A dödölle sikerét látva szeretnék népszerűsíteni még egy klasszikus krumpliételt, amelyet eddig itt a blogon csupán irodalmi megközelítésben tárgyaltam. A tócsi (tócsni, lapcsánka, lepcsánka, prósza, cicege, bere) gyermek- és ifjúkorom emblematikus eledele. A dödöllekészítés fortélyait nem otthon tanultam, sem anyám, sem nagymamáim nem készítettek soha; aztán rájöttem, miért is készítettek volna, hiszen jóval kevesebb munkával legalább olyan finom étel lesz az eredmény, ha tócsit gyárt az ember. Így éltünk mi a boldog tudatlanság állapotában, és faltuk a tócsit, amit pukkadásig eszik az ember, mert annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Hozzávalók:
2 kg krumpli
2 tojás
2 dl tejföl
2 tk só
25 dkg liszt
olaj/zsír a sütéshez
tejföl a tálaláshoz
A tócsikészítéssel pontosan ugyanaz a probléma, mint a dödöllével: kell keresni egy arra alkalmas delikvenst, aki meghámozza nekünk a megfelelő mennyiségű krumplit. Ha ez megvan, akkor még egyet, aki lereszeli. Régebben az aprólyukú kézi reszelőn nyomtam át általában én, és szinte minden egyes alkalommal elreszeltem a kezemet is. Aztán néhány éve vettem egy gyümölcscentrifugát, amit gyümölcs centrifugálásra ugyan keveset használunk, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy a tócsihoz való krumplit teljes pépesre darálja. Igaz, hogy különválasztja a levétől, de sebaj, a végén összeöntjük.
Itt látható kiskorú segítségem, aki örömmel vállalta a gyümölcscentrifugás műveletet. A gép 1 perc alatt készen volt; reszelővel eltart egy darabig, de nem reménytelen.
Itt vegyítjük újra a levet a reszelékkel.
Hozzáadjuk a sót, a tojásokat,…
…aztán a tejfölt,…
…és végül a lisztet.
Jól elkeverjük; a tésztánk ne legyen se túl folyós, se túl sűrű.
Egy nagyobb serpenyőben kb. fél centi vastagon zsírt, vagy semleges ízű olajat forrósítunk. Evőkanállal tenyérnyi, vagy annál kicsit nagyobb foltokat teszünk a zsírba/olajba, a kanál hátával jól el is lapítjuk ezeket.
Egy tócsi 2-3 evőkanálnyi masszából jön ki – bár ez szokás kérdése. Anyósom mindig úgy készítette, mint a palacsintát, vagyis a serpenyő teljes felületén igazgatta el a tésztát, és így egyszerre egy darabot sütött. Mi inkább ezt a többdarabos verziót szeretjük, mert több jut a ropogós széléből.
Nem a legnagyobb lángon sütjük, mert úgy hamar megég, de nyers marad; amikor már az alja egész jól megsült, a nyers részek a képen látható módon, már csak ilyen kis szigetecskékben fedezhetők fel, és az is látszik, hogy a széle barna. Megfordíthatjuk.
A másik felét is ilyen pirosra sütjük, majd papírtörlővel bélelt tálra szedjük. A zsiradékot időnként pótolnunk kell, mert abból a tócsik a sülés során sajnos magukba szívnak valamennyit.
Vannak, akik szalonnát, hagymát is kevernek a tésztába, sőt, olyat is olvastam, hogy valaki kinyomkodja a krumpli levét. Lehet próbálkozni, nálunk így nyerő, hogy leírtam. Egy dolog viszont elmaradhatatlan: tálaláskor a tetejére tejföl jár. Tejföl nélkül a tócsi félkarú óriás.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez tetszett: “félkarú óriás”. Iényes leírás mint mindig. Jó nálad járni. Én most kisérletezem a gluténmentes verziót…
Lehet, hogy ezek mégis különböző, de nagyon hasonlító ételek?
Mi lepcsánkát készítünk. Nincs benne semmi, csak reszelt krumpli és liszt, és baromi sok bors. A nagymamámé szürke részben a bors miatt, részben a krumpli miatt. Az edénybe éppen hogy tesz egy pici zsírt, én teflonban csinálom és gyakran semmiféle zsiradékot nem teszek bele (sőt, ha nagyon diétázom, lisztet sem. :-P). Úgyhogy a lepcsánkával füst jár kéz a kézben. ;-D
Miskolc környékén viszont nem raknak bele borsot, de jól megfokhagymázzák. Ha pisztrángot eszünk valami büfében, szoktam hozzá tócsnit kérni (mert így hívják), isteni együtt!
Anna, sok sikert hozzá… Ha liszt helyett még keményítőt teszel? Azt lehet?
Zsófi, szerintem alapjában véve ugyanaz, de tájanként eltérő variációkkal.
Anna, próbáld ki egyszerűen liszt nélkül. Összeáll, csak nehezebb megfordítani, mintha liszt is lenne benne – egy sütőlapát segít azért.
Ehhez szoktam tenni egy kis sárgarépát is. Attól még jobban törik. 😛
Nagymamámtol macinak tanultam, (Mezökövesd mellett) ö csinálta a tepsis változatot is bossal de tojás nélkül.
Nálunk férjem késziti, pucol, nagyobbakra darabolja és simán ledarálja a gépben. Aztán jövök én füszerezni, a liszthez sok borsot és Kotányi Klasszikus grill füszerkeveréket teszek. Férj kever hozzá folyékony vajat s goffrisüröben párosával süti ki.
Anno réges régen nem tudtam még mi a macko svédül, igy arra mi ez mondtam brumm-brumm. Meg is maradt igy, ha lányommal ránk tör, megyünk és jobbrol brummogunk Apának, aki megadoan sohajt:)
Oviban kérdezték a lánytol mi a kedvenc étele? Mondta brumm-brumm. Ovonéni pedig kicsit zavartan, hogy kérdezhet-e valamit? Persze. Mi az a brumm-brumm?
Van itt is, röstinek hivják, azt hiszem Lidlben mélyhütöböl félkészen is árulják.
Még kisiskolás koromban egy osztálytársam anyukájától hallottam erről a mennyei ételről, és otthon nagy kedvenc lett, csak a krumplit ne kellett volna reszelni. Anyukám is jól megborsozta. Aztán már felnőtt koromban hallottam egy kolleganőmtől a húsdarálós módszert, azóta én azon aprítom. De jó, hogy szóba került, holnap el is készítem.
ez nalunk is siker, en is geppel reszelem, de goffri sutoben sutom. nem birom az olajban sutes szagat;-( enni azert megeszem. tetejere paradicsomos/uborkas/hagymas turokrem jar nalunk….holnapra muszak sutnom;-)
Most megint tanultam valami újat! :)) Még sosem kóstoltam, de most majd fogom! 🙂
Mi is gyakran készítünk lapcsánkát, mert ahonnan anyuék jöttek, ott úgy hívják, és a nagyanyám még tepsis verziót csinált. Anyu már olajban sütötte. Így én is. (emlékszem gyerekként én is eljátszottam azt a játékot, hogy ránézésre kijelentettem, hogy én ezt nem szeretem (a tepsiset))Újabban, ha cukkinink van otthon (és van, mert anyunak ültetvénye van belőle) akkor akár fele-fele arányban helyettesítjük a krumplit vele, ettől lágyabb lesz a lepény struktúrája. Bár már nincs cukkini szezon, azért ha lehetőséged lesz, próbáld ki azzal is.
De milyen nagyon jó, hogy a blogodra leltem 🙂
Élvezet ide járni 🙂
Gabriella,nekem is Mezőkövesd mellől voltak a nagyszüleim:) Olyan ritkán sütöttek tócsnit. Biztos a macera miatt 🙂
Mi krumpliberének hívtuk és tejföl nélkül, de borssal nagyjából úgy készült, mint a Tied. Csak az almareszelőn nyomtuk át, így a széle klassz csipkés maradt a kilógó szálak miatt.
És fokhagymás tejföllel ettük.
Viszont amióta leírtad a cukkinitócsnit, nem tökölök többé a krumplival, az annyival finomabb. :o)
Szerintem gluténmentesen elkészíthető kukoricaliszttel (törősebb), rizsliszttel, szójaliszttel és keményítővel is. Utóbbinál kevesebb tojást lehet használni, mert jobban tapad. Tejterméket ehettek?
én is kukoricalisztet használok leginkább, ill. keményítőt ahol kívánja. Burgonyakeményítővel azt mondták csak óvatosan, mert nayon keményít, eén meg olyan óvatos lettem, hogy szinte nem is használtam még. Tejérzékenységre nem készítettünk tesztet. Kellene? Olvastam hogy sokszor együttjár a lisztérzékenységgel, de az orvos nem küldött tesztre…
Anna!
Cöliákiát csak kb minden 4. cöliákiás tudja. Amikor kiderül akkor ugy tönkre vannak vágva a bélbolyhok, hogy képtelen emészteni s nem tudom a tejet vagy csak a laktozt. Utobbit ugye egy komoly hasmarsos/on tulévö bármelyik ember is. Néhány honapig javasolt a tej (vagy laktozmentes?) étrend.
Viszont sogornöm lányainak “korán” kiderült, puffadtak, fejük fájt és természetgyogyász javasolta igy nekik a tej/laktoz mehet, hasuk rendben azota és fejük sem fáj.
Prézli helyett ha még nem probáltad Corn Flakes darálva. Néhány hétig probábol én is glutenmentesen ettem.
Hú de szeretem.
Anyum tócsninak hívta, apum lepcsánkának. (anyu félig szlovák, apu sváb (a tegnapi postod után nosztalgiával gondolva vissza Balatonfüred melletti szülőfalujára)-de apró keveredések még vannak). A férjem a házasságunk elején rimánkodott “krumplibabáért”, azt sem tudtam miről beszél. A receptet nem tudta. Anyósom nagy kegyesen megmutatta miről van szó, hát naná, hogy a tócsni sült a tűzhelyen.
Más: megsütöttem a banánt, finom lett, de nem arattam átütő sikert.
A tegnapi almás pite sokkal nagyobb sikert ért el.ár meg akartam írni, de a libás poszthoz mertem hozzászólást hagyni 🙂
Vera
A krumplibabát még nem hallottam:))
Nálunk Zalában krumpliprószának hívják és a hozzávalók is kicsit eltérőek: burgonya,só,liszt,kefir vagy joghurt.Nagyon finom!!!!!
Igen, kefírrel én is szoktam!
Egyszerűen imádom a blogodat!És hiába ismerem adott esetben az ételt amit írsz, mégis elolvasom!Szeretem hogy nem lazacokról meg extra szűz oliva olajakról írsz, mert maradjunk a realitások talaján, az átlag emberek nem flancos kajákat főznek.O)
Köszi:))) Bár, én szeretem olvasni a lazacos, libamájas, meg a különlegességekről szóló bejegyzéseket is:)
A zalai prósza és a tócsi teljesen más. Legalábbis ahogy én ismerem:) A prósza aludttejes,és nagyon pépesre van reszelveŁ; a tócsiba (tócsniban) pedig az kell, nálunk is, mint Móninál. Néha szoktam bele vöröshagymát vagy fokhagymát is reszelni, csináltam már virslikarikákkal keverve, úgy sütve.
Hát ilyet!!! Ma én is ezt csináltam vacsira, ugyanis kicsit sok krumplit vettem a hét végén. Sebaj, nagyon szeretjük a tócsit.
Azonban én nem teszek a “tésztába” tejfölt, csak tojást és lisztet. A tetejére viszont annál többet.
De igazad van nem lehet eleget enni belőle. Már én is szóltam a férjemnek, hogy sürgősen tegye el előlem az asztalról, mert megeszem mindet 🙂
UI: Nagyon szeretlek ám olvasni, csak nem mindig írok, de minden nap itt vagyok ám!
Rita
Sziasztok!Mi tócsninak,lepcsánkának,nagyim meg krumplisisznyinek hívta.Na ezt se olvastam még senkitől.:DÉS fokhagymás tejföllel ettük,jajj de finom.
anno mikor koleszos voltam kb. szerda magasságára elfogyott az otthonról hozzot süti, kaja miegymás, mivel a menza koszt nem volt a legfinomabb, esténként lámpaoltás után kajáról álmodoztunk. Olyankor rendszeresen előjött a “krumpli lepény” kérdés… vagyis ki minek ismeri, hogy szereti. :)Persze ettől még éhesebbek lettünk… 😉
Én tócsinak ismertem mindig is.
anyu fokhagymával és borssal készíti apróra reszeli a krumplit hígra keveri és laposra süti.
Én nagy reszelőn küldöm le(hol nyersen, hol elő főzve) sűrűbbre hagyom és néha csak simán krumplisan, néha vöröshagymásan csinálom,és vastagabbra sütöm. 😀 De mindkettőnkébe közös a tejföl.
Sőőőt májusba a “lagzinkon”,a szórakozóhely a tulajának felesége kukoricás tócsit hozott éjfélfelé meglepinek. 😀 Noh az is fenséges volt.
Mi lepcsánkának hívjuk:krumpli,liszt,só,bors,reszelt vöröshagyma és kicsi fokhagyma,nyami!!!
anyósom zalai, ő mutatta nekem.
szerinte reszelt krumplival az igazi, sóval, borssal, és a tésztában jó sok fokhagymával, liszttel (néha rakok bele tejfölt, de inkább nem, és tojás nélkül!! egyben marad 🙂 )
Furcsa mód mi utána vagy tejföllel, vagy lekvárral esszük …:-))
ő tócsinak hívja, asszem otthon anyuéknál piroska -de lehet az már egy másik krumplis valami…
pusszi
Ezt is nagyon szeretem, viszont mi tojás nélkül készítjük, és legalább annyi hagyma van benne, mint a krumpli fele. És krumplibabának hívjuk, mert a nagymamám úgy nevezte el nekünk kiskorunkban 🙂
Én a tésztáját idáig tejföl nélkül készítettem. Fokhagymát is reszelek bele, borsot is keverek. Tarkedli sütőben sütöm meg. Legközelebb tejföllel próbálom meg. Miskolcon élek, a család a mezőkövesdi járásból származik. A zsidók hremzlinek nevezik, sárgarépát is reszelnek a tésztájába. Hagyományos chanukai étel.
Somogyban prósza. És nem tehetek róla, kevés dolog van amire én ezt mondom, de nem bírom megenni. Régen zsírral tocsogósan csinálta a falusi nagyim. Kész voltam tőle. Kifordult a számból. Na, gondoltam idén nyáron, majd én megcsinálom a tuti fini prószát. És nem. Hiába a fokhagyma, a fűszerek, valahogy annyira nem jön be az íze. Nem értem miért.
Helyes a kislányod, milyen átéléssel dolgozik. Ilyen egy lány? Nekem két fiam van, a kisebb házias egy kicsit… De elgondolkodtam, meg kellene tanítanom őket legalább krumplit pucolni.
A Börzsönyben nőttem fel, mi is krumplibabának ismerjük, és rég csináltunk. Na de ami késik, ugye…
Szia Móni!
Nálunk bere néven ismeretes – a szüleim mindketten Veszprém megyéből származnak, két szomszédos faluból és mindkét helyen ismerték e néven ezt az ételt.
Sokáig én is reszeltem és sosem úsztam meg sérülés nélkül.
Sok évvel ezelőtt valaki a húsdarálót javasolta – és tényleg működött vele a dolog.
De mióta van késes betétű robotgépem, azóta abba rakom a kockákra vagdalt krumplit és nyomom pár másodpercig a kapcsolóját. Egyenletesre darál, nem nyomódik ki a leve, gyorsan megvan, és ami a lényeg: abszolút sérülésmentesen használható.
Ja, és én mindig fejtettbablevest csinálok hozzá!
Üdv:
Vica, Sopronból
Szia Vica! Más is említette már a bere nevet, és érdekes, hogy én is Veszprém megyéből származom, de így sosem hallottam!
Ez a tócsi ugyanaz mint a kremzli? Nagymamámtól tanultam ezt az elnevezést, az itt felsoroltakat sosem hallottam, de az elkészítési mód szerintem ugyanaz…. Valaki még hallotta így? 🙂 (Jaj, elfelejtettem mondani, hogy a Máramarosszigeti nagymamámról van szó.)
A kremzlit én zsidó ételként ismerem, és igen, nagyjából az is ez. Mint ahogy a tócsit s sokféleképpen készítik, a kremzlit is, ezért vannak benne találkozási pontok.
@MaimoniKöszi Móni, igen, elképzelhető, mert Szigeten nagyon sok zsidó élt még valamikor (a magyarok, ruszinok, románok mellett, békésen együtt), így könnyen átfedődtek a különböző kultúrák, s a szegények eledele is elterjedt.