Hát így teljesüljön minden kívánságom.
Úgyhogy mondom is gyorsan: legyek milliomos, legyek milliomos, legyek milliomos (hamar, hamar, hamar).
Nemrégiben ábrándoztam a kekszmintázó hengerről, hogy milyen jó lenne majd egyszer, ha már meglesz a Kitchen Aid (tyű, tényleg, az még mindig nincs…); vágyakozásom halló fülekre talált, mert nem sokkal később kaptam egy e-mailt olvasómtól, Hajnitól, aki a címemet kérte: szeretne meglepni valamivel – írta. Már önmagában a levéllel is meglepett, mindig jólesnek a dicsérő szavak, különösen, amikor az élet más területein nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. A lényeg, hogy nap nap után vártam a postást, mikor hozza már azt a meglepetést, aztán egyszer csak jött. De akkor meg én nem voltam itthon. Úgyhogy csak a cetlit találtam a postaládában, miszerint csomagom érkezett, de következő nap 9-14 óra között újra kihozzák majd. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban karácsony előtti nap, amikor már tudtam, hol az ajándék, de nem juthattam hozzá másnapig.
De csak megérkezett. A dobozból két kekszmintázó henger, és négy kis mintanyomó korong, valamint egy nagyon kedves levél került elő, amelyből kiderült, hogy Hajni férje többek között ilyen egyedi kekszmintázók gyártásával foglalkozik.
Bevallom, meghatódtam. És persze a gyerekek azonnal kérlelni kezdtek, hogy próbáljuk ki ezeket MOST!
Azon nyomban gyártottunk egy adagot kedvenc egyszerű kekszreceptem alapján, amelyet az idők folyamán kicsit pontosítottam.
Így aztán a hozzávalók:
12 dkg vaj
17 dkg nádcukor
1 tojás
0,7 dl tej
45 dkg liszt
1 tk sütőpor
1 tk vaníliakivonat
1 kk őrőlt fahéj
fél kk őrölt gyömbér
(Persze, ízesíteni lehet másképp is, ez most egy ilyen változat.)
1. A vajat kikeverem a cukorral, majd a tojással, végül a tejjel is.
2. Hozzáadom a lisztet, a sütőport, a vaníliát, a fahéjat és a gyömbért. Jól összegyúrom, majd egyből (tehát pihentetés nélkül) kinyújtom a tésztát jó vékonyra. Azért kell vékonyra, mert sütés közben a tészta vastagodik, és ha nem nyújtottuk ki jól, vastag kekszeink lesznek.
3. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
4. Fogjuk a kekszmintázó hengert, és átmegyünk vele a tésztán, amit aztán már csak a mintát követve egy pizzavágóval (éles késsel) feldarabolunk.
A leeső részeket újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, mintázzuk.
A nyers kekszeket sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk (két nagy tepsivel lesz ebből az adagból), és 10 perc alatt megsütjük a 180 fokos sütőben.
Aztán meg hessegethetjük el a kölköket a kekszes táltól, “nem azzal kell jóllakni” felkiáltással, miközben őszintén bevalljuk magunknak, nem csoda, hogy rájárnak.
Ez az élet fonáksága.
Akit érdekel a kekszmintázó, a mail@svejk.hu címen vegye fel a kapcsolatot Hajniékkal.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
