Tipikusan a “mi van itthon?”, illetve az ezt követő hűtő- és szekrényajtó nyitogatás folyományaként született étel, amihez viszont elengedhetetlen volt a rizottórizs, például a már nálunk is kapható Arborio vagy Carnaroli.
Kis hazánkban a rizs szó kapcsán sokáig csak egy kérdés vetődött fel: A vagy B minőségű? Aztán később jött a barna, meg az előfőzött változatok különböző élelmiszer-cégek prezentálásában.
Mint vendéglátós kisdiák, gyönyörűen megtanultam, hogy a rizottó az a rizseshús, ha zöldségeket (borsó, répa) is keverünk hozzá, akkor már nagyon korszerűek vagyunk.
Néhány éve tudom csak, hogy a rizottó SOHA nem volt egyenlő az általam e néven tanult ételekkel. Előbbi ugyanis kásaszerű, nincs szárazra főzve, merőkanálban/csészben formázva, onnan tányérra borítva. A speciális rizs teszi lehetővé, hogy a rizottó olyan legyen, amilyennek lennie kell: a szemek sokkal több folyadékot képesek magukba szívni, mint a nálunk hagyományosan használt rizsféle, méghozzá anélkül, hogy szétfőnének.
Arborio rizst lehet kapni már Spar és Interspar áruházakban saját márkás termékként, 5-600 forint körüli áron. Drágább, mint a “normál” rizs, de higgyétek el, megéri beruházni rá.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy jelen rizottót pár csepp szarvasgombás olívaolaj tette igazán emlékezetessé, de az étel enélkül is kiváló – legfeljebb nem felejthetetlen.
Hozzávalók (6 személyre):
60 dkg csirkemell
35 dkg Arborio rizs
1,5 dl fehérbor
kb. 1,5 l zöldségalaplé VAGY 1,5 l forró víz és 2 ek szárított zöldségkeverék
só
bors
1 kk szarvasgombás olívaolaj (mint mondtam, ez csak az extra)
Rizottókészítésre mindig a wokot használom, ha ez valakinek nincs, olyan edényt válasszon, amiben az egyre nagyobb mennyiségűre duzzadó rizs és a hús kényelmesen elfér.
Először is a megmosott, szárazra törölt csirkemellet rövid csíkokra vágtam, és kevés olajon pirítani kezdtem.
Amikor a hús kis színt kapott (vagyis tényleg pirulni kezdett), hozzáadtam a rizst, átkevertem, és felöntöttem a borral. Amíg vártam, hogy beigya a bort, a vízforralóban melegíteni kezdtem 1,5 liter vizet, és amikor felforrt, a kezem ügyébe készítettem a szárított zöldségkeverékkel együtt. A rizses húst persze közben kevergettem, nehogy leégjen.
Tehát, amikor már beitta a rizs a bort, felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte, sóztam, belekevertem a két evőkanálnyi zöldségszárítmányt, és főztem tovább nem a legnagyobb lángon, de nem is takarékon. Amikor már úgy láttam, hogy kevés a folyadék a rizsen, megint felöntöttem, mindig csak addig, hogy épp ellepje. Keverni kell, különben leég.
Közben kóstolgattam, sóztam, borsoztam, és a végén, amikor a rizsszemek puhák, az étel kásaszerű volt, elzártam alatta a lángot, és hozzákevertem a szarvasgombás olívaolajat.
Az egész művelet onnantól kezdve, hogy elővettem a hűtőből a húst, negyven percet vett igénybe.
Tálaltam, és közben arra gondoltam, milyen egyszerű is tud lenni néha az élet.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
