Menzát kéne nyitnom

Állandóan azon gondolkodom, mit lehetne kezdeni ebben az országban, ami még megy is. Van ugyan klassz munkám a Laptopkonyhában, de ez nem “teljes állás” (egyelőre legalábbis), kéne még valami, amiből mondjuk a számlák befizetésén túl esetleg maradna valami. Keszthely ráadásul spéci helye az országnak, mert itt még az sem működik, ami máshol igen.
Nálunk még a turkálók is bezárnak.
Mit lehet kezdeni egy ilyen helyen?
Nézzük, mihez értek…
1. Ha én pozícionálom magamat, elsőként az újságíró jut eszembe. Felnőtt életem legnagyobb részében ezzel foglalkoztam, ám itt helyben a megélhetés ebből bajos. Ahol régen dolgoztam, oda nem mennék vissza – nem ilyen típusú újságírásra vágyom. Amit meg szeretnék, az egyelőre nem jött össze: szívesen írnék valami vicces könyvet a nagycsaládosságról – ami ennek a blognak is az alapötlete volt -, csak még senki sem jelentkezett, hogy finanszírozná.
2. Teológus is volnék… de azt gondolom, nem kell bizonygatni, hogy teológusok után nem kapkodnak két kézzel.
3. Szereztem lakberendező képesítést – ez talán nem lenne rossz, ha kellőképpen tudnám menedzselni magam. De nem tudom, mert úgy érzem, újságírónak jobb vagyok.
4. Van vendéglátóipari végzettségem – ebbe beletartozik a szakács, a cukrász, a felszolgáló, ebben a régióban gyakorlatilag az egyetlen ágazat, ami úgy-ahogy működik, de négy gyerek mellett, lássuk be, nehezen kivitelezhető, hogy a három közül bármelyik szakmában gyakoroljam magam.
5. Ezen kívül nagyon megértő vagyok, a tekintetem nyílt és őszinte, és vég nélkül tudok hallgatni. Popper Péter szerint engem az Isten is pszichológusnak teremtett. De erről nincs papírom.
Egy-két hónapja a lányom egyik barátnője csütörtökönként eljön hozzánk ebédelni. Eleinte csak érdeklődött, mi lesz az ebéd, most már céltudatosan egyeztetünk. Tegnapra fokhagyma krémlevest és gyrost “rendelt”, és azt is megbeszéltük, jövő csütörtökön töltött paprika (pontosabban paradicsomos húsgombóc) lesz, és süti: mákos-aszalt gyümölcsös kockák csokikrémmel töltve.
Aztán eszembe jutott, biztosan lenne öt-hat gyerek, akinek a szülei örülnének, ha tudhatnák, hogy a gyerek tényleg ebédel, és jót eszik. Én meg gyakorlatilag itthon vagyok, minden nap főzöm – miért ne etethetnék pluszban néhány gyereket?
Miért ne?
Hát innen jutott eszembe, hogy minimenzát kéne nyitnom. Végülis, főzni valamelyest tudok; legalábbis papírom van róla.
Már csak delikvenseket kéne találnom.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)