Az ember életében eljön egy időszak – van, akinél ez marad is aztán, van akinél eltűnik, majd időről időre visszatér – hogy a nyúlgerinckonfit chilis csokoládémártásban, baconbe tekert sárgadinnyecarpaccióval helyett a klasszikus ételekre vágyik, múlt ifjúsága tündértaván a tökfőzelék hattyúi képe merül föl. Kutatni kezd ősei recepteskönyve után, és ujjongva kiált fel, ha sikerül előidézni valamit gyermekkora ízeiből, a nagymama főztjéből.
Nálam ez visszatérő jelenség, a férjemnél állandósult. Úgyhogy valahányszor a klasszikus magyar ételek repertoárjából kerül valami az asztalra, az ebéd vagy vacsora végén elégedetten hátradől, és azt mondja: látod, én mindig mondom neked, ilyeneket főzz…
De nem tudok mindig ilyeneket főzni. Vonzanak az új dolgok, a még sosem próbált alapanyagok, amikor magam sem tudom előre, milyen lesz a végeredmény. Viszont a kísérletezgetések közben jó néha olyan ételt készíteni, ami már becsukott szemmel is megy, aminek ismerem a trükkjeit, tudom, hogyan lesz még finomabb, és biztos lehetek benne, hogy mindenkinek ízleni fog.
Hát ilyen a rakott krumpli.
Amit viszont nem szeretek benne, az az, hogy sok edényt kell utána mosogatni. Mert egyben megfőzöm a krumplit (kuktában), egyben a tojást, egyben (serpenyőben) lepirítom a kolbászt, egy tálban a pucolt tojást tartom, egy másikban a pucolt krumplit. Amikor már minden alapanyag előkészítve ott sorakozik a jénai tál mellett, a lerakásra várva, akkor már jó. Onnan már gyorsan megy.
Persze, ennyi macerát megér, mert tényleg mindenki szereti. Ami a lényeg: nem kell bele sokféle alapanyag, viszont ne spóroljuk ki belőle, ami jár: akkor finom, ha sok kolbász, sok tejföl van benne, és természetesen, ha minden hozzávaló jó minőségű.
Hozzávalók egy nagy jénai tálra (egy családnak kétszeri étkezésre elég):
1,5 kg nem szétfővő krumpli
10 tojás
40 dkg füstölt kolbász
2 nagy pohár tejföl
só
Megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha a tojást és a krumplit előző este megfőzzük. A tíz tojást tegyük egy kis lábasba, annyi hideg vízbe, amennyi ellepi, adjunk hozzá egy teáskanál sót, és forrás után tíz percig főzzük. Utána egyből öntsük le a forró vizet, és folyassunk rá hideget; ha hirtelen hűtjük ki a tojásokat, jó eséllyel könnyű lesz meghámozni őket. Ezt a célt szolgálja a vízhez adott só is. A két trükk kombinálva szinte mindig hatásos, bár meg kell jegyeznem, hogy jelen esetben a tízből kilencről simán lejött a héja, egyről meg nem. Ki érti ezt?
A krumplit tegyük kuktába, ha nincs, egy sima lábasba, amelynek van fedője. Engedjünk rá annyi vizet,amennyi ellepi, adjunk a vízhez három teáskanál sót. Ha kuktában készítjük, a sípolástól kezdve 10 percig főzzük, zárjuk el alatta a hőt, és várjuk meg, amíg a nyomás távozik, utána nyissuk fel a kuktát, és hideg vízben hűtsük ki a burgonyát (ha előző este készítjük, akkor hagyjuk kihűlni a főzővízben). Lábasban ugyanígy sós vízben, fedő alatt főzzük puhára.
Ha ezeket a műveleteket tehát előző este elvégeztük, akkor másnap vágjuk karikákra a kolbászt, majd egy serpenyőben lassú tűzön kicsit pirítsuk meg.
Hámozzuk meg a krumplit és a tojásokat, és tálakban készítsük a munkapultra. A tejfölt is vegyük elő a hűtőből. A kiválasztott jénai tál alját vajazzuk ki.
Gondolatban osszuk három részre a tojást és a kolbászt, a krumplit négyfelé. majd kezdjük meg a rétegezést: alulra kerül egy rész krumpli karikázva, arra tojáskarikákat rakunk (szintén egy részt), megsózzuk, a kolbász harmadát, majd befedjük tejföllel. Ismét krumpli következik, aztán tojás, kolbász, tejföl, majd az utolsó emelet: krumpli, tojás, só, kolbász, krumpli, tejföl, só.
Amikor kész, tegyük sütőbe, állítsuk a hőfokot 230
fokra, és süssük az ételt 35 percig, amíg a teteje kicsit meg nem pirul. Ne engedjünk családtagjaink részéről érkező nyomásnak, hogy “jó lesz az már”, mert nem, az még nem jó. Sőt, miután megsült, legalább félórát állni kell hagyni ahhoz, hogy valóban finom legyen. Azalatt beszívja az aljára sütés közben kiengedett levet, és finom, szaftos, puha rakott krumplivá lényegül.
Na akkor jó.
Lehet tálalni. Készítsük az asztalra a maradék tejfölt, mert úgy lesz az igazi.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez nálunk is egy örök klasszikus…:)) Jól néz ki, most meg is enném!
Ma én is ezt készítettem,csak kicsit másként:)Nagyon szeretjük,jó kis házikolbásszal..hmmm..
Nálunk is ez lesz ma a vacsora, tényleg egyszerű kaja. Én nem szoktam lepirítani a kolbászt, de most kipróbálom. Persze jóféle házikolbásszal biztos finomabb:-) Tegnap túrógombócot csináltunk, rögtön meg is állapítottuk, hogy sokkal gyakrabban kéne azt is főznünk.
Tegnap en is rakott krumplit keszitettem, rogton ket adagot mert az egyik elkerult egy influenzas baratunk csaladjahoz. en mar evek ota konnyitek magamon azzal, hogy nyersen szeletelem fel a krumplit es ugy rakosgatom az edenybe. Egy kicsit tovabb kell sutni de megeri.
Nálunk csak 2 réteg krumpli lehet, és a férjem még ezt is sokallja.:) Alul krumpli, rajta tojás, kolbász. Aztán újra tojás, kolbász. A tetején a krumpli.Ez a lepirított kolbász nagyon jó ötlet, feltétlen kirpóbálom majd!
Nálunk is ez lesz holnap. Jó kis házi kolbászt kaptunk. Én is lesütöm a kolbászt.
Én meg úgy szoktam csinálni, hogy a tejfölbe reszelek fokhagymát, sót, borsot rakok hozzá, és a krumplit ebben összeforgatom, aztán úgy kezdem a rétegzést. Ettől még vékonyan meg is kenem a rétegeket. Jó sok tejfölt felvesz, az igaz, de valami olyan durván finom lesz az egész, hogy megéri.
Nagymamámtól is úgy láttam hogy a kolbászt/házit/ lesütjük.Én besamellel szoktam a tejfelt elkeverni fele-fele arányban. Szaftosabb úgy és kicsit takarékosabb. Van hogy kevesebb a kedvem szépen rakosgatni dolgokat, akkor a tojást a szeletelővel két irányól beletéve felaprózom és az is megy a besameles tejfelbe.
Hát igen, házi kolbászból nincs párja! Én úgy tanultam otthon, hogy egy jó nagy fej hagymát pici kockákra vágva üvegesre dinsztelünk, és arra borítjuk a tejfölt, megrottyantjuk, és ez megy a kolbászos rétegre meg a tetejére. Az a hagyma nagyon passzol bele!
Én sok hagymát vágok karikára, dinsztelem, sózom, és ezt teszem alá első rétegnek. A tejfölt pedig fel szoktam higítani tejjel, mert mi nagyon szaftosan szeretjük 🙂 És nagyon egyetértek Mónival, nem szabad hinni a “Jóleszazmár!” nyálcsorgatóknak!
Próbáljátok ki reszelt sajttal a tetején. Isteni! 🙂
Én úgy szeretem ezt a blogot! Pont azért, mert lassan Dunát lehet rekeszteni a sárgadinnyecarpaccióval, itt meg csupa finom házias étel meg nagymamás trükk van! Mintha a saját anyukámat hallgatnám (aki sajnos már jó régóta nincs velünk). Szóval hála és köszönet minden eddigiért és ezutániért!
Köszönöm!Hát bizony, rakott krumpliból sosem marad annyi, hogy másnapra elég legyen…:) Én is szoktam rá sajtot reszelni, de most épp nem volt itthon sajt. Meg aztán anyukám sosem tett rá.:))
Az alaprecept nálunk is ugyanez. Annyi a csavar benne, hogy a nagy pohár tejfölt elkeverem 5 egész nyerstojással, 15-20 dkg (vagy amennyi van) reszelt sajttal és úgy locsolom meg a tetejét!! Isteni lesz!! Egy szakácskönyvből vettem az ötletet és nagyon bejött!!
Nálam is volt hétvégén, a maradék még tegnap vendégszerepelt az elhozós ebédesdobozban :-)(Persze maradék tényleg csak akkor van, ha időben eldugom. :-)Egyébként a kolbászt-nem-pirítók táborához tartozom 🙂