Ma anyósom húga, Kati látogatott meg bennünket, aki mindig el tud kápráztatni azzal, ahogy a komolyzenéről beszél. Rajongása mély és elkötelezett, ifjúkora óta nyomon követ minden eseményt, ami ebben a világban történik. Számos tévés vetélkedőt megnyert, köztük a nyolcvanas években sugárzott “Szó, zene, kép”-et, és hosszú ideje módszeresen kutatja a hazai zenei emlékhelyeket. Könyve is jelent már meg a témában “Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye” címmel. Bizonyos időt eltöltve a társaságában az ember úgy érzi, eztán már csak komolyzenét hallgat majd, és fogadkozik magában, hogy megfoltozgatja hiányos műveltségét, mert a klasszikus zene varázslatos. Kati a youtube-on néhány kattintással számos különleges felvételt mutat, és csak csodálkozunk, hogy élhettünk úgy, hogy ezeket nem is hallottuk még?
Közben megannyi apró információval segíti a hallgatott mű megértését, vagy egy-egy zeneszerzőről mesél olyan történeteket, amelyek hallatán csak nézünk, te jó ég, honnan lehet tudni ennyi mindent? Ma történetesen Kodályról, Domingoról, és személyes jó barátjáról, Petrovics Emilről sztorizott, mi pedig hallgattuk elbűvölve.
Nem is tudom, Kodály hogyan került szóba, de mesélte róla, hogy olyan ember volt, aki küldetéstudattal élt, éppen ezért, hogy egészségét a lehető legtovább megőrizze, rengeteget sportolt: korcsolyázott, úszott, hegyet mászott, gyalogolt, és minden nap fél órát gimnasztikázott. 48 éven át élt együtt első feleségével, Emma asszonnyal, akivel a következőképpen ismerkedett meg: a hölgy tehetséges zenész volt, és összhangzattant szeretett volna tanulni, ám tanára folyton szerelmet vallott neki – ezért Emma asszony elküldte, és olyan tanárt keresett, aki biztosan nem akar majd tőle semmit. Az ifjú, szűkszavú Kodály teljesen veszélytelennek tűnt… Öt évvel később kötöttek házasságot. Emma asszony szalonjában találkozott Bartók és Kodály, és itt határozták el első népdalgyűjtő körútjukat.
Állítólag a második feleséget, Péczely Sárát is Emma szemelte ki Kodálynak saját maga utódjául, aki 40 évvel volt fiatalabb a mesternél. A fiatal nő vidámságot hozott az idős híresség életébe, hatására Kodály legendás szűkszavúsága is felengedett. Kati azt is mesélte, hogy Kodály életében nem nagyon járult hozzá ahhoz, hogy épületeket (művelődési házat) nevezzenek el róla; néhány kivételt tett csupán. Az egyik a nagykanizsai vasutas művelődési ház volt; a kanizsai vasutasok 1954-ben keresték meg az ország legnagyobb zenei tekintélyét, hogy a ház az ő nevét viselhesse. Kodály ismerte a vasutaskórust, többször hallotta őket országos dalversenyeken, s gratulált is a karnagynak, Ketting Ferencnek. A névadáshoz aztán végül – állítólag – azzal a feltétellel járult hozzá, hogy rendben, de ha meghallja, hogy az ő nevét viselő művelődési házban jampi zenét játszanak, vagy jampi táncot járnak, elmegy Kanizsára, és saját kezével vakarja le a feliratot a homlokzatról…
Ilyen történeteket hallhatunk Katitól – szinte vég nélkül, bárkiről. Úgyhogy nagyon örültem, amikor azzal a kéréssel fordult hozzám, mutassam meg a blogger működését, mert most, hogy hirtelen – korkedvezménnyel – nyugdíjas lett, elhatározta, komolyzenei blogot indít; a címe. Most borítékolom, nagy siker lesz!
És hogy valami gasztro téma is legyen:
nagyon jópofa könyvet hozott nekem ajándékba, a címe: Cserepes sütemények. A szerző amolyan római tálként használja a természetes anyagú virágcserepet – micsoda ötlet!
A lényeg, hogy a cserép új legyen, nem mázas és nem lakkozott, az átmérője legalább 5 centi. Minden alkalommal forró vízbe kell áztatni, és sütőpapírral kell kibélelni a cserepet/cserepeket.
Persze, a receptek elkészíthetőek hagyományos formában, vagy tepsiben is, és most én is így sütöttem meg ezt a citromos süteményt.
Hozzávalók:
25 dkg cukor
4 tojás
csipet só
2 dl olaj
1,5 dl narancslé
0,5 dl citromlé
30 dkg liszt
1 cs sütőpor
A tetejére:
10 dkg porcukor
4 tk citromlé
Összeállítása rendkívül egyszerű. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a felsorolás sorrendjében hozzáadjuk a többi hozzávalót. Sütőpapírral bélelt, vagy zsírozott/lisztezett közepes (26×30 cm) tepsibe öntjük a masszát, és kb. 35 perc alatt megsütjük.
Amikor kész, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és egy tálcára tesszük. A porcukrot összekeverjük a citromlével, és elosztjuk a süti tetején. Ahogy hűl, úgy meg is szilárdul rajta.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
