Ez volt a nagy kérdés. Mert a mi 4,1 kilós pucolt libánknak mindössze ekkora mája volt. Hiába, nem tömtük az állományt, nem adagoltunk alkoholt sem nekik, mitől is nőtt volna meg az a máj? Ha ekkora, hát ekkora. Ennek kellett valami olyan megjelenési formát találni, amely egyrészt méltó e nemes szervhez, másrészt mindenki által élvezhető (merthogy hatan vagyunk, ugye).
Nem volt jobb ötletem, pástétomot készítettem. Ez amúgy nagy kedvenc nálunk, volt már itt a blogon is kacsamájból, csirkemájból, libából még nem. Hát most lesz.
Amúgy mindenkinek ajánlom, inkább készítsen májast, mint hogy vegyen. Erre a következtetésre legutóbb akkor jutottam, amikor elolvastam, miből is áll egy, a neve alapján jó minőségűnek gondolt Kaiser kacsamájas:
“Összetevők: ivóvíz, csirkebőr, kacsamáj (13%), csirkemáj, sertés szalonna, csirke húspép, vöröshagyma, étkezési só, bambuszrost, burgonyakeményítő, szójafehérje, füstpárlat, fűszerek, fűszerkivonatok, emulgeálószer (E451), antioxidánsok (E300, E301, E316), ízfokozó (E621), tartósítószer (E250).”
Elöljáróban ennyit. A különbséget mindjárt olvashatjátok.
Amint azt már meséltem, a májat a combokkal, a szárnytövekkel és a mellel együtt konfitáltam, vagyis “zsírban abáltam”. A pástétomnak azonban nem tudtam nekiállni rögtön, mert hiányzott az extra hozzávaló: a szarvasgombás olívaolaj. Tudjátok, hogy nem vagyok kimondottan gasztrosznob, nem dobálózom ismeretlen alapanyag-nevekkel, az általam készített ételek zöme nem igényel nagy beszerző-túrákat, nem kell élesíteni hozzájuk külföldi kapcsolatokat. De én is szeretem a különleges alapanyagokat – más kérdés, hogy ritkán engedhetem meg magamnak őket. A szarvasgombás olívaolajat azért érdemes megvenni még akkor is, ha drága (a Vom Fass-ban 1100 Ft/dl), mert egy-két evőkanálnyi belőle különlegessé varázsolja a legegyszerűbb spagettit. Képzelhetitek, mit művel a libamájjal…
Aprítógépbe tettem az összes hozzávalót, és fél perc alatt egyneműsítettem. Utána folpackkal bélelt kis tálkákba adagoltam, majd pár órára hűtőbe tettem.
Tálalásnál tányérra borítottam a májast, bagettet, meg különböző zöldségeket kínáltam hozzá.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Úúúúúúúúúúúúúúúúrjézus!
Ez súlyos merénylet kéremszépen!
Még mindig csorog a nyálam a libaprojekttől! :)) Csak időközben kitört a bárányhimlő a középső csemetén! 🙁 Szerencsére nagylányom már volt kiskorában, de a kicsi fiamnak nem hiányozna a jövő heti műtét előtt! :(( Reménykedem és imádkozom, hátha megússza! És közben lopok magamnak néhány kellemes percet itt nálad! 🙂
Viki, hát bizony három ilyen kis edénykével lett, és tegnap estétől és ma reggel 9-ig bezárólag el is fogyott az összes…
Gabika, hát az bizony nem jó…:( Mivel műtik a kicsidet?
Mmmmm… A nyál is összefutott a számban! (Még hogy csak a citromnak volna ilyen hatása… :D)
Juli
Móni! A kicsimet közel három hete már műtötték egyszer! Ki volt ficamodva a jobb kezén a mutatóujja, és sajnos kimozdult az ízület a helyéről. Ezt rakták helyre akkor neki, és egy dróttal összetűzték a gyógyulási folyamat idejére! Most ezt a drótot kellene kiszedni a kezéből! Már ha addigra nem lesz ő is bárányhimlős! 🙁
Művelődtem konfitálás ügyben, ha igazak a családi legendák a hűtő előtti időkben az én dédim is csinált ilyet. Születésem előtt meghalt, így csak annyit tudok, hogy disznóöléskor a sült húst zsírral lefedve nagy lábosba tárolta az erkélyen. Gondolom konfitálta előtte. Még apukám is gyerek volt nem érdekelte a konyhaművészet, csak a zsírból előkerülő finom hús.
Ez megint nem itt téma de nagyon nagy sikerélmény volt nekem. Tegnap sütöttem almás rózsákat, a szokásos rusztikus sütijeimtől eltérően, szépségesek lettek. Köszi a receptet! (kép itt:http://szaboemili.blogspot.com/2010/11/20101106.html)
Ötletes! Hozom a kenyérkémet 😀
Gabika, remélem, nem lesz gond…:(
Emili, örülök a sikernek! Néztem a fotódat, tényleg nagyon szépek lettek!
Wise Lady, azt nem is írtam, milyen finom kenyeret sütöttem hozzá…!
Én pont azért szeretem a blogodat, mert olyan ételeket találok, amik általunk is megfőzhetőek. Sőt, ha olvasom, időnként érzem az ízét is (mondjuk a szarvasgombáét nem, szerintem olyat még nem ettem), vagy legalábbis el tudom képzelni.
Persze azért olvasgatni időnként jó extrább hozzávalókat tartalmazó recepteket is, csak hát ott elmarad ez a “igen, ezt én ismerem” érzés.
A gazdálkodós bejegyzéseid külön érdekesek.
A praktikákat viszont hiányolom a sok gyerekhez! :):) Mivel nekem is van 5, jó lenne olvasni, mások hogy csinálják…