Hogyan készültek Szilveszterre 1931-ben?
Nagynéném a – nem bántásképp mondom – szokásos karácsonyi ajándéka (tusfürdő, dezodor) mellé félszegen megjegyezte: nem mondta apád, találtam a padláson 1931-32-es újságkivágásokat, csupa recept, kell?
Kell hát!
Dacolva az autóban olvasást követő hányingerrel, már a hazafelé vezető úton belemélyedtem a kis gyűjteménybe. Megsárgult lapokat hajtogattam ki óvatosan, nehogy tovább szakadjanak, és olvastam fel férjemnek az egyik szerkesztő kirohanását, miért is nem való a nők kezébe volán.
A Pesti napló 1931. december 25-i számában a “Fejezetek az ínyesmesterség köréből” című rovatban (amelyet egyébként maga Magyar Elek, Az ínyesmester szakácskönyve írója vezetett) a krampampuliról találtam egy remek kis értekezést. Olvassátok el ti is!
Talán vannak, akik azt mondják, hogy a modern amerikai italok divatjának idején a puncsfélék elvesztették jelentőségüket Szilveszter éjjelén, de bármennyire kedveljük is a cocktailek és társaik változatosságot nyujtó rendjét, Szilveszterkor mégis illő helyet adhatunk a puncsnak, és pedig elsősorban az égetettnek, azaz a krampampulinak.
Midőn közeledik az éjfél, hatalmas, öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot. A cukrot megöntözzük fél liter finom cukornádrummal (ennek egy része kisüstön főtt szilvórium vagy seprőpálinka is lehet). Fidibusszal meggyujtjuk (ilyenkor a lámpákat elolthatjuk), s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég s a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez a processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt, fűszeres (fahéj, szegfűszeg) fehérbort, 1 liter forró teát, 2 citrom és narancs levét. Pár percig állatjuk, de vigyázunk, hogy ki ne hűljön. Jól megkeverjük s megkóstoljuk, nincs-e híja valamilyen irányban. Elég erős-e, elég édes-e vagy ellenkezőleg, túlerős, túlédes-e? Ha kell, segítünk a bajon, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt. A kívánatos gyümölcsökből mindenkinek adunk egy-két darabkát.
Az óra íme éjfélt üt, a krampampulival telt poharakat kocintásra emeljük.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)