A mai nappal végeztem a vizsgaidőszakkal: tegnapelőtt szociológiából, ma makroökonómiából vizsgáztam, mindkettőből írásban, úgyhogy eredményeket nem tudok – de egyik sem lett rossz. Köszönöm tehát a kedves érdeklődést, megvagyok, csak összesűrűsödtek a dolgaim. Merthogy miközben a vizsgákra készültem, dolgoztam a Laptopkonyhán is, a héten forgatás volt/van, közel negyven receptet vesznek fel ezekben a napokban, amelyek aztán szépen ki is kerülnek az oldalra.
Meséltem már, hogy önjutalmazó típus vagyok? Ám amíg ifjúkoromban egy-egy vizsga után egy-egy tábla csokival leptem meg magam (…), most beérem kevésbé hízlaló dolgokkal; mondjuk egy ilyen helyes linzerszaggató-párral, amelyek segítségével, viszont jó hízlaló linzereket lehet készíteni…
Egyébként 590 forintba került a kettő, egy lakásfelszerelési boltban vettem.
Akik régebb óta olvasnak, tudják, hogy nagyjából egy éve fogyókúrába kezdtem, ennek eredményeképpen őszig leadtam 12 kilót, utána elszántságom kissé lankadt – mert amikor az ember már majdnem eléri a kívánt célt, akkor a legnehezebb kitartani -, és a karácsonyi időszakban visszarántottam kettőt. Tehát mínusz tíznél tartok, ami nem rossz, ám most újra nekirugaszkodom, hogy tényleg elérjem azt, amit eredetileg szerettem volna. Innen még úgy hét kiló.
Elhatározásom olyan erős, hogy tegnap este már tornáztam is.
És erre ma linzert sütöttem, mert valamit muszáj volt, jutalmaztam magam és a családomat; én beértem a készítés gyönyörűségével, hogy használhatom új szerzeményeimet, az illatokkal, és egy-egy “lopott” falattal. A többiek nem, a negyven kis sütiből mindössze három várakozik már csak itt a hátam mögött, az étkezőasztalon arra, hogy valakié legyen. Egyelőre ellenállok a csábításnak.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
csipet só
1 tk sütőpor
1 kk reszelt citromhéj (csak kezeletlen héjú citromot használjunk!)
1 tojás sárgája
1 ek tejföl
sárgabaracklekvár
A lisztet összekeverjük a többi száraz anyaggal: a porcukorral, a sóval, a sütőporral, a citromhéjjal, majd eldolgozzuk a vajjal. (Citromhéj: mivel nem találtam kezeletlen héjú citromot, vettem egy csomag Kotányi reszelt citromhéjat – annak aztán nem sok íze van…de legalább nem mérgezem vele a családot.)
Hozzáadjuk a tojássárgát, összegyúrjuk, és ha nem áll össze, adunk hozzá tejfölt, legfeljebb egy evőkanálnyit, de az se legyen púpos, elég a csapott.
Amikor ilyen szép egynemű a tésztánk, folpackkal letakarjuk, és hűtőbe tesszük egy órára.
Az egy óra elteltével a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Elővesszük a tésztát a hűtőből, lisztezett gyúrólapon kb. 3 mm vékonyra kinyújtjuk. Ezután jön a játék: ugyanannyi lyukas és lyuk nélküli tésztát szaggatunk, a maradék darabokat mindig összegyúrjuk, újra kiszaggatjuk. A munka ezen részét a gyerekek is szívesen végzik.
Szaggatás közben sütőpapírral borított nagy tepsire pakoljuk a linzerpárokat, és amikor az első tepsi megtelt, a sütőbe tesszük 10-11 percre, akkor szép fehér marad. Én az első adagot 12 percig hagytam, látható a képen is, enyhén sült színt kapott – na nem mondom, egyáltalán nem ártott neki…
Amíg sül az első tepsivel, megtöltjük a következőt a második adaggal. Nekem éppen két tepsi lett tele.
Amikor a linzerkarikák kihűltek, egy kevés baracklekvárral összeragasztjuk a párokat. Épp csak egy kevés lekvárt teszünk mindegyik alj közepébe, és ráillesztjük a lyukas “virágot”.
Meg lehet szórni ugyan porcukorral, de most őszintén, minek…?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
