülinapunk után, hanem el kell menni az okmányirodába, és csináltatni kell. A gyerek 14 ÉVES KORA ALATT INGYENES, utána fizetni kell!De a néni elfogadta volna a TAJ kártyát is, csak a két nagyobbé nem volt nálam.
Ezt bezzeg nem reklámozzák, úgy tudtam csak akkor kell 14 év alatt személyi/útlevél ha külföldre megyünk.Köszönöm a segítséget.
A hajózás keserveihez még hozzátenném, hogy fúj a hideg szél, és olyan zajjal van motor, hogy a saját szavát nem érti az ember.
Lakcímkártyát (a személyiszámmal) a születést követően adják ki. Ez tökéletesen igazol, mert egy címen laktok és az anyja neve is rajta van.