Esetem a legényfogóval

Amikor nemrég a lekváros linzert tettem közzé itt a blogon, Éva barátnőm szinte azonnal átküldött nekem egy receptet: a híres-klasszikus legényfogóét, amely hasonlít a linzerhez, de sokkal tovább eltartható.
Évát egyébként, ha egyszer híres és gazdag leszek, annyira, hogy nem érek rá majd az ügyeimmel foglalkozni, felveszem, mint személyi asszisztenst (már ha ő is így akarja), mert precíz és nem olyan feledékeny, mint én; no, de ma megnyugodtam, azért ő is téved néha, ugyanis a recept nem passzolt. Így szólt:
“70 dkg liszt, 15 dkg zsír, 25 dkg margarin, 30 dkg cukor, fél cs.vaniliáscukor, 4 tojás, 1 pohár tejföl.
Az alapanyagokat összegyúrjuk, vékonyra kinyújtjuk, halványra megsütjük, majd lekvárral 2 darabonként összeragasztjuk.
Kevesebb cukor is lehet.
Nagyon sok lesz belőle!”
Amikor a kotta szerint összekevertem a hozzávalókat, lágy, nyújthatatlan tésztát kaptam; hívtam Évát, mi lehet a hiba – kiderült, az ő eredeti receptjében 4 tojássárga szerepel csak. Hát igen, 4 tojás fehérjéje alaposan megváltoztatja a textúrát…
Sebaj, öntöttem még hozzá 20 dkg lisztet, és a probléma megoldódott.
Egy a baj csupán: rengeteg süti lett. A könnyű délelőtti sütögetés többórás programmá változott, mire  a kis formáimmal az összeset kiszaggattam, megsütögettem… százötvenig számoltam, utána már nem. Úgyhogy, ezzel a mennyiséggel egy kisebb lakodalmat le lehet vezényelni, akinek ilyesmi célra kell, bátran vágjon bele a fent megadott mennyiség alapján.
És azt is meg kell jegyeznem, találtam olyan legényfogó recepteket, ahol 50 dkg liszthez 2 egész tojást, 20 deka margarint, 25 deka cukrot írtak, tehát ezzel a 4 egész tojással sincs semmi baj, ha a lisztet felemeljük 90 (vagy egy kicsit több) dekára.

Ami a hozzávalókat illeti, a végül általam használt bő kilencven deka lisztből húszat zabpehelylisztre cseréltem, legalább egy kicsivel legyen kedvezőbb az összetétel; Éva előírása szerint a zsír nagyon fontos, én kacsazsírt használtam. Aztán, több receptet végigböngésztem a fiaskó után gyorsan, és azt láttam, hogy általánosan elterjedt az összeragasztásra kerülő párokból az egyiket kakaósra készíteni, többnyire a tele formát, vagyis, amelyik alulra kerül.
Így aztán a tésztát 2/3-1/3-ad arányban elosztottam, és a nagyobbik darabba belegyúrtam 2 evőkanál kakaóport.
A másik fontos tanulság a nyújtással kapcsolatos: NAGYON vékonyra kell nyújtani a tésztát, különben egy-egy sütink túl vastagra nő. Ugyanis, dacára annak, hogy nem teszünk bele se sütőport, se szódabikarbónát, közel kétszer olyan vastag lesz, mint amilyenre nyújtottuk. Az alant látható nyers tésztából lett a fent látható relatíve vastag süti.

Tehát, aki olyan igazi legényfogósra szeretné, nyújtsa kicsit még vékonyabbra. Ezt úgy a legkönnyebb kivitelezni, ha egyszerre csak egy ökölnyi tésztát nyújtunk ki, nem pedig az egészet.
Megvan persze a vastag tészta előnye is, puhább.
A párok egyik részét lekvárral ragasztottam össze, a másikat csoki ganache-sal (összemelegítettem 1 dl tejszínt 1 tábla étcsokival, kihűtöttem, ekkor jól besűrűsödött).
Az én szaggatóim meglehetősen kicsik, nagyjából 4 cm átmérőjűek, ezért falatnyi kis sütik lettek. Tengernyi falat. Óriási szerencse, hogy fémdobozban akár hetekig eláll (na nem a tejszínes-csokis), mert lehet, hogy kitart február végéig, ha addig nem szervezek rá valami nagyobb vendégséget…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)