Rizskoch, rizskók, rizsfelfújt
Ma valahogy semmi nem úgy ment, ahogy azt szerettem volna. Reggel kicsit későn keltünk, az autó benzinkijelzője az iskolába menet azt mutatta, még 0 kilométert tudunk megtenni. A gyerekek ettől teljesen bestresszeltek, én tudtam, hogy az a nulla legalább 10, csak az indulás előtti melegítés következtében a fedélzeti kompjúter 99 literes átlagfogyasztással számolt, és ennek fényében valóban reális volt a 0 kilométer. Nem tehetek róla, annyira utálok tankolni – tudok tankolni, csak utálok elmenni a benzinkútra -, hogy mindig addig járok a tankolt benzinmennyiséggel, ameddig csak lehet. Aztán majd a férjem elintézi. Csakhogy, mivel ő most nincs itthon, ez a feladat is rám vár. Úgyhogy, miután a sulinál kitettem a gyerekeket, téptem a benzinkútra. Úgy csináltam, mint Juliska néni, aki pulóvert kötött, aztán egyszer csak látták ám a szomszédai, jár a keze, mint a motolla. – Juliska, lelkem, miér’ kapkod annyira? – kérdezte tőle a szomszédasszonya. – Hát mer’ má’ csak ez az egy gombolyagom van, aztán be akarom fejezni a pulcsit, mielőtt elfogy!
Siettem, és közben fohászkodtam magamban, hogy tényleg érjek ki a kútra, mert telefon sincs nálam, ha lerobbannék, senkinek sem tudnék szólni… Sikerült. Tankoltam, majd, amikor már hazaértem, akkor vettem észre, hogy Bence fiam ismét itthon hagyta a tornacuccát. Mivel tudom, mennyire megviseli az ilyesmi, úgy döntöttem, beviszem neki a második órára. Az elsőre kellett volna – mondta a gyermek szemrehányón, amikor odaértem, mintha én tehetnék róla, hogy ő a kanapén felejtette a felszerelését.
Az iskolából kifele jövet meg összefutottam Nóra lányom matektanárnőjével, hű, de jó hogy találkozunk, mondom, mit tehetne ez a gyerek, hogy félévkor ne hármas legyen?
Merthogy Nóri nyolcadikos, évek óta tudja, hova szeretne menni, a gimibe, angol tagozatra. Az angol nagyon megy neki, a matek azonban nem. Fél is tőle, elkönyvelte magában, hogy ő ezt nem tudja, és valamilyen rejtélyes oknál fogva, még ha az itthoni gyakorlás során meg is oldja jól a feladatokat, a dolgozatban elrontja. Nincs más jegye ebben a félévben, mint hármas, és hát, mit mondjak, hogy finom legyek, a tanárnő részéről sem érzem a konstruktív hozzáállást, mintha még egyszer utoljára fitogtatni akarná hatalmát, hogy fiam, ha én úgy akarom, hát nem fognak felvenni, azt a teremburáját! És igen, a tanárnő nekem is elmondta, hogy a gyereknek tanulnia kellene, ő már nem nagyon tud mit csinálni, december közepén le kell zárnia őket, hát, addig már lehetősége sem nagyon lesz. Köszi, ez nagyon megnyugtató volt – gondoltam magamban, és azon morfondíroztam, ha egy osztályban az egész csapatból kettő ír ötöst – azok, akik mindig is jártak különtanárhoz -, de a nagy többség kettes-hármas, nem hiszem, hogy a gyerekekben van a nagyobb hiba.
Még egy hivatalos ügyet próbáltam elintézni hazafelé, de abban sem jártam sikerrel. Inkább hazamegyek dolgozni – döntöttem el. Itthon bekapcsoltam a gépet, ami azonban csak valami fura csökkentett módban indult el, abban is csak jó sokára, és hamarosan kiderült, hogy pl. nincs rajta magyar billentyűzet, nincsenek meg sem a képek, sem a dokumentumok. Nem tudok dolgozni. Nagy sokára találtam ezt a világbillentyűzetet, oda írom be az összes szöveget, majd ctrl+c, ctrl+v-vel másolom tovább. Elég körülményes, de a bennem levő közlési kényszer erősebb, mint hogy ilyesmi miatt meghátráljak.
Mivel a délelőtt nagyrészét a gépnél szerencsétlenkedve töltöttem, az ebédnek kicsit megkésve álltam neki, pedig csütörtök van, ma jön a lányom barátnője is ebédelni, a minimenza első alanya, mézes-chilis csirkecsíkokat ígértem, meg rizsfelfújtat terveztem – épp elkészültem végül.
A rizsfelfújt receptjét már régóta fel akartam tenni, ezt általában mindenki szereti. Sokféleképpen készíthető, például gyümölcsökkel kiegészítve, ez egy szimpla alaprecept.
Hozzávalók:
50 dkg rizottórizs (pl. Arborio)
1,2 l tej
25 dkg cukor
1 biocitrom héja (vagy tasakos reszelt citromhéj, a lényeg, hogy kezeletlen legyen!)
fél vaníliarúd
6 tojás
2 ek étkezési keményítő
5 dkg vaj
A rizsre annyi vizet öntök, amennyi éppen ellepi, és felteszem főni egy akkora lábasban, amekkorában kényelmesen elfér. Amikor már majdnem beszívta a vizet, felöntöm a tejjel, beledobom a vaníliarudat, belereszelem a citromhéjat, és tovább főzöm. Kb. húsz percig főzöm, de félidőben (tehát tíz perc után) belekeverek 15 deka cukrot, hogy a rizsszemek cukros tejet is szívjanak magukba.
Amikor a főzési idő letelt, és a rizs is megpuhult nagyjából, elzárom alatta a gázt. Hagyom kihűlni, amikor már csak langyos, belekeverem a vajat, kiszedem a vaníliarudat.
A sütőt előmelegítem 200 fokosra.
A hat tojást géppel 6-7 perc alatt habosra verem a maradék cukorral – tehát nem választom szét a sárgákat a fehérjéktől, így is gyönyörű habos masszát kapok – és a végén beleforgatom a habba a keményítőt.
A tojásos habot a rizsbe keverem, majd ezt az egészet vajazott, lisztezett tepsibe (az enyém 29×32-es) öntöm, és kb. 40 perc alatt szép pirosra sütöm.
Tálalhatjuk melegen, langyosan, hidegen, szörppel, lekvárral, kompóttal – mindenhogyan nagyon finom.
Hát, legalább ez sikerült.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)