Anna-Mária kenyere

A múltkori kenyérsütős bejegyzésemet követően kaptam egy levelet Anna-Máriától, aki erdélyi származású, jelenleg Olaszországban él férjével. Megosztotta velem saját kenyérreceptjét, amit nagymamája útmutatása alapján kezdett készíteni évekkel ezelőtt. Úgy gondoltam, közzéteszem.

“Hogy miért is készítem saját kezűleg a kenyeret? Azért, mert itt Olaszországban nem lehet “igazi” kenyeret kapni, csak zsemlét, ami nagyon drága, és egyáltalán nem hasonlít az otthoni, erdélyi kenyérhez. Az első években élesztővel készítettem, de az utóbbi két évben nagymamám tanácsára kovásszal. Minden kenyérsütés alkalmával egy tojásnyi gombócot félreteszek a kenyértésztából, amit egy befőttesüvegben, kevés sóval a tetején hűtőszekrényben tárolok. Erdélyben mindig is kovásszal készítették a kenyeret, s a régi időkben, amikor nem volt hűtőszekrény, akkor hűvös helyen tárolták; hetekig is elállt, igaz, volt egy kis erjedt szaga, de azt mondták, az a jó, mert úgy lesz jó kenyér belőle.

1 és fél kg lisztet használok, 1 kg sima fehér lisztet és fél kg teljes kiőrlésűt, vagy valamilyen magos lisztet. Langyos vizet adok hozzá, amennyit felvesz, és kb. 1 ek. sót. Egy nagy tálba belerakom a liszteket, a sót, a kovászt, és a vizet lassan adagolva, inkább keményebbre gyúrom, majd letakarom, és hagyom több órán keresztül kelni. Általában reggel 9-10 óra felé gyúrom meg, majd délután 4-5 óra felé újból gyúrom, ekkor egy sütőpapírral bélelt magasfalú tepsibe ( kb. 23cm x 33cm) rakom, és újból kelesztem 1 órát.  Nekem gázsütőm van, amit nem szoktam előmelegíteni. Amikor a tészta megkelt, begyújtom a sütőt, berakom a tepsit, és 200-210 fokon másfél óra alatt megsütöm a kenyeret. Amikor kész, abroszba, és úgy egy nejlonszatyorba rakom, amiben reggelre szépen megpuhul. Nálunk általában egy hétig kitart, ugyanis csak a férjemmel vagyunk ketten, most várjuk első kisbabánkat. Kenyérsütő hiányában a műveletet kézzel végzem, amit nagyon szeretek, egyelőre nem is hiányolom a kenyérsütőt. Igaz, a mi kenyerünk nem lesz kerek, de nálunk a forma nem számít, a lényeg, hogy finom legyen! Nyáron, amikor nagy meleg van, akkor este gyúrom meg, reggel újból, és amíg hűvös van, megsütöm, így estére már friss kenyerünk van.

Mellékelek pár képet a kenyerünkről, amit szombaton sütöttem.”