A dödölle sikerét látva szeretnék népszerűsíteni még egy klasszikus krumpliételt, amelyet eddig itt a blogon csupán irodalmi megközelítésben tárgyaltam. A tócsi (tócsni, lapcsánka, lepcsánka, prósza, cicege, bere) gyermek- és ifjúkorom emblematikus eledele. A dödöllekészítés fortélyait nem otthon tanultam, sem anyám, sem nagymamáim nem készítettek soha; aztán rájöttem, miért is készítettek volna, hiszen jóval kevesebb munkával legalább olyan finom étel lesz az eredmény, ha tócsit gyárt az ember. Így éltünk mi a boldog tudatlanság állapotában, és faltuk a tócsit, amit pukkadásig eszik az ember, mert annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Hozzávalók:
2 kg krumpli
2 tojás
2 dl tejföl
2 tk só
25 dkg liszt
olaj/zsír a sütéshez
tejföl a tálaláshoz
Itt látható kiskorú segítségem, aki örömmel vállalta a gyümölcscentrifugás műveletet. A gép 1 perc alatt készen volt; reszelővel eltart egy darabig, de nem reménytelen.
Itt vegyítjük újra a levet a reszelékkel.
Hozzáadjuk a sót, a tojásokat,…
…aztán a tejfölt,…
…és végül a lisztet.
Jól elkeverjük; a tésztánk ne legyen se túl folyós, se túl sűrű.
Egy nagyobb serpenyőben kb. fél centi vastagon zsírt, vagy semleges ízű olajat forrósítunk. Evőkanállal tenyérnyi, vagy annál kicsit nagyobb foltokat teszünk a zsírba/olajba, a kanál hátával jól el is lapítjuk ezeket.
Egy tócsi 2-3 evőkanálnyi masszából jön ki – bár ez szokás kérdése. Anyósom mindig úgy készítette, mint a palacsintát, vagyis a serpenyő teljes felületén igazgatta el a tésztát, és így egyszerre egy darabot sütött. Mi inkább ezt a többdarabos verziót szeretjük, mert több jut a ropogós széléből.
Nem a legnagyobb lángon sütjük, mert úgy hamar megég, de nyers marad; amikor már az alja egész jól megsült, a nyers részek a képen látható módon, már csak ilyen kis szigetecskékben fedezhetők fel, és az is látszik, hogy a széle barna. Megfordíthatjuk.
A másik felét is ilyen pirosra sütjük, majd papírtörlővel bélelt tálra szedjük. A zsiradékot időnként pótolnunk kell, mert abból a tócsik a sülés során sajnos magukba szívnak valamennyit.
Vannak, akik szalonnát, hagymát is kevernek a tésztába, sőt, olyat is olvastam, hogy valaki kinyomkodja a krumpli levét. Lehet próbálkozni, nálunk így nyerő, hogy leírtam. Egy dolog viszont elmaradhatatlan: tálaláskor a tetejére tejföl jár. Tejföl nélkül a tócsi félkarú óriás.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
