Túlzás nélkül állíthatom, remélem mindannyiunk nevében, hogy remekül érzetük magunkat!Vendégeimmel, Adéllel, Évával, Katival és Rose-zal jót beszélgettünk, bízom benne, hogy lesz még rá alkalmunk.
Pár napja már írtam, hogy fejben készülök, persze, megint csak az utolsó pillanatra maradt sok minden. Rendet rakni nem is akartam korábban, mint az érezésüket megelőző két órában, amikor váratlan esemény történt: betoppantak a barátaink ÖT gyerekkel…
Mindig örülök nekik, mert nagyon szeretem őket; most is örültem, és azon gondolkodtam, vajon mennyi idő marad arra, hogy fogadóképes állapotba hozzuk a lakást? Gondolatban kiosztottam a feladatokat, és amikor a barátaink elmentek, vezényelni kezdtem.
Meg sem álltunk hatig, vagyis, amíg meg nem érkezett első vendégem, Kati. Ajándékot is hozott, ezt:
| “Praktikák sok gyerekhez” táska |
Megvarrta a blogomat táskaként… Az örömömnél csak a meghatódottságom volt nagyobb. Gyönyörű a táska, az anyaga vízhatlan, a színei csodásak.
Aztán érkezett Adél, aki szépséges alátéteket hozott, ha jól emlékszem, a megnevezésük “mugrug”, egyfajta patchwork-technikával készült sütizős-kávézós kellék. Három pirosat, három kéket kaptunk. Nagyon tetszenek.
Rose nem mással, mint egy egész fagyasztott, konyhakész nyúllal állított be! Úgy döntöttem, hamarosan vadasként láthatjátok majd itt a blogon.
Éva barátnőm jött még, aki az egész estét szponzorálta kávés-teás készletével.
S hogy én mivel készültem?
Sütöttem sajtos stanglit, fatörzset, narancsos-áfonyás kekszet, és készítettem karamellás-diós kockát. Ez utóbbi olyan döbbenetesen finom, hogy közzéteszem a receptet.
Hozzávalók:
13 dkg cukor
2,5 dl tejszín
1 tk méz
3 dkg vaj
10 dkg durvára darabolt dió
A cukrot egy vastag talpú lábasba tettem, megolvasztottam – nem kell karamellizálni. Amikor megolvadt (kicsit sárgult is már), hozzáöntöttem a tejszínt, és addig főztem, amíg a cukor újra fel nem oldódott, és az egész egy kissé el nem kezdett sűrűsödni (kb. 10 perc).
Ekkor hozzáöntöttem a diót, beletettem a vajat, a mézet, és ismét sokáig főztem, amíg jó sűrű nem lett.
Amikor már olyan sűrű volt, hogy a fakanállal csíkot húzva az aljába nem záródott össze azonnal a massza, egy olajjal kikent tálba öntöttem – nem túl nagyba, hogy legyen vastagsága, kb.1-1,5 cm – és dermedni hagytam. Amikor kihűlt, késsel kis kockákra vágtam.
Kis bonbon-kapszlikba tettem, így helyezgettem egy tálra őket. Kb. 30 darab lett. Nem nagyok, viszont elég tömények ahhoz, hogy személyenként néhány darab elég legyen.
Búcsúzóul összeálltunk egy fotó erejéig.
Mindenkinek köszönöm a szép estét, a kedves ajándékokat!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
