És megint szombatra esett. Ezúttal csupán négy liba lépett át az örökkévalóságba, de a munka így is jó sokáig tartott, mivel arányosan kevesebben voltunk, mint a legutóbbi mészárláskor. Akkor nyolc lúd maradt, amiből egyet elajándékoztam egy számomra emlékezetesen jól sikerült nyereményjáték során, hármat pedig megvett lábon a szembeszomszéd, az a gyanúm, karácsonyra tömi őket (sérelmükre, ahogy azt Ujpéter mondaná). Nem is csoda, épp tegnapelőtt esett le az állam – azóta is keresem – hogy hétezerről tízezerre kúszott fel a libamáj ára, én is megfontolás tárgyává tenném a tömést, ha még lenne libánk. De már, hál’isten, nincs.
A képért bocsánat, bár a férjem, ez finom lélek próbát lebeszélni, ne tegyem közzé, érzékenyebb olvasóimat nem kell feleslegesen sokkolni, de hát, lássátok feleim, mik vogymuk. Brutális húsevők, azok.
Büszke vagyok magamra, hogy immár teljesen egyedül bontottam szét mind a négy madarat, csodálatosan leválasztottam a májról az epehólyagot, kitisztítottam a zúzát, ésatöbbi. Önbizalmam komoly erősítést kapott, de mielőtt elbíztam volna magam, apósom, aki ezúttal is a csapat tagja volt, kopasztás közben megkérdezte:
– Akkor karácsonyra megcsinálod azt a vadat?
Tudniillik pár napja beállított két kilónyi vaddisznóhússal, hogy az majd jó lesz karácsonyra, tegyem be a fagyasztóba. Amúgy a vadpörköltet nagyon jól készíti az öreg, gondoltam, biztos csak megőrzésre adta át a húst, mert az ő mélyhűtőjében nincs hely. De ezek szerint másképp gondolta.
– Hát, megcsinálhatom… – mondtam szerényen, és közben felidéztem a közel egy éve alkotott szarvaspörköltet, vállon veregettem magam képzeletben, igen, Móni, ügyes vagy te. Erre após megszólalt:
– Csak aztán nehogy olyan legyen, mint az a múltkori halászlé…
Héhéhéhéhé, mi van a halászlével??? Hiszen dicsérte hogy milyen jó!
– Mér’, mi volt a baj a halászlével? Hiszen dicsérte…!
– Hááát… – mondta jelentőségteljesen, és aztán nem is tett hozzá mást. Na akkor most mi van? Jó volt, vagy nem volt jó?
Nem is árulta el. Így vállaljon el neki az ember bármit, egy évvel később kiderül, hogy amire azt mondta, jó, azt nem is úgy gondolta. Most akkor jól főzök, vagy nem? Tudok halászlét, vagy nem? El merjem vállalni a vaddisznót, vagy inkább ne?
Úgyis az lesz a vége, hogy vállalom, persze. Legalább majd tud miért szekálni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
juj…nem is tudtam, hogy ilyen vérmes vagy…utsó élményem a szárnyasok vágásával kapcsolatosan amikor egy kacsa fej nélkül futott utánam, nah azóta kerülöm az ilyesmit….A kép lehet nem szerencsés állatvédők szempontjából…de nem semmi..tiszta horrorfilmbe illő….
Hát nem is tudom, hogy kéne ezeket a libákat (és egyéb, evésre szánt állatokat) méltón átsegíteni a túlvilágra. Talán eutanáziával?!?Ez van, még mindig jobb, mint amit a Food Inc. című filmben lehetett látni. Nem is ettem utána csirkét hónapokig…
Ez a valóság! Mindig érdemes megmutatni nem szépítve. Ezért jó, hogy elhoztad a képet!Hajlamos az ember megszépíteni mindent, pedig tudjuk, hogy…, csak szemet húnyunk. Szép ünnepet kívánok!
A ferjem eppen rapillantott a kepre ahogy olvastam a blogodat es csak ugy menteben megkerdezte “disznooles?” mire ravagtam “libameszarlas”. “De jo nekik”-mondta . Mi husevok vagyunk. Hahaha
Hmmm, megoldás ha a libáknak és egyéb baromfiknak /baromfiaknak?/ televíziót helyezel el az ólban. Akkor vérmentesen, de cseppet sem könyörületesen a halálba unják magukat.Vajon mit szólnának EHHEZ az állatvédők?????Egy rendes tyúk vagy liba illetve kacsavágás bizony véres. És pont.Szurkolok a karácsonyi vadhoz! Nálunk karácsonyi birkapörkölt készülődik….. Amúgy kívánok nyugodalmas és békés karácsonyt. Az Újévre meg amit magatoknak kívánsz! És további blogolást /nekünk, olvasóknak a mi örömünkre/.
Móni! Azok alapján, amiket nálad olvasok, Te igenis tudsz főzni! Úgyhogy holmi vaddisznó nem hiszem, hogy kifogna rajtad! De ha apósodnak nem ízlik, csak szólj, én bevállalom a karácsonyi vacsorát! 😀
Szerintem pont a /szakszerű/ házi vágások “kíméletesek” az állatok szempontjából. Nem véletlen, hogy a hús sokkal másabb, mint azoké az állatoké, amik szó szerint futószalagon végzik… /az állatvédők meg olvassanak állatvédős blogokat/Móni szerintem az apósod humorizálhatott 🙂 Áldott ünnepeket, és boldog új esztendőt kívánok, Nektek!üdv: ML
Mindig belepillantok a blogodba! Nagyon tetszik! Nekem is négy gyerekem van, szóval jól jönnek a praktikák, mert igazi kis sáskák. A libavágás kemény dolog. Mi nemrég estünk át az első önállóan szervezett disznóölésen. Eddig anyuéknál intéztük sok segítséggel. Jól sikerült, amit a fiúk tisztességesen meg is ünnepeltek este saját alma pálinkával. Dehát így telik az élet vidéken. Én újabban szappant készítek, aminek a család nagyon örül!
Jól van jól van, azért ne egyetek meg reggelire, nem rossz indulatból írtam az állatvédőket:D…nekem nincs bajom a libavágással, bár azt hiszem engem egyszer kétszer fel kéne mosni egy ilyen látvány után:D:D:D:D…hiába no pacal vagyok ez van…
:DDHát ezeken a hozzászólásokon jót nevettem! Mák, nem gondoltam, hogy rosszindulatból írtad volna:)Egyébként, ha nem fogjuk őket erősen, ezek el is repültek volna fej nélkül…
Szia! Én azóta eszek módjával húst (sőt hacsak tehetem nem is eszek) amióta ilyen véres élményekben nincs részem. Igen, nem túl szép látvány ez, de hozzátartozik a mi létünkhöz. Szerintem még mindig jobb így, mert tudod hogy igazi hús, és friss. Itt lakok a főváros közelében és amikor kimegyek a piacra, meglátom azt a sok húst, inkább a zöldségek felé nyomulok. A piaci húsnak nem illata, hanem szaga van és nem feltétlenül attól hogy nem friss. Érzem benne a rengeteg fertőtlenítőt, látszik, hogy dugig nyomták a húst is fertőtlenítős vízzel hogy súlya legyen. Szomorúan nézem mindig, hogy az a sok hús miért is csillog annyira???? Sokszor elkap a hányinger, bár nem vagyok vega, mégsincs hozzá gusztusom megenni. Másrészt sajnálom ezeket az állatokat, mert értelmetlen életük volt, értelmetlen halállal és hozzájuk nem méltó módon undorítóan meg is gyalázzák a húsukat mindenféle fertőtlenítővel és még talán ott romlik meg a bolt polcán is. A KFC-s pipikről pld tudom, hogy szerencsétleneket elhúzza a mellük súlya, nem képesek lábra állni, őket a mellükért tenyésztik, hogy jó legyen a húshozam. Azóta nem eszek a meki és burger után a kfc-ben sem. Ezért csípem Jamie Olivert, mert ha a maga módján is, de azért jó néhány ember szemét felnyitotta ezzel a tenyésztési móddal kapcsolatban.És köszönöm a képet, engem egyáltalán nem rettentett meg!!!Áldott, békés karácsonyt kívánok Neked!M.
Ja és azt elfelejtettem még írni, hogy szégyellem, de nekem sosem volt merszem elvágni egyetlen szárnyas torkát sem (attól függetlenül, hogy szeretem a húsát). De utána, amikor anyuval és a mamámmal nekiálltunk kopasztani, bontani, aktívan részt vettem a dologban és a mai napig tök jól tudok csirkét bontani 🙂
Szia!Még csak rövid ideje vagyok rendszeres olvasód, de ha nem veszed sértésnek, szívesen adok tippet a vadhoz, mert a pörköltek nagyon az én asztalom…:DAz én apósom veszettül finnyás, de a vadpörköltemért sorba áll…:DHa írsz nekem egy e-mailt, akkor leírom az én pörimet: papp0818@gmail.com