Most, hogy a Facebook küldözgeti hetente, éppen melyik ismerősömnek van hányadik születésnapja, el-elcsemegézem rajta, jééé, ő is 38, nahát, ő meg 45, nem is látszik annyinak. Most, február végén még valamit figyeltem: van-e valaki, aki 29-én ünnepli a szülinapját?
Nincs.
Érdekes lehet, ha valakinek csak négyévente érkezik el az igazi szülinapja. Bár, az benne a jó, hogy meg lehet magyarázni azzal, hogy igazából 24-e a szökőnap, tehát nem a 29-e marad el valójában, hanem a 24-e. Így mindenki jól jár, aki 24-én született, annak ez a mizéria eszébe sem jut, aki meg 29-én, az nyugodtan mondhatja, hogy az ő szülinapja megvan, csak most 28-ának nevezik.
Én akkor izgultam, amikor Nóra lányom született, ugyanis november 10-re voltam kiírva, és nem szerettem volna, ha a gyerek mindenszentekkor, vagy halottak napján jön a világra. Ezért, amikor október 30-án leestem a keszthelyi polgármesteri hivatal lépcsőjén, nagyon megijedtem. Először azt vártam, hogy valami életjelet észleljek tőle, aztán azért majréztam, nehogy meginduljon a szülés, és pont belecsússzunk október 31-be.
November 4-ig várt, szerencsére.
Most meg már nyolcadikos. Novemberben meséltem, hogy megkérdeztem a matektanárnőjét, mit tegyen a gyerek, hogy ne hármas legyen félévkor… Megfogadtam, hogy nem nevezem nőt szipirtyónak, tehát nem is fogom, de túlcsorduló jóindulattal első lépcsőben nyilvánosan megszégyenítette Nórit, az osztály előtt ordítozott vele, hogy hogy gondolja, hogy négyest fog kapni (miután velem mosolyogva elbájolgott: “tanuljon”), majd december 8-án lezárta hármasra anélkül, hogy bármilyen lehetőséget adott volna a javításra (január közepén volt az osztályozó értekezlet).
Ja, és megmondta a gyereknek, ha nagyon igyekszik, év végén kaphat négyest.
Hát süsse meg.
Időközben lezajlottak a felvételik; Nóra a helyi gimnáziumba vágyott, angol tagozatra – bevallom, tartottam tőle, hogy ez a hármas választja majd el az álomtól. De a felvételiken szépen szerepelt, a héten megvolt a szóbeli is, és szombaton felkerült a gimnázium honlapjára a rangsor. Az angol tagozatra 69-en jelentkeztek, 15-öt vesznek fel, ő az ötödik helyen áll.
Hát ennyi.
Nem biztatom semmire a gyereket, de amikor úgy szabadon eresztem a fantáziámat, lennének tippjeim, mit kéne mondani a kedves matektanárnőnek. Aztán bűnbánatot tartok az Örökkévaló előtt…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Van egy ismerősöm, házaspár. Február 29-én házasodtak össze.Mindig ezen poénkodnak, hogy február 28 és március 1 között van a házassági évfordulójuk.Minden jót, Andi
Gratulálok a lánykádnak! :-)Igen, ismerős a sztori, bár az enyémek még kicsik ehhez. Kár, hogy a tanárnő nem látta be, mennyire rosszat tesz a következetlensége (duplán: a megszégyenítés és a lehetőségadás elvetése). Az öcsém bőrén keresztül tapasztaltam ezt a nyilvánosan megszégyenítős dolgot.Öcsémnek halmozott tanulási nehézségei voltak, diszlexiával kezdődően. A kémia tanárnője nyolcadik előtt vágta meg. És ő is valószínűleg a “banyák testvéri szövetségébe” tartozott. A nyáron tanultam öcsémmel, hogy ne bukjon meg a vizsgán. Mondanom se kell, hogy 5-ösre tudta a dolgokat. A tanárnő betudta zseniális pedagógiai vénájának, hogy munkára ösztönözte a lusta tanulót… Persze inkább arról van szó, hogy én az öcsémnek, ha valamit nem értett meg, mindig másképp és másképp – nem ugyanúgy – próbáltam megmagyarázni a dolgokat, mire sikerült ráhangolódnom az észjárására. Persze amikor sikerült, kedves öcsém mindig haragosan megjegyezte: Miért nem ezzel kezdtem?! 😀
Forr a vérem, Móni, amikor ilyenekről esik szó (már akkor is forrt, amikor először mesélted). Ugyanis mindig is azt tartottam a legalávalóbb dolognak, ha valaki így visszaél a hatalmával. Élvezte, hogy ezt teheti a lányoddal, élvezte, hogy megteheti. Büntetlenül. Kiélhette rajta a valószínűleg máshol megélt frusztrációit…Bizonyára sokan teszik ezt. Csak nem mindegy, hogy hol és kik. A tanároknak tilos lenne…Gratula Nórának!Puszi,Szilvi
Érdekes, hogy pont a pedagógus az, aki fel sem fogja, hogy micsoda károkat tud okozni a gyermekben a viselkedésével, a nyilvános megalázásával (???), ami ki tudja, mikor fog visszaütni az életben. Pláne, hogy ezek zömmel pont a hiperérzékeny kamaszkorra koncentrálódnak…Sokszor a tanár nem egyenlő a pedagógussal :-((Egyébiránt meg hatalmas gratuláció a jánynak az 5.!!!! helyezésért 🙂 Ez igen!!
Andi, akkor ők még most is biztosan fiatal házasok!Manka, hasonló kaliberű tanár lehetett az öcsédé is…:(
Szilvi, Viki, köszi!:)A helyzet az, hogy miután ugye MIATTAM ordibált Nórival (nem tudom, akkor már miért nem velem, a gyerek nem tehetett róla, hogy megkérdeztem, hogyan lehetne négyes), felment bennünk a pumpa, és úgy gondoltuk a férjemmel, hogy beszélünk a nővel és az igazgatóval is. Ilyet nem lehet csinálni. De aztán Nóri könyörgött, tulajdonképpen, hogy hagyjuk, mert így legalább lenyugszik, de ha most olajat öntünk a tűzre, akkor tovább fogja őt szívatni. Hát annyiban hagytuk. Nem tudom, jól tettük-e – azóta megtudtuk, az igazgatónőhöz folyamatosan érkeznek panaszok ezzel a tanárnővel kapcsolatban. Irreális dolgai vannak.
Hát, a lényeg, hogy felvették. Szivbol gratulalok, és kívánok neki szuper osztálytársakat meg tanárokat!Ti meg próbáljátok feldolgozni, megbocsátani a tanárnonek, hogy a továbbiakban a _ti_életeteket, foleg Nóráét ne keserítse, vagy befolyásolja rossz irányba. A tanárno meg megpukkadhat.(van egy volt osztálytársam, aki több, mint tíz évvel az érettségi után sem hajlandó szóbaállni a gyagya, szenilis osztályfonokünkkel. Sajnálom, hogy nem tudta feldolgozni, és ennyi év után is forr benne a düh, mikor _csak magának_ árt vele)
NHné, egyetértek, tényleg ez a lényeg. Ezért nem is dühöngtem eddig ebben a témában itt a blogon, nem is fogok, de úgy döntöttem, nem hagyom szó nélkül az egészet. És már nem is haragszom, inkább valamiféle sajnálatot érzek.
Nórinak gratulálok!!! Okos lány Ő csak, vannak olyan tanárok, akik nem tanárnak valók.Nálunk a kisebbik lányom érettségi előtt áll, szóval, van két tanár aki úgy gondolta, hogy most szívatja őket, felsőoktatási jelentkezés előtt. A tetejében állandóan azzal fenyegetőznek, hogy megbuktatják őket érettségin. 4 évfolyam háromnegyed részével, azaz 50-60 gyerekkel teszik ezt, és még jókat röhögnek is rajtuk, hogy milyen béna csapat. Nem hiszem, hogy minden gyerek béna a tanuláshoz. Ha tanulnak, ha nem, rossz jegyeket kapnak. Sőt, két gyerek felelt töriből egyesre, ezért az egész osztálynak kollektíve egyest adott a hölgyemény, mert “úgysem tudja senki”. A tiltakozás hiába való volt, hát Ez bevéste az egyest. Kiben van a hiba??? Szerintem több türelem kellene a tanároknak, nemcsak leadni az órákat, hanem a tananyagot meg is kéne értetni a gyerekekkel. Sajnos van akit kipécéznek, és az csinálhat bármit, akkor is rossz lesz a szemükben.
Gratulálok a lányodnak!:)Nekem van ismerősöm, akinek február 29-én van a szülinapja. Kis fiatalka…;)
:))
jajj, nem azért írtam, hogy ne dühöngj itt! inkább csak tényleg aggódásból, hogy ezen dolgozni kell, nehogy a kesobbiekben legyen meg vele gond. Peldaul hogy Nori mar eleve tartani kezd egy tanartol, aki pedig csak esetleg hasonlit erre a hülyére. Vagy hogy eleve úgy indít a matekkal, hogy neki ez nem megy.De nyugodtan dühöngj itt is, legalább látjátok a különbséget nyáron, mikor mar túl lesztek rajta 🙂
Gratulálok a felvételihez! :)))Eszembe jutott az Eleven Hold Ballagás című száma… youtubeon fennvan, felszabadítós vigyorgós ilyen helyzetekre! :)–off–Marika63: az igazgató köteles kivizsgálni a névtelen! panaszokat is. ombudsman is van. Nem akármiért panaszkodnak sokszor jogosan a tanárok, hogy kevés joguk van már. Nem vagyok a feltétlen csapkodás híve, de szórakozni járjanak a cirkuszba. Írjatok emaileket, az írásbeli dolgozatokat meg kell őrizniük, ha nem tudja igazolni, hogy írásban karózott be mindenki, akkor kb. meg lesz fogva, mer 25-30 gyereket lehetetlen lefeleltetni egy óra alatt. Lehet az ilyen ellen tenni.–off-off– bocsi!
Gratulálok a lánykádnak.Nálunk annak idején az osztályfőnök megkérdezte, hogy hová szeretne menni a kisfiam továbbtanulni. A Közgázra (most Corvinus)mondtam.Azt válaszolta, hogy nem veszik oda fel a fiamat, nem való az neki.Egy éve végzett közgazdászként, 3 nyelven beszél, nagyon jó állása van.Ennyit a tanár véleményéről.:-))
Gratulálok Nórinak! Gyönyörű szép eredmény! 🙂
Csodálom, hogy a mai világban vannak ilyen görény tanárok. Én 82-ben érettségiztem, nálunk folyamatos volt a diákok megalázása. örülök, hogy felnőttem. Fiam gimnáziumában is működött egy kémia tanárnő. Ő 20 év kihagyás után kezdett el tanítani. Ő is megalázta a gyerekeket, különösen a csinos lányokat nem bírta. a Nóri tanárnője egy vén satrafa lehet. Ezt a kémia tanárnőt elő nyugdíjazták. Gratulálok a sikeres felvételihez. A magas szintű nyelvtudás igen fontos dolog. Lehet, hogy a gimiben egy jobb matek tanár keze alá kerül.Fiam barátja és húga nov 1-én és 2-án született. Olvastam egy kelta legendát. Régen az ilyeneket ún. tündér gyerekeknek tartották és megölték.
Elég sok mindenkit ismerek a munkámból adódóan, akik 29-én születtek és mindegyiktől megkérdeztem, mikor ünnepelnek. Meglepő módon mindenki 28-án, nekem fura, logikusabb lenne a március 1, a 28-a mégiscsak az előző nap… 🙂
Az én hugom negyedikben sokallt be a magyartanárnője miatt, de annyira, hogy úgy döntöttek a szüleim, hogy ebből a tárgyból magántanuló lesz és majd év végén vizsgázik. Mivel én akkor már magyar szakos egyetemista voltam, én készítettem fel. Bravúrosan. Mindent tudott, de tényleg.A végén hármast kapott. Az indoklás? Röhögni fogtok: Feleletében túl sokat használta az és kötőszót…Szóval a tanár hatalmaskodhat, ha akar. És nagyon nehéz ellene védekezni.
Én a negyedik gyerekemmel a pocakomban végeztem a főiskolát estin, akkor még lehetett. Kb. 2 éve végzett “tanárnő” tanított minket és olyan stílusban beszélt, mintha “onnan” rángatott volna ki minket, nálánál évtizeddel idősebb, komoly családapákat, anyákat. Olyan szívatás volt, hogy – sosem felejtem el -, a mellettem ülő újságíró haverom nyakkendője remegett, miközben felelt a diophantosi egyenletekből, ami azóta is rohadtul kell az alsó 4 osztályban…Senki nem mert szólni, mert aki megtette, nem végzett soha!!! Megfogadtuk, hogy ha diplomáztunk, megverjük!:) Persze, akkor már nem érdekelt senkit..Észbontó, hihetetlen, hogy milyen pedagógusok vannak!!!Nagyon hiányzik a felvételi előtti alkalmassági,vagy mint régen, a “kis tanár”, akiről már lesírt, hogy pedagógusnak való és olykor a tanár helyett is tarthatott órát, mert óriási vágya volt, örömöt okozott neki! Könyvet írhatnék erről…, bocs!:) A gyerekeim súlyos megaláztatásairól szintén…
Nórának gratulálok! Szívből remélem, hogy jobb tanárai lesznek!Nekem is van történetem, a tesómat meg akarták buktatni németből, azt nem is mondom, hogy pl. azért, mert a tanár, aki velük együtt tanult gyakorlatilag, nem ismert olyan szinonímákat, amiket a nővérem használt… Az egyetlen esélye a nyelvvizsga volt. Ment a kis kedvenc ötösökkel… És egyedül neki sikerült. kilencvenakárhányszázalékosra…Vagy a másik tesóm, aki azért lett fazekas, mert a kerámia-szakkör tanára volt az egyetlen, aki emberszámba vette. Én azért is szeretem olvasni a modszertar.blogspot.com-ot mert igazi elhivatott tanár Erika 🙂 Reményt ad, hogy vannak még valahol ilyenek 🙂