Határozottan barátságosabb lett a baromfiudvar a nagy libavágás óta. Előtte 23 liba uralta a terepet, teljesen elnyomva azt az öt szegény kacsát, “akik” túlélték a nyári véres szombatot. A múlt szombati eksön után maradt nyolc liba, abból választotta ki a neki tetszőt tegnap nyertesem férje, aki este érkezett, sajnos nekem sem volt alkalmam találkozni vele, de Esztert kértem, küldjön majd egy családi fotót a szerencsés túlélővel – “aki” egyébként Jászberényben (!) lelt új otthonra.
Tehát a korábbi hangos gágogás, sziszegés-támadás a múlté, a hét lúd (ha jól láttuk, mindössze egy gúnár maradt köztük) kissé anyátlanul jön-megy az udvaron.
Tőlük leválasztva, az udvar első részében vannak a tyúkok. Eredetileg 50 naposcsibét vettünk (+3-at kaptunk grátisz) és 25 előneveltet. Az előneveltekből is volt elhullás, legutóbb 18-at számoltunk belőlük (sejtésünk szerint néhány átrepült a szomszédba, mert egyszer éppen tanúi voltunk egy ilyen eseménynek), de a naposakból… Hát, azt kel mondanom, szegények nem néznek ki túl jól.
Sokat tanultunk ebből az esetből, a legfőbb tanulság talán az, hogy naposcsibét csak nyáron szabad venni, amikor jó meleg van, amúgy előneveltekkel érdemes kezdeni. Sajnos, előfordult köztük kannibalizmus is, amit vitamin-, illetve ásványi anyag hiány okoz. Vennünk kellett kiegészítő tápokat, reméljük, helyrejönnek.
Nem egyszerű dolog ez az állattenyésztés, na.
Sikerélményünk volt viszont ma a birkákkal: olyan közel jöttek hozzánk, mint még soha. A hátsó udvar legvégében van néhány nagy almafa, amelyeket az utóbbi tíz évben nem metszettek, ezért olyan magasan van rajtuk a gyümölcs, hogy nem érjük el. Múlt héten a férjem elment almát szedni: megrázta a fát, felszedett egy vödörnyi gyümölcsöt. Előresétált vele a kocsihoz, majd ment vissza az üres vödörrel – és ekkor látta, hogy a hat birka az összes almát megcsócsálta; ha megenni nem is volt idejük, de beleharaptak mindegyikbe. Ma is, amikor megérkeztünk, az almafa körül bogarásztak.Amikor közel mentünk hozzájuk, elrohantak – viszont amint meglátták, hogy megráztuk a fákat, elkezdtek visszamerészkedni. Nézzétek, meddig:
Ez abszolút rekord! Próbáltuk őket még közel csalogatni, de inkább egyesével dobáltuk nekik az almákat.
Leguggoltam, úgy nyújtottam feléjük, ám azt vettem észre, a kos közeledik, méghozzá eléggé fenyegetően…
Inkább felálltam, és odadobtam neki az almát…
Amúgy Béla, a szakértő rokon a napokban megnézte a birkákat, és úgy látta, lehet, hogy kettő vemhes.
Reméljük a legjobbakat.
Ezt meg hazafelé fényképeztem. Gyönyörű idő volt ma.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
