Tarte Tatin
A Tatin nővérek legendás almatortájának keletkezése a feledékenységnek köszönhető, látjátok hasonló cipőben járó feleim, még beírhatjuk nevünket akár a gasztrotörténelembe is e tulajdonságunk okán. A testvérpár a Loire-völgyben vezette szállodáját, és egyik nap Stephanie, aki az almatortát készítette, véletlenül a tészta helyett a gyümölcsöt tette a piteforma aljába. Mentette a menthetőt, így lett borított almatorta a vége, és ezzel nemcsak a Loire-völgyben váltak ismertté a hölgyek, hanem az egész világon.
Sokféle recept létezik, nekem eddig legjobban a Mézesmadzagnál talált vált be a legjobban.
Először összeállítjuk a tésztát: a hozzávalóit egy tálba tesszük, a vajat kockákra vágva, a vízből indulásnak csak 3 evőkanálnyit, és összegyúrjuk gyorsan, kb. 3 perc alatt. Ha túl száraz lenne, először csak egy evőkanál vizet adunk még hozzá, sokat fog jelenteni. De ha mégis szükséges, tehetünk még egyet – de csak türelmesen.
Pár perc múlva így kell kinéznie, ekkor fóliába csomagoljuk a gombócot, és hűtőbe tesszük.
Jöhet a töltelék.
Meghámozzuk, félbevágjuk az almákat, a magházukat kivájjuk – és erre felhasználhatjuk végre a számomra rejtélyes oknál fogva karalábévájó néven elhíresült szerszámot, amivel kapcsolatban anno úgy éreztük, hogy a teljes élethez mindenképpen szükséges, ám a nyári dinnyefalatozásoktól eltekintve a konyhafiókban fekszik elfeledve. Nos kérem, örömmel mondhatom, számomra nagy felfedezés volt, hogy almamagház-kikanyarításra ez az eszköz a legalkalmasabb; és amióta ennek tudatában vagyok, többé már nem szúrom a kést a tenyerembe, a karalábévájó pedig immár teljes értékű tagja a konyhai eszközök táborának. De hogy a lényeget el ne felejtsem: a fél almákat még negyedelem, ami azt jelenti, hogy egy egész almából nyolc cikket nyerek ki.
Egy elég nagy, és vastag talpú lábasban vagy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, majd beleszórjuk a cukrot, és kb. öt perc alatt karamellizáljuk.
Ne ijedjünk meg, hogy a vajas karamellünk nem így néz ki egyből, sőt, ha néhány percig úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi, a vaj kiválik, tejóég, hogyan lesz ez homogén – legyünk türelemmel, az lesz, csak kevergessük szorgalmasan. Amikor ilyen, akkor…
…beledobjuk az almát, rácsavarjuk a citromlevet, a citromhéjat is hozzáadjuk (de nagyon fontos: csak akkor, ha kezeletlen az a héj, ha vegyszeres, inkább hagyjuk ki – én is ezt tettem), és kb. húsz percig pároljuk, amíg az alma leve nagyjából elfő.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
Az almát a kiszemelt (nem kapcsos) tortaformába (kb. 26 cm) öntjük.
A tésztát kinyújtjuk, kicsit szebben, mint én…
…és az almára borítjuk, a tészta szélét benyomkodjuk a forma és a karamelles alma közé. A tésztát villával megszurkáljuk, és 30 percre a 220 fokos sütőbe tesszük.
Amikor kész, kivesszük a formát a sütőből, pár percig állni hagyjuk, tartalmát egy határozott mozdulattal tálra borítjuk.
Úgy jó, ahogy van. Olvastam, Mireille Johnston, akitől a recept eredetileg származik, tejszínhabot ajánl hozzá, szerintem nem kell. Legközelebb viszont kipróbálom az almát rozmaringgal.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)