Pillanatkép a mai napról, majd paradicsomleves forever
“Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!”
(Weöres Sándor)
Ez a vers jutott eszembe ma, amikor úgy tizenegy óra magasságában száradó hajjal, paradicsomlevest főzve, a maastrichti konvergencia-kritériumokat tanulmányozva nevelgettem valamelyik gyermekemet (HÁNYSZOR MEGMONDTAM MÁR, HOGY NE HAGYD A PIZSAMÁDAT A FÖLDÖN?!), de úgy, hogy azért még közben válaszolgattam a Laptopkonyha fórumában a hozzászólásokra.
Délben vizsgáztam az egyetemen Európai Uniós ismeretekből.
Nem is lett rossz.
A paradicsomleves sem.
És most, hogy ezt leírtam, ekkor döbbentem rá, ifjúságom emblematikus levese nem is szerepel még a blogon. Ezen sürgősen változtatnom kell.
A paradicsomleveshez kedves emlékek fűznek. Húszas éveim elején több lánnyal közösen béreltünk egy lakást, és vasárnaponként általában együtt ebédeltünk. Ez a leves állandó szereplője volt a hétvégi menünek, mert mindenki szerette, ám volt egy nem túl kedvelt jellemzője: mindig kifutott. Villanytűzhelyünk volt ugyanis, amelyen hiába vettük le a hőfokot, a lassan hűlő lap hője még éppen elég volt ahhoz, hogy a fazék tartalmának egy része komoly munkát adjon a konyhatakarításra beosztott lakónak. Ennek ellenére kedvenc volt, az is marad mindörökké. Ámen.
Tavaly tavasszal egy számomra kivételesen kedves “bloggertársnővel” megbeszéltük, hogy indítunk egy jó kis blogot; annak az első bejegyzése lett ez a leves így, retrósan, kékabroszosan, piroslábasosan. Aztán végül kísérletünk hamvába holt, valószínűleg nem most volt itt az ideje. Ha esetleg idővel feltámad, mint holmi Főnix, netán Kopasznyakú, arról beszámolok. Addig pedig… itt vannak róla ezek a képek, és maga a Leves.
Hozzávalók 5-6 személyre:
4 ek olaj
3 ek liszt
kb. 20 dkg paradicsompüré
2 liter víz
1 fej vöröshagyma
1 tk só
4 ek cukor
bors
zellerlevél
Az olajat hevíteni kezdjük a leveses fazékban. Amikor forró, rádobjuk a lisztet, és kevergetjük, nehogy leégjen.
Amikor a liszt halvány zsemleszínűvé válik az olajban, hozzáadjuk a paradicsompürét. Ha ilyen nagy (380 g) üvegesünk van, annak kicsit több, mint a felét. Elkeverjük, és felöntjük nagyjából két liter vízzel.
Beledobjuk egészben a megpucolt hagymát, a zellerlevelet (ha friss, mehet bele egyben, és aztán egyben ki is tudjuk dobni belőle – ennek hiányában jó a szárított, morzsolt is.) 10 percig hagyjuk forrni, közben figyelünk, nehogy kifusson. Ha mégis kifut, vigasztaljon minket a tudat, hogy mással is előfordult már. Tehát a 10 perc elteltével beletesszük az eperlevél tésztát – nagyjából 5 dekát. Addig főzzük, amíg a tészta puha nem lesz. A leves akkor a legfinomabb, ha tálalás előtt van ideje egy kicsit fedő alatt pihenni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)