Sonkás-sajtos roló

Mint a Noszty fiúnak Tóth Marival, nekem is volt már egy esetem a sajtos rolóval; akkor javarészt bosszúságot okozott, teljesen elbizonytalanodtam, hogy lehetek ennyire béna, holott a recept alapján olyan egyszerűnek tűnt az egész…

De akik rendszeresen olvastok, tudjátok, nem a meghátrálás embere vagyok, hűen tartom magam jelmondatomhoz, miszerint a gasztrobloggerség kötelez. Így aztán, amikor legutóbb egy lakásfelszerelési boltban “mi a túró lehet ez”-t gondolva lehajoltam az alsó polcon meglátott csomagocskáért, éreztem, ez nem volt véletlen.
Habtekercs formák volt a zacskóban, szám szerint tizenkettő, igaz, úgy néztek ki, mint valami fémipari melléktermék, lehet, hogy az is, de tudtam: esélyt kaptam, hogy megmentsem a becsületem sajtos roló-ügyben. Azon nyomban a kosaramba küldtem egy zacskóval (890 forint volt), és csak a pénztárnál bizonytalanodtam el, mondtam is a férjemnek: lehet, egyből két csomaggal kellett volna vennem, mert a zacskón szereplő receptet is ennyire méretezték… de mindegy.
Ez volt az az ominózus alkalom, amiről Bence fiam, a kis bloggergyerek olyan érzékletesen beszámolt a saját blogján: azaz, hogy kaptunk egy kályhát, de cső nem volt hozzá, ezért azt vennünk kellett – így kerültünk férjemmel együtt a lakásfelszerelési boltba. Bence azt is felvázolta, milyen jó, mert most már nagyon meleg van a lakásban, húsz fok. Nos, azért ennyire nem tragikus a helyzet… Van gázfűtésünk, de mivel brutális drága, átálltunk a kályhákkal való fűtésre; már mindenhol klassz meleg volt, csak a mi hálószobánkban nem, odáig nem jutott el a lakás többi részéből. Az ajándékba kapott kályha így pont jól jött, és most már nálunk, a szülői hálóban is tudunk fával fűteni, sokszor 23-24 fok van, ami már kicsit túlzás is.
A lényeg, hogy ehhez a kályhához vásároltunk csövet éppen, amikor a habtekercs-végzet elért. Hazatérve aztán kiderült, hogy a kályhacső nem passzol, így a férjemnek volt még vagy két köre, mire a megfelelő méretűt be tudta szerezni, de én már ekkor nem tartottam vele.
Délután viszont előszedtem a táskából habtekercs formát, a konyhapulthoz vittem, és ekkor teljesen ledermedtem.
Ott is volt egy csomag.
Te jó ég, loptam egy zacskóval, és észre sem vettem! Én vagyok a női Dr. Jekyll és Mr. Hyde, egyik állapotomban igyekvő, ámde meglehetősen szétszórt családanya, a másikban mániákus habtekercs forma-tolvaj!
Orvoshoz kell mennem, sürgősen. Itt valami nagy baj van… Remélem, bankot nem raboltam, vagy ilyesmi…
Amikor idáig jutottam a gondolataimban, a férjem, látva, hogy meredten nézem a két csomagot, megjegyezte:
– Ja, hoztam én is egyet, különbözet volt a kályhacsövek árában, le kellett vásárolnom párszáz forintot. Rendes vagyok, nem?
De.
Nagyon.
Mit mondjak, egyik oldalról nagy kő esett le a szívemről, másrészt kicsit megijedtem, hogy önkéntelenül ilyesmit feltételeztem magamról. Azt hiszem, jólesne egy kis nyugalom.
És hogy milyenek a formák? Kiválóak! A sajtos roló nem ellenfél többé, sőt, sokszor jár azon az agyam, milyen jó kis tölteléket találjak ki a tésztához – mert rendkívül sokoldalúan használható, nemcsak sajtos krémhez való.
Sajnos, ami a képeket illeti, elnézést kell kérnem: a számítógépünkkel még mindig probléma van, például a fényképezőgépről nem tölt át képeket, azonnal újraindítja magát, ha ilyesmivel próbálkozom, a telefonomról viszont elfogadja. Ezért ilyenek, amilyenek.

Tehát, a tészta hozzávalói (a csomagon jelzettekkel szemben nem 24, hanem pontosan 12 darabra elég…)
25 dkg vaj
30 dkg liszt
kb. fél deci víz
1 kk ecet
1 tk só

Tegyük egy tálba a vajat, a lisztet és a sót, és az ujjhegyeinkkel, illetve a két tenyerünk között dolgozzuk össze.

Adjuk hozzá a vizet és az ecetet, gyúrjuk össze a tésztát. Jó kemény legyen, de ha nem akar összeállni, óvatosan adagoljunk hozzá még egy kevés vizet. Ha megvagyunk, tegyük a tésztát hűtőbe. Amíg a tészta hűl, készítsük el a krémet, amivel tölteni szeretnénk majd – én ezúttal is a múltkori sajtos roló krémjét használtam annyi különbséggel, hogy tíz deka apróra vágott sonkát is kevertem hozzá.

Amikor a krém kész, vegyük elő a tésztát a hűtőből, melegítsük elő a sütőt 220 fokra.
Nyújtsuk ki a tésztát úgy, hogy a hossza kb. 50 cm legyen – ehhez képest alakítsuk a szélességét – a tészta vastagsága pedig kb. 2 mm. Pizzavágóval, vagy éles késsel vágjuk fel 1,5 cm széles (és 50 cm hosszú) csíkokra.

Kezünkbe vesszük az egyik formát, és a szélesebb végénél kezdve rátekerünk egy tésztacsíkot úgy, hogy fél centi szélességben mindig fedje az előzőleg rátekert darabot. Sütőpapírral borított tepsire rakjuk a rollnikat úgy, hogy a tésztavégek mindig alulra kerüljenek. Lekenjük őket felvert tojással, és 17 perc alatt megsütjük.

A kész rolókból gyönyörűen kicsusszannak a formák. Így nyertünk kevés idő alatt, nulla idegeskedéssel 12 tölthető rolót!
Nincs más dolgunk, mint megvárni, amíg kihűlnek, és betölteni.
Javaslom a beszerzését mindenkinek: kevés beruházással szuper finomságot készíthetünk.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)