Indián nyár – avagy citromlével csepegtetett korianderes sárgaborsóleves szárzellerrel, sárgarépával
Laptopkonyhás kollégáimmal azon beszélgettünk, mi a jobb a recepteket illetően: ha a címben az összes jellemző összetevő szerepel, akár két sorban, vagy ha adunk az ételnek valami fantázianevet?
Mint itt fentebb.
Mert a realista megközelítés szerint ez valóban egy korianderes sárgaborsókrémleves szárzellerrel, répával, meg még citrommal is. Sőt,a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy van még benne hagyma, mustár, víz, só, bors.
A lírai gondolkodás azt mondja, inkább adjunk fantázianavet; kint sütött a nap (igen, ez már néhány napja volt), bent ez a jó sűrű leves gőzölgött, és amikor belenéztem a kuktába, és megéreztem a kiáramló illatot, ez jutott eszembe: indián nyár. De én az ilyen elnevezésektől rosszul vagyok, hacsak nincs ott azonnal, mit is kell elképzelnem a hangzatos cím mögött. Viszont, ha meg oda kell írni, van-e értelme fantázianevet adni?
A koriandert és a szárzellert a múlt héten kaptam Helgától; valami különlegeset akartam készíteni, nem szokványosat. Jó ötlet volt sárgaborsóba integrálni őket, tényleg nagyon finom lett.
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
40 dkg sárgaborsó
3 szál szárzeller
2 sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
korianderzöld
mustár
só
bors
1 citrom
Kuktában készítem a sárgaborsót, mindig is abban készítettem (amióta van kuktám), dacára annak az urban legend-nek, miszerint a sárgaborsótól felrobbanhat az edény. Nem robban fel. Arra kell figyelni, hogy a folyadék szintje ne egyen magasabban a kukta felénél.
Tehát, a hagymát felaprítottam. A répát megtisztítottam, a szárzellert csak megmostam, mert egyáltalán nem volt kemény, szálas a héja, és mindkét zöldséget szeletekre vágtam. A sárgaborsót szűrőbe öntöttem, és átmostam.
A kuktában kevés olajon párolni kezdtem a hagymát, aztán rádobtam a sárgaborsót, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte. Beletettem a zöldségeket, fokhagymanyomón át belenyomtam a két gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, és lezártam az edényt. Forrás után húsz percig hagytam pöszörögni a kuktát (takarékon, ez fontos!), majd elzártam alatta a lángot.
Amikor a nyomás távozott az edényből, kinyitottam (a kuktát ne is próbáljuk előbb, balesetveszélyes), átkevertem a levest, ízesítettem mustárral, citromlével, aprított korianderzölddel, és mivel túl sűrűnek találtam, öntöttem hozzá még vizet. Újra felforraltam, de ezúttal már fedő nélkül, és készen volt.
A kuktáról írtam egyszer egy kis összefoglalót ITT.
Tehát, nektek mi az álláspontotok az ételek nevét illetően?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)