Hajjaj
18-án vizsgázom szociológiából, és a könyvet olvasva azt veszem észre, minden mondat után elkalandozom. Még van többszáz oldal.
Na, mesélek kicsit arról, hogy is van most ez az egyetem-dolog, mivel már itt utalgattam arra, hogy vizsgázom, mintha olyan egyszerű lett volna eljutni idáig.
Nem volt az.
Először is: a suli szuper, nagyon élvezem, nem haladja meg az erőmet (eddig), és olyan érzés ott lenni, mint amikor az ember tudja, hogy a helyén van.
Ezért is kerültem enyhén depresszióba, amikor decemberben tandíj-nemfizetés miatt letiltották a vizsgajelentkezésemet. Nem volt pénzünk. Tandíjra főleg nem. A férjem tőlünk hatszáz kilométerre kereste porban-koszban a kenyérrevalót, én meg azt fájlaltam, hogy nem tudok befizetni százharmincezret a félévemre. Lelkiismeret-furdalásom volt; úgy éreztem, ha valahonnan elő tudnám keríteni, bizony, befizetném azt a pénzt. Be én.
Sajnáltam, hogy nem gondoltam végig előbb ezt az egészet, felvettem volna a diákhitelt, de most már késő… Január 15-én folyósítják, ha most megigénylem, akkor meg már majdnem vége a vizsgaidőszaknak. És lehet, hogy csak erre az egy félévre kell, az meg nem olyan vészes, azzal nem úszom el húsz évre… ez járt a fejemben december közepén.
Épp csak megemlítettem a barátnőmnek, Eszternek, a kanadainak ezt az egész dilemmát, aki gyakorlatilag kérés nélkül egy-két napon belül elutalta nekem a pénzt azzal, hogy fizessem be, tanuljak, ha már elkezdtem, igenis csináljam végig, és ne úgy tekintsem, hogy a gyerekeim elől veszem el a pénzt, hanem vegyem úgy, mint befektetést.
Így kerülhetett sor arra, hogy bejelentkezhessem a vizsgákra, és hogy most idegeskedjem a szociológia miatt.
De valamit nagyon elhatároztam: sokkal átgondoltabban fogom élni az életemet, illetve terelgetni a családi életünket. Az elmúlt évtizedekben hajlamos voltam arra, hogy hagyjam a dolgokat arra folyni, amerre akarnak – ez a taktika néha bevált, néha nem. Megelégeltem. Bár nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert hülyeségnek tartottam mindig is, most tettem.
Elhatároztam például, hogy nem várok másokra, főleg nem üres ígéretekre. Ó, azokkal tele van a padlás. Tudatosan dolgozni fogok azon, hogy a 2011-es évünk jó legyen, és erre nézve el is határoztam egyet s mást – az egyik ilyen a saját könyvem kiadása, amivel kapcsolatban nemrég közvélemény-kutatást is folytattam a blogon, hogy papíralapú, vagy inkább letölthető legyen. Célokat tűztem ki, konkrét célokat: mennyi legyen a havi jövedelmünk, mit szeretnék megvalósítani idén, ilyesmiket.
És tudjátok mi történt?
Az újév első napjaiban az egyik könyvkiadó képviselője jelentkezett, hogy mit szólnék, ha kiadnák a könyvemet.
A férjem olyan munkát kapott itthon, hogy megkeresi vele azt a pénzt, amit kitűztem célként.
A vizsgáimat eddig négyes átlaggal (ebben benne van a matek kettes) hoztam.
18-án szociológia. Remélem, a jó széria folytatódik.
Ma megint sajtos stangli volt, de libazsírral. Perfect.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)