Papa és az ecetes rántott hús
Olyan szerencsés vagyok, hogy nemcsak a négy nagyszülőmet, hanem a nyolcból hat dédszülőmet is ismertem. Az egyik dédpapám 1991-ben halt meg, 91 évesen. Egy másik Nóra lányom, vagyis az ő ükunokája születése után közel egy évvel. És amikor utolsó találkozásunkkor (ha jól emlékszem, szintén 91 éves volt) megkérdeztem tőle, hogy van, azt mondta:
– Hát, most már néha fáj a lábam.
Anyai nagypapám 82 évet élt, végig aktív volt, este lefeküdt aludni, reggel már nem kelt fel; ha majd egyszer meg kell halni, hát bizony, én is így szeretnék…
Apai nagypapám már nem ilyen jó géneket hordozott, ő Parkinson kórban szenvedett, ami, ha jól emlékszem, hetvenéves kora körül jött ki rajta; a jellegzetes remegés mellett a szellemi leépülés is gyorsan bekövetkezett. Ő volt a kocsmáros, akiről érintőlegesen az előző bejegyzésemben is beszéltem. Nagyon szerettem őt. Ebéd után mindig lepihent, én pedig odafeküdtem mellé, ötévesen ugyanúgy, mint tizennyolc évesen. Szegény Éhező Kollégistaként mindig számíthattam rá, hogy ad egy kis pénzt, még kérnem sem kellett, magától nyomta a kezembe az ezrest, ami akkoriban – ’87 és ’91 között – nem volt kevés. És ezt megtette minden vasárnap. Azt hittem, gazdag, mert úgy élt, mintha az lenne; csak a halála után derült ki számomra, hogy nem volt az – de azt kell mondanom, jól csinálta.
Néha vasárnaponként eszembe jut, hogy náluk MINDIG rántott hús volt az ebéd a hét utolsó napján. Mindig. Fogalmam sincs, hogy-hogy nem untak rá, de ez volt. Viszont, amit azóta sem láttam senkinél: másnap a papa néhány megmaradt rántott szeletből kvázi salátát készített magának: összekevert vizet, kevés ecetet, cukrot, sót (salátalé), a húsokat csíkokra vágta, és néhány órára beáztatta ebbe a lébe. Sokszor nem is volt elég, annyian mentünk hozzá, adjon néhány falatot.
Ha netán nem fogyna el a rántott hús, egyszer próbáljátok ki.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)