Ajándék az utolsó pillanatban

Sikerrel lezajlott a 24-i ünnep, megvolt az ajándékozás, és mindenki örül. Emiatt kicsit mindig szorongok az átadás előtt, illetve a vásárlás során: eltalálom-e, amire vágynak  a gyerekek, vajon igazságosan osztom-e el a rendelkezésre álló összeget, és a többi.
Sikerült.
Ma, azaz 25-én azt tettük, amit az utóbbi években ezen a napon szoktunk: a barátainkkal az egyik közeli termálfürdőben áztattuk magunkat. Az az igazság, hogy korábban 25-én látogattuk végig az én rokonságomat, mászkáltunk, mint a mérgezett egér, 26-án hozzánk jöttek a sógoromék, és 27-én, de legkésőbb 28-án beállt a karácsony utáni fáradt kómás állapot, amikor csak lézengtünk itthon.
Ezzel szakítottunk, amikor úgy döntöttünk: nem autózunk órákat az első ünnepen, hanem inkább kicsit rápihenünk a másnapi vendéglátóskodásra, majd pedig, amikor már mások számára vége az ünnepnek, akkor megyünk a szüleimhez, a nagymamámhoz, a nagynénémhez, és akkor még mindig van ajándék… Tudom, vannak családok, ahol ez szentségtörésnek számít, de én őszintén hálás vagyok a szüleimnek, rokonaimnak, hogy elfogadták, és tolerálják a mi ünnepi ritmusunkat.

Nos tehát, mivel ma találkoztunk a barátinkkal, nem maradhatott el az ajándék – amelynek egyik felét tegnap este, a másikat ma reggel készítettem el. Az ajándék egyik fele habcsók volt, a másik pedig egy üveg lemon curd, plusz még mellé egy segítsütis receptfüzet. Mind a lemon curdre, mind a habcsókra igaz, hogy inkább időt igényel, mint anyagi befektetést, másrészt pedig szinte mindenki szereti. Ezért ajánlom azoknak, akiknek még a napokban gyorsan valami ajándékot kellene adniuk valakinek.

A habcsókkal sokszor kísérleteztem már, még soha az életben nem sikerült. Mindig megbarnult, vagy ragacsos lett, vagy szétfolyt, megingatta az önbizalmamat, na. De tegnap, ahogy a habcsók receptek között keresgéltem (mert azért nem adtam fel), találtam egy olyat, aminek az olvasásakor tudtam: így nekem is sikerülni fog. Igaz, kicsit körülményes a gőz fölötti felverés miatt, de ha megvan a megfelelő edényünk, amiben ezt a hadműveletet végezzük, nem lehet gond. Virágkötő Rita blogján akadtam tehát erre a részletes elkészítési útmutatóra, amelyet szó szerint követve egyszerűen tökéletes végeredményt kaptam. Tökéleteset.

Hozzávalók:
tojásfehérje, amit pontosan lemérünk (én 20 dekával kísérleteztem)
pontosan háromszor annyi porcukor (így tehát ez 60 deka volt)
ha díszíteni akarjuk, akkor különféle dekor cukrok, gyöngyök

1. A fehérjéből kemény habot verünk habüstben, vagy olyan edényben, amit aztán vízfürdőbe állíthatunk. Nekem erre a célra a kenyérsütésre is használatos jénaim a legmegfelelőbb. Ez éppen belefér az egyik lábasomba, amelynek az aljába vizet teszek, de csak annyit, hogy ha beleteszem a jénait, a víz ne érje annak az alját, csak a gőz.
2 Amikor teljesen kemény a fehérjehab, belezúdítjuk egyben a porcukrot, és elkeverjük. Sűrű, ragacsos massza lesz.
3. Meggyújtom a gázt a vízfürdő alatt, beleteszem a jénait, és verem tovább a porcukros fehérjét jó sokáig. Addig, amíg a hab már jó meleg, fényes nem lett.
3. Ekkor kivettem a vízfürdőből, hogy hűljön, de vertem tovább, amíg  olyan kemény nem lett, hogy ha végighúztam benne az ujjamat, a nyoma ott maradt, a hab nem folyt vissza, meg sem mozdult.
4. Rita azt írta, hogy csak hidegen kezdjük a habot formázni, azaz habzsákból sütőpapírral borított tepsire nyomni, de az a helyzet, erről megfeledkeztem, és még langyosan karikákat, fenyőfákat, szíveket, sőt, neveket   rajzoltam a csillagcsövön (csőn?) keresztül.

5. Miután teleirkáltam a két tepsit, 50 fokos sütőbe toltam őket 3 órára, de úgy, hogy a sütőajtót egy fakanállal résnyire kitámasztottam. Mire letelt az idő, éjfél lett, ám azt láttam, a habcsókok közepe még lágy, ezért reggel még több, mint egy órán át folytattam a szárítást. Gyönyörűek lettek, nagyon elégedett voltam.
Gondoltam, örülni fognak a hab-neveknek, ám azok a csomagolás során sajnos eltörtek… Nem voltam elég óvatos. Így maradtak a karikák, szívek, fenyőfák, “csókok”.

A lemon curdöt bár már egyszer leírtam, hogy ne kelljen keresgélni, ideírom újra.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)