Ez a süti az elmúlt egy hétben háromszor került az asztalunkra többféle verzióban. Az eredeti receptet Szilvi küldte át nekem segítségképp, amikor pénteki vendégeimet vártam, és abból, hogy neki sem válaszoltam e-mailben feltett kérdéseire, arra következtetett, hogy esetleg kissé elhavazódtam. Hát igen, tényleg így volt. És azzal, hogy vége a vizsgaidőszaknak, nemcsak én könnyebbültem meg, a férjem is fellélegzett. Bevallotta, már épp kezdett elege lenni.
Szóval, Szilvi olasz barátnőjétől tanulta a fahéjas “torta” receptjét, ami inkább quiche, de végülis kerek, miért ne lehetne torta? Nem kell hozzá más, mintegy csomag leveles tészta (már ha az embernek nincs ideje; ha van egy kicsivel több, akkor saját gyártású omlós tésztát gyúr), 3 tojás, 4 ek cukor, 1,5 ek fahéj, 2,5 dl tejszín. Az utasítás mindössze annyi, hogy a leveles tésztát kerek piteformába igazítjuk, egy tálban összekeverjük a többi hozzávalót, és a tésztára öntjük, majd 200 fokon addig sütjük, amíg a tejszínes-tojásos keverék meg nem szilárdul (kb. 20 perc).
Akkor pénteken végül ez a recept kimaradt a repertoárból, de nem sokkal később elkészítettem almával kiegészítve.
Aztán megsütöttem újra, és újra…
A lényeg, onnantól, hogy elővesszük a tekercset a hűtőből, 45 perc múlva kész almás sütink van; bár még forró, de már VAN!
Előrebocsátom, a képeken a legutóbbi, mai verzió szerepel, amit kísérletképpen majdnem dupla mennyiségű almával készítettem. Nagy alma fanoknak ajánlom, akik meg inkább az édes krémes tésztáért vannak oda, maradjanak az alább megadott mennyiségnél.
Tehát a hozzávalók:
1 csomag tekercses leveles tészta
3 nagyobbacska alma
3 tojás
3 ek cukor
1 ek fahéj
2,5 dl tejszín
A leveles tésztát kitekerem, a piteformába igazítom, és 200 fokos sütőben 10 percig elősütöm. (Igazából, ilyenkor rendes vaksütést illene alkalmazni, de nem volt itthon erre a célra egy zacskó babom, se lencsém, amit a tésztába terített sütőpapírra szórtam volna, meggátolandó a púposodást.)
Amíg a tészta sül, meghámozom az almákat, félbe vágom, csutkájukat kikanyarítom (erre a legjobb a karalábévájó néven elhíresült eszköz, bár én még karalábét az életben nem vájtam vele…), és mindegyik felet 8 kis cikkre vágom.
Kiveszem a sütőből a tésztát, a felpúposodott részeit lenyomkodom, majd szépen, körkörösen belerakosgatom az almacikkeket. A képen öt alma került a tésztára, de az a tapasztalatom, hogy hárommal finomabb lesz, legalábbis a család inkább arra szavazott. Bár így is elkapkodták elég hamar.
Egy kis tálban felverem a tojásokat a cukorral, hozzákeverem a fahéjat, a tejszínt, és az almákra öntöm. Már teszem is vissza a sütőbe 25 percre.
Tálalás előtt érdemes megvárni, hogy legalább langyosra hűljön, mert onnantól tudjuk szeletelni.
A legközelebbi pénteki vendégségen egészen biztos, hogy szerepelni fog. Egyelőre arra gondoltam, valamikor február vége felé.
Jönnétek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)