Gesztenyetorta
Vártuk haza apát tegnap, nagyon-nagyon.
Hiába, no, nem szoktuk ezt meg, házasságunk elmúlt 15 évében (a gyerekek születésén kívül) egyszer volt példa arra, hogy két napnál hosszabb ideig távol voltunk egymástól, de az egészen más szituációban és céllal történt, annak lehetett örülni. Na persze, ennek is, hiszen legalább van munka, van bevétel, még ha nem is túl sok, de legalább van.
Vártuk tehát, hogy jöjjön már, és Nóra lányom ki is nézett egy jó kis tortát Tortaimádó honlapjáról, hogy megsüti az alkalomra. Többé-kevésbé voltak meg a hozzávalók, így az eredeti receptet némileg módosítva készült el a gesztenyetorta.
Közben apa telefonált, hogy indul haza, de úgy alakult, hogy szombat reggel már vissza is kell mennie. Onnantól kezdve, hogy ezt a gyerekeknek elmondtam, Zsófi vigasztalhatatlan volt. Potyogtak a könnyei, hogy de hát miért, de hát miért…Csak a pénz miatt??? – fakadt ki. Igen, mondtam, sajnos, a pénz miatt. – De hát van pénzünk!!! – nézett rám szinte vádlón, és arra pénzre célzott, amit a barátnőm adott kölcsön áthidalónak, erre a pár napra. – Van, de az nem elég… – mondtam Zsófinak, és az a beszélgetés jutott eszembe, amit nemrég Szilvivel folytattam arról, hogy igenis, jó, ha a gyerekek időnként szembesülnek azzal, hogy nem jön minden automatikusan, vannak idők, amikor az élet küzdelmessé válik, amikor nincs az, ami kellene – de vajon ez a szituáció hogyan csapódik le a gyerekben?
És eszembe jutott rabbiképzős ex-padtársam, Sanyi, aki 54 évesen ült be újra az iskolapadba, aki anno az ország egyik első vállalkozója volt, megjárt mindenféle mélységet-magasságot anyagilag. Na, szóval ő mondta akkor nekem (vagy öt éve), higgyem el, hogy kellenek a hullámvölgyek. Akkor épp egy hegy tetején voltunk, ment a szekér, volt pénz, és hitetlenkedve hallgattam, Sanyi, ne is mondj ilyet, elég volt akkor, amikor a gyerekek kicsik voltak, örülök, hogy abból végre kijöttünk. Pedig hidd el, mondta újra, nem marad ez mindig így. Szükségszerű, hogy az ember időnként egy kicsit padlóra kerüljön, ahonnan aztán újra fel lehet állni. És az a szép.
A hátam is borsózott, miközben hallgattam, és magamban mondogattam, Istenem, add, hogy ne legyen igaza, ne legyen igaza…
De Sanyi egy sokat tapasztalt ember.
Mindenesetre, várom a felszállóágat, néha meg is csap a szele, átsuhan rajtam az érzés, hogy jó lesz, menni fog, kijövünk ebből, már nem tart sokáig. Úgy legyen.
Amúgy a torta eszméletlen jó lett, tehetséges ez a gyerek.
Hozzávalók:
50 dkg gesztenyemassza
25 dkg cukor
15 dkg liszt
6 db tojás
5 dkg kakaópor
1 csomag sütőpor
5 dl tejszín
1 csomag Zselatin Fix
Először is sütött két tortalapot: egy gesztenyéset, és egy kakaósat.
Összekeverte a lisztet a sütőporral.
3 tojást kikevert 5 deka cukorral, hozzákevert 5 dkg gesztenyemasszát, majd a sütőporos liszt felét is hozzáadta. Egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába sütőpapírt tett, ebbe öntötte a masszát, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütötte.
A másik lapot tulajdonképpen ugyanígy készítette, csak abba a gesztenye helyett 5 dkg kakaóport tett.
Amikor a lapok megsültek, nekilátott a krémnek: a tejszínt habbá verte a Zselatin Fixszel, és a végén belekeverte a maradék 15 deka cukrot. A gesztenyemasszát egy tálban villával fellazította, és jól összekeverte a hab 3/4 részével. A maradék 1/4 rész tejszínhab kellett a díszítéshez.
Innen már tényleg egyszerű volt, bár én a kakaósat tettem volna alulra, ő a gesztenyéset választotta, megkente a krém felével, rátette a másik lapot, és a maradék krémet elosztotta a torta tetején és az oldalán.
Nyomózsákba tette a tejszínhabot, és megdíszítette vele a kész művet.
Nem az elfogultság mondatja velem, tényleg jó lett.
Apát meg újra várjuk, jövő pénteken jön majd. Viszont most elvitte magával a laptopot, és így esténként skype-on tudunk csevegni. remélem, sokat könnyít a helyzeten.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)