Mai Móni

A szombati ebéd

Kicsit szégyellem magam a szombati nyafogásért, nem szoktam én nagyon ilyet tenni, de talán akkor értem el a holtpontot; úgyhogy most nyomtam egy Ctrl+Alt+Delt, és újraindítottam magam. Első lépésben reggel kisminkeltem az arcom, és kilakkoztam a körmeimet.
Szerencsére  ma a nap is sütött, ami megint csak jót tett nekem. Egyből nagy elhatározások születtek bennem, nevezetesen: holnap nekiugrok az eredeti francia croissant-nak, még érdekesebb, hogy eredeti francia recept alapján úgy, hogy nem is tudok franciául.
Erről is fogok majd tudósítani, de még adós vagyok a szombati ebéd leírásával, amelynek ezennel újult erővel látok neki.
Először is: gombócos raguleves. Amikor Nágya a nyáron nálunk volt, és rávettem, főzzön nekünk valami eredeti orosz ételt, ő a tyiftyéli mellett döntött. A tyiftyéli elnevezés számtalan fajta gombócos ételt jelöl, azért amikor feltálaltam a vendégeknek az első fogást, magabiztosan így mutattam be: tyiftyéli leves.

Expressz raguleves volt ez, amihez egy kilónyi fagyasztott vegyeszöldséget vettem; egy fej vöröshagymát felaprítottam, kevés olajon megdinszteltem, erre borítottam a zöldséget. Felengedtem annyi vízzel amennyi ellepte, sóztam, borsoztam, belenyomtam két fokhagymagerezdet.
A boltban másfél kiló darált pulykahúst vettem, amelyből egy kilót szántam a bolognaiba, a maradékot összekevertem 1 tojással, 3 ek búzadarával, sóval, borssal, mivel kicsit lágy volt, egy kevés zsemlemorzsát tettem még bele; apró gombócokat formáztam belőle, és ezeket akkor tettem a levesbe, amikor az épp forrni kezdett. Így a gombócok a zöldségekkel együtt szépen puhára főttek. Amikor úgy tíz-tizenöt perc elteltével késznek ítéltem, felöntöttem 2,5 dl főzőtejszínnel, sóztam, és szórtam bele némi zöldfűszert, vegyesen.
A bolognai ragu elkészítésének leírására  nem most kerítenék sort, arra majd külön posztot szentelek, ugyanis megtértem: holmi hagymás alap helyett mostanában sofrittót készítek a hús alá. A sofritto az olasz húsos raguk alapja, sárgarépa, hagyma és szárzeller alkotják, ezeket kell összefőzni, erre jöhet majd a darált hús, optimális esetben borjú, de errefelé a hentes csak háromkilós fagyasztott tömbökben kapja és árulja, kérdem én, mit csináljak három kiló borjúhússal?
Amit igazából meg akarok énekelni, az a tészta. És egy vallomással kezdem: szeretem a tésztagépemet.
Atlas márkájú, olasz, rozsdamentes acél, remélem, örök darab, 3500 forintért vettem a Vaterán. Az egyik legjobb üzlet, amit eddig kötöttem. Volt egy olyan gondolatom, amikor az eladónak elutaltam az árát, hogy na, majd biztosan ez is ott porosodik a többi használatlan gép között az elfelejtett fiókban, de nem. A tésztagép újra és újra előkerül. És tudjátok, mire jöttem rá? Megnyugtat. Mármint, amikor használom; a puszta jelenléte, az sajnos nem.

Érdekes volt ez a felfedezés részemről; nem szeretem ugyanis a pepecselős munkákat, figyelmes szemlélők már bizonyára észrevették a fotóimon, hogy amivel babrálni kell – lásd torták -, ott azért hagy maga után némi kívánnivalót a kivitelezés. A tésztát viszont egyszerűen imádom újra és újra áthajtani a gépen, amíg szép egynemű nem lesz. Most már ott tartok, hogy az ízesítéssel játszom: a múltkor például diós metéltet készítettem, azaz diós tésztát, így különírva, mert a dió a tésztában volt. 5 dkg darált dió, 25 dkg liszt, 3 tojás, némi só – szélesmetélt lett belőle, amire nem kellett más, mint némi szarvasgombás olívaolaj, és parmezán sajt.
Néma áhítat követte.
A mostani spagetti sem volt mentes a fűszerezéstől: 35 dkg liszt, egy nagy evőkanál pesto (alla Genovese), 4 tojás, 1 tk só. Olyan bazsalikomos illata volt, hogy büszkén szagoltattam vendégeinkkel, ilyet még nem ettetek, az tuti! És tényleg nem.
Ami életkortól függetlenül a legnagyobb sikert aratta, az a gesztenyés cupcake volt. Az alaptészta hajszálpontosan megegyezett a múltkorival, erre jött 25 dkg gesztenyemassza lereszelve, 2 dl habbá vert tejszínnel összekeverve. Hát ez…. valami eszméletlen.

Nos, ha minden jól megy, akkor holnap a croissant-projekttel folytatom. Ha minden jól megy. Ha nem, akkor is kitalálok majd valamit.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kriszti says:

    Hú, Móni, korog a gyomrom. Se tyeftyéli itthon, se spagetti, se cupcake, de még gesztenyepüré sem, amiből gyorsan reszelhetnék… Muszáj beérnem a jó kis füstölt sonkával… 🙂 Na de az étvágyamat meghoztad hozzá! Az egy baj, hogy éjfél van!!!!

  2. Kriszti says:

    Amúgy hogy a csudába lesz spagetti formájú spagetti a géppel???

  3. Mazsianyu says:

    Egy ideje már motoszkál bennem a gondolat, hogy talán nem lenne haszontalan jószág a konyhámban egy tésztagép. De a mostani bejegyzésedet olvasva, vágyat öltött.

  4. Patrícia says:

    Ott áll a tésztagép a pincémben 2 éve..Anyumtól kaptam, aki miután 3 évig szekrényben várakoztatta a gépet, nekem adta..Most fogom magam, és lebattyogok érte a pincébe…

  5. Szitya says:

    Móni…. Az eredeti, durva fordításban már rám támaszkodhattál… Csak csörrents meg, ha gond van valami francia kifejezéssel… De könyörgöm: miért ma?!?! Nem várhatnál egy napot a croissant-nal? Csakhogy maradjon csütörtökre is?!?!Bár tény, mit nyafogok: most két napig “OZ-t” eszem… Az sem rossz. De semmiképpen sem croissant…Bár apropó OZ! Hagy emlékeztesselek egy párhuzamra a dögös csaj és a croissant között!!!! :-)Puszi,Szilvi

  6. Maimoni says:

    Kriszti, nem szabad éjfélkor gasztroblogokat olvasni!!! :)) Amúgy a géphez van direkt spagetti-vágó, vagy nem is tudom, hogy mondjam.Bár ez nem ugyanolyan gép, mint az enyém, de aműködési elvet itt megnézheted:http://www.wiselady.hu/2010/09/kincseim-bolharol-18-tesztagep.html#axzz1FzcEslW1

  7. Maimoni says:

    Mazsianyu, nem mondom, hogy mindenkinek beválik, de érdemes kipróbálni. Kérdezd körbe az ismerőseidet, nincs-e valakinél elfektetve egy ilyen gép. Próbáld ki, aztán lehet, nálad is maradhat:))Patrícia, kíváncsian várom a fejleményeket.:)

  8. Maimoni says:

    Szilvi, igen, az a recept…:) És azért ma, hogy le tudjam fagyasztani a felét, hogy amikor csütörtök hajnalban buszra ülök, még éppen ne engedjen ki tejesen, mire megérkezem. Sütő meg úgyis van ott…Az ígéret szép szó, én azt nagyon jól tudom.:)))

  9. Cinkepiri says:

    Örülök hogy kicsit jobban érzed magad!Arra a spagettivágóra én kíváncsi lennék. Ilyen gépet én is használok, de ilyesféle adapter nincs hozzá sajna. Pedig sok spagettit eszünk…

  10. Chef Viki says:

    Napfényes post 🙂 Örülök!!!Attól a diós tésztától én is áhítatos állapotba kerültem 🙂 A nagy tésztasálat meg még nézni is jó, komolyan mondom!

  11. Rá fogsz venni, hogy a mindennapos mit-is-főzzek-gondom helyett, kellemes időtöltésnek, mitöbb jó szórakozásnak lássam a főzést! Ez már azért komoly eredmény- nekem elhiheted. :O)

  12. Maimoni says:

    Cinkepiri, ha sok spagettit esztek, megéri beruházni rá, külön is kapható – bár nem tudom, milyen márkájú géped van. De általában bővíthetők.Viki köszi:)) Jó szó ez a “tésztasál”!:)))Györgyi, szerintem ez a legnagyobb dicséret, amit gasztroblogger kaphat, köszönöm!

  13. Anonymous says:

    Nekem is ilyen gépem van, és kb. tavaly nyár hiába óta kerestem hozzá adaptert (több európai országban). Tegnap találtam végre több fajtát is egy hamburgi csodaboltban, volt spagetti-készítő is, de én inkább a canneloni-adaptert vettem meg. Kedves Maimóni! Te hol vetted hozzá a spagetti-vágót? (Renáta)

  14. Maimoni says:

    Kedves Renáta, a Vaterán, egyből, a géppel együtt. Tehát az is benne volt a 3500 forintban… Sőt, az eladó grátisz egy más gyártmányú cérnametélt-készítőt is beledobott a dobozba… Úgyhogy tényleg jól jártam!

  15. Anonymous says:

    Hát, tényleg nagyon jól jártál! Gratulálok. Ha már a cérnametélt-készítőt említed, az a következő nagy “vágyam”. Anyukám sajnos nagyon elkényeztetett bennünket, a “gyári” cérnametéltet szinte meg sem tudom enni, annyira nem szeretem. Szívesen gyúrok én is, de a boltokban kapható cérnametélt-készítők nem elég vékony tésztát metélnek, az pedig szerintem úgy a jó. A Tiéd elég vékonyra vágja a tésztát? Milyen gyártmány? Az anyukámé egy régi, szovjet darab, gyakorlatilag már csak eszmei értéke van 🙂 (Renáta)

  16. Maimoni says:

    Renáta, incs rajta semmi, csak egy szám – ez valami noname, szerintem magyar gyártmány lehet. Elég vékonynak látszik – bár én szeretem a vastag tésztát.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!