Rám tört a sütési láz. Amennyire elkerült karácsony táján (nyomon követhető a blogból, szinte zéró süti, torta, szemben a 2009-es decemberrel), most annyira elővett. Az is igaz, hogy fejben már készülök az első pénteki vendégségre, gondolkodom, mivel várjam olvasóimat, akik közül többen igen nagy utat tesznek meg… Finoman érdeklődöm a barátaimnál, nem kapott-e valaki nászajándékba valami cuki teáskészletet, mondjuk Zsolnait, vagy valami hasonlót, mert nekem igazából semmilyen sincs, különféle bögréim vannak, de semmi készlet, pedig nagyon el bírnék már képzelni egy kis Herendit, amit húsz éve még szinte megvetettem (értsd: nem vásároltattam, hanem lenéztem), Istenem, változunk. Most szuper jól jönne, nem fogadhatom a vendégeimet hübelebalázs módjára, szóval, egy szép terítő is kéne. Déditől nem maradt valami jópofa teáskanál? Nem baj, ha nem ezüst.
Nincs? Sajtos stangli recept van? Köszi, küldd csak át.
És Éva átküldte.
Először is az élesztőt langyos tejben, egy kávéskanálnyi cukorral felfuttatjuk. A lisztet egy nagy tálba mérjük, elkeverjük a sóval, beledobjuk a vajat, és a két tenyerünk között elmorzsoljuk a liszttel. Amikor ezzel megvagyunk, hozzáadjuk a tejes élesztőt, a tojást, és egy vagy két evőkanál tejfölt.
Annyit, hogy jól gyúrható, inkább lágy, mint kemény legyen a tésztánk. Ilyen, mint ezen a képen.
Pihentetjük egy órát, de akkor a legjobb, ha egy egész éjszakát a hűtőben tölt. Ha sietünk, és azonnal nyújtjuk-sütjük, akkor is finom lesz a végeredmény, csak pihentetve finomabb.
A sütőt előmelegítjük 170 fokosra. Kinyújtjuk a tésztát, majd megkenjük felvert tojással, és megszórjuk reszelt sajttal.
A tésztát vékony, centis csíkokra vágjuk derelye- vagy pizzavágóval (persze, késsel is menni fog). Sütőpapírral borított tepsire rakosgatjuk a csíkokat, és kb. 25 perc alatt megsütjük.
Nem nagyon lehet abbahagyni. Úgyhogy vigyázzunk vele.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Olyan szepek, epp hogy meg nem szolalnak…!
Nem a porcelán, meg az ezüst a lényeg…, de te ezt úgyis tudod, hiszen amilyen szeretettel vársz bennünket, az átsugárzik neten, blogon, minden sorodon :), és többet is ér az minden tárgynál, ami eltörhet, elveszhet…
Nyami!!Életem első és egyetlen sajtos rúdja olyan “jól sikerült” hogy azóta is emlegetve van… mert olyan volt mint a Chokito… ronda és finom.Lapos volt és szétterült. Pedig mindent úgy csináltam ahogy anyum receptje írta. Nekünk van Zsolnay-nk!! 😀 Sütis tányér készlet.Még a párom kapta az unokatesójától, amikor az esküvője volt(az első 😉 ).Mert amúgy az unokatesója akkor a Zsolnay gyárban dolgozott, mint porcelán festő, és gondolom olcsóbban hozzájutott. :)8 éve amikor ide költözött apa, akkor beletette egy dobozba, szépen kipárnázva… azóta is abba van. Mindig megfogadjuk hogy majd ekkor meg akkor majd abból sütizünk, aztán mindig elmarad. 🙂
:))
Nagymamám sütött ilyet nekünk:-)Szerintem sem a készlet és az ezüst a fontos, biztos vagyok benne, hogy a pénteki vendégeid csodásan fogják magukat érezni anélkül is :-)))Várom a részletes beszámolót majd:-)
Nekem is volt egy Trapp István nevű osztálytársam az általános iskolában :)Egyébként a sajtos nagyon jól néz ki, azt hiszem én is megsütöm a családnak.
Stangliból sosem elég :-)Várom a pénteket. A beszámolódat. Előtte a gondolataidat, a ráhangolódást. A francba a Zsolnay-val 🙂 Jöjjenek a vidám, tarkabarka, társ nélküli bögrék!
Te mikor jössz?:)
Ígérem mindenkinek, lesz beszámoló:)
Régi “rejtett” olvasgatód vagyok, szeretem a blogodat :)Egy kérdésem lenne, ha nem haragszol:Szóval mivel külföldön élek itt nem lehet trappistát kapni. ezer féle sajt van, én mégsem tudom mivel lehetne igazán jól helyettesíteni. Erre nézve van valami tipped? Melyik az a (viszonylag nemzetközileg kapható) sajt ami jó rántani vagy stanglira, pogácsára reszelni?Köszönöm ha válaszolsz és jó vendégeskedést péntekre. Nem a Zsolnai számít hanem ami benne van 🙂 Nekem pl. van Zsolnaim mégis mindig félek ha vendégeknek kell főznöm… Edit
Kedves Edit, köszönöm:)Valami nem markáns ízű, zsíros sajt jó, ami megolvad. Nem igazán tudok segíteni, nem tudom, hol élsz; ementáli? edami? gouda?
Szerintem nyárnál nem hamarabb :-):-(
Köszönöm!Spanyolországban élek, ezeket a sajtokat lehet kapni, úgyhogy belevágok :)Ha bejön akkor már nem is kell féltve őrizgetnem a fagyasztóban az otthonról importált trappistát 🙂
Sziasztok!Nemrég kapcsolódtam be az olvasgatásba..és nagyon tetszik itt! Közös barátnőnk ajánlott Téged, vagyis hát a blogodat, a tuti receptek miatt. Most sül életem első sajtos stanglija, a recepted alapján, vendégek 2 órán belül…Én sem Magyarországon élek, a trappistát a Gouda-val helyettesítem mindenben! Még talán finomabb is!! Csak így tovább!
Sunflowerhead, köszi, ez a sajtos tuti siker! Ki a közös barátnőnk?:)
Nem merem leírni ide a nevét, nem szereti az internetes “reklámot” :-))Ha annyit írok, hogy 3 gyönyörű kislánya van és ő fűzi gyöngyből a legszebb ékszereket a világon, akkor már biztosan tudod én meg nem is vagyok elfogult…:-)
Ááááá…:))
Én is ismerem Trapp Istvánt. 😀
monterrey jack-et hasznalok en