Jó kalácsot sütök.
Elég gyakran készítek, a blogra mégis ritkán került fel, mert általában csak ötletszerűen szórom a különböző liszteket a kenyérsütő üstjébe, a tésztát hol csak tejjel, hol tejjel és tejföllel, vagy tejszínnel, netán mascarponéval készítem, egy tojással, vagy plusz egy sárgájával, szórok bele fahéjat, őrölt kardamomot, reszelt citromhéjat, mazsolát, eztaztamazt. Tehát nem írom fel az arányokat.
![]()
De tudom, hogy többnyire jó kalácsot sütök.
Ebbéli hitemből az sem mozdít ki, hogy sokszor nem fogy el, megszárad. Ilyenkor lesz belőle kalácspuding, mondjuk, amit már többnyire azért megesznek. Ha mégsem, akkor megy a kukába, és eszembe jut anyósom, aki ilyen esetben azt szokta mondani: majd úgy vesszük, mintha megettük volna.
Most is megmaradt egy fél kalács, még pénteken sütöttem, de kalácspuding helyett beugrott egy másik újrahasznosítási lehetőség: a francia bundáskenyér, elegánsabban french toast.
Nálunk a bundáskenyér mindig is, csak és kizárólag sós volt, nem olyan régen készítettem először franciásan, vagyis édesen, családom édesszájú tagjainak óriási megelégedésére. Az jutott eszembe, hogy egyrészt édeskés tojásos-tejbe forgatom, másrészt bundázom is valamivel, úgy sütöm meg vajban.
Körülnéztem a konyhaszekrényben, és találtam kókuszreszeléket, illetve szeletelt mandulát. Ez a kettő pont jó volt.
Hozzávalók 4 személyre:
8 szelet szikkadt kalács (kenyér is jó)
2 tojás
fél dl tej
két csipet só
1 púpos tk porcukor
3 ek kókuszreszelék
3 ek szeletelt mandula, amit a tenyerünkben, vagy mozsárban apróra törünk
5 dkg vaj
A tojást felverjük a sóval és a cukorral, belekeverjük a tejet. Egy kistányérban összekeverjük a kókuszreszeléket és az összetört mandulaszeleteket. Előveszünk egy serpenyőt, amelyben megolvasztjuk a vaj felét. Amíg melegszik, négy szelet kalácsot egymás után beleforgatunk a tojásos tejbe, majd a kókuszos mandulába, és a serpenyőbe helyezzük őket. 1-1 percig sütjük mindkét oldalukat közepes lángon, közben bundázzuk a maradék négy szeletet.
Amikor az első négyes megsült, papírtörővel kitöröljük a serpenyőt, majd megolvasztjuk benne a vaj másik felét, és megsütjük a panírozott szeleteket.
Azonnal tálaljuk.
Lehet kakaóba mártogatni, esetleg juharsziruppal, vagy mogyorókrémmel enni…
A gyerekek azzal álltak fel az asztaltól: lehetne holnap is ez a reggeli? Hát, ugyanez, sajnos nem. Ahhoz előbb száraz kalácsot kell produkálni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Milyen finom lehetett! Már régen ettem édes bundáskenyeret! De most, hogy így végiggondolom sósat is. Lehet, hogy bundáskenyér lesz ma vacsorára?
Én a sima bundáskenyeret is kristálycukorral eszem.Szeretem, ahogy ropog a fogaim között a cukor. Jól megjegyzem ezt a variációt, legközelebb bevetem!
Nelli, nagyon ízlett mindenkinek, tényleg!Tatin, hú, én a kristálycukor ropogását nem bírom… 🙂